Olcsó játék

A héten egyik nap Trentoba mentünk, és ha már épp arra jártunk, beugrottunk a bio áruházba. Ez egy elég nagy üzlet, ahol mindenféle bio terméket lehet kapni, és van egy külön játék részlege is. Míg én nézelődtem, Peti odament Simóval a játék részleghez, ami egy teljesen különálló kis parkettázott része a boltnak, ezért ki is vette Simót a babakocsiból, és letette a földre hogy másszon nyugodtan amerre akar. Gyönyörű játékokat, textileket, kiegészítőket lehet kapni-igencsak horror áron. Olaszország eleve nagyon drága, és ami még minőségi is, az nagyjából két-háromszor annyiba kerül, mint otthon.
Volt a földön egy nagyon helyes fából készült kis tilitoli kocsi, járássegítő a hivatalos neve. Van négy kereke, egy kis kapaszkodója, olyan mint egy kis lapos bevásárlókocsi. Egyébkén fa építőkockák vannak benne, tehát végül is kétfunkciós a játék. Simó egyből rákattant. Mint a mérgezett egér elkezdett vele fel-alá szaladgálni, tolta, ment mint akit felhúztak, és mindehhez olyan boldog arcot vágott, hogy öröm volt nézni. Na mondom ez tényleg egy szuper játék, vegyük meg! Mennyibe kerül, Peti?-kérdeztem naívan. Hogy menyiiiiiiiiiii?? 70 euro ezért a kis fa vacakért? Tedd le kisfiam, mégsem olyan klassz ez a játék:-).
70 euro, közel 20.000 Forint....és akkor jön a szülői lelkiismeretfurdalás, hogy de a gyereknek adjuk meg mindenből a legjobbat, meg igazából ez építőkocka is, meg hát annyira hasznos, hiszen segítni a járás tanulásban..stb. Cikáztak az agyamban a gondolatok. De közben meg belegondoltam, hogy 20.000 Ft, azért no....valaki háromszor ennyi pénzből él egy hónapig. Vagy ennyiből se. Meg hát a gyerek valószínűleg 1-2 hónapon belül megtanul járni, és tudom, hogy onnantól kezdve rohadtul nem fogja érdekelni ez a játék. Én meg majd hetente letörölgetem róla a port, és a szívemhez kapok közben....Na végül győzött az ésszerűség, ezt a játékot nem vesszük meg. Szép, aranyos, hasznos, de rohadt drága.
 Simó kicsit nehezen vett tőle búcsút, de eltereltük gyorsan a figyelmét valami mással. Aztán hazajöttünk, és délután mentem ki a teraszra teregetni. Simó persze utánam jött, és felfedezte a teraszon lévő csipesz- és törlőrongytartó fém gurulós polcot. Hát kérem, a boldog vigyorgás ugyanaz, megy vele mint a bolond, ugyanúgy örül neki, szuper hasznos, praktikus-és nem került semmibe:-).
Sőt, ha jobban belegondolok, ez talán még sokkal jobban fejleszti a gyerek mozgáskordinációját, ugyanis piszok instabil:-) alig van súlya, és ezért könnyen eldől. Tehát nem csak rátámaszkodunk egy stabil, biztonságos, alacsony fa akármire, aztán megyünk vele...ez nem mutatvány. A fém, instabil, gurulós polccal menni: na az már kihívás!
Olyan egyensúlyérzéke lett a gyereknek tőle pár nap alatt, hogy csak lesünk! Kanyarodik, fordul, megy vele minden irányba, körbejárja, tolja, húzza....abszolút multifunkciós és olcsó játék, ajánlom sok szeretettel mindenkinek:-)