Kacsaimádat

Imádjuk a kacsákat! Én sütve, párolt káposztával, Simó meg élve és hápogva:). Nem messze tőlünk, a folyóparton van egy ház, ahol kacsákat nevelnek. Legutóbb 58-at számoltam belőlük, de gondolom ez a szám mindig változik. Egy a lényeg, sok kacsa van ott. Irdatlan sok. Hápognak, fürödnek(egy kis tó is van nekik), jönnek-mennek, nyüzsögnek, Simó pedig nyitott szájjal áhítattal nézi őket, amíg én meg nem unom. Mindennapos programunkká vált a kacsanézés. Sőt, nyűgösebb napokon napi kétszer is elmegyünk....a gyerekre úgy hat a kacsanézés, mint a Seduxen! A múltkor azon gondolkodtam, hogy viszek egy kemping széket magammal, meg a könyvemet, mert ott simán olvasgathatnék egy fél órát, míg Simi kacsázik. Csak félek, hogy a tulajdonosok zaklatásnak vennék az én kis relaxáló programomat.
Különben az elmúlt hétvégénk is kacsaimádatban telt el. Pénteken vettünk három kacsát(természetesen nem élve!) egy falusi gazdától, amit Manci Mama instrukciója alapján feldaraboltam....tudjátok milyen piszok nehéz meló egy kacsa feldarabolása???Konyha kés, hentes bárd, szamuráj kard...mindent bevetettünk, még a kisbalta is előkerült:). Megszenvedtem vele rendesen, de egy jó háziasszonynak illik tudni az ilyesmit. Főleg egy olyannak, aki szereti a sült kacsát-merthogy ez volt a valós motivációm.(Arra a pár órára sikerült jó mélyre eltemetni magamban az állatvédő énemet). Aztán vasárnap ebédre Manci Mama megsütötte nekünk, párolt káposztával, jaj, de isteni volt!És hogy Simó se maradjon ki a buliból, a Víz-Zene-Virág fesztiválon a vásárban vettünk neki egy alvókacsát. Már régóta kerestem egy olyan "anyahelyettesítő" plüssállatot, amit alváshoz be lehetne vetni. Mert mindig az oldalára fekve, rám fonódva szeret elaludni, de mostanában már a kiságyában szokott elaludni, és én oda nem férek be mellé:). Aztán amikor megláttam a kacsát, tudtam hogy ő lesz a mi barátunk! Egyelőre úgy tűnik, hogy Simi is szeretni fogja, aztán majd meglátjuk, hogy hosszútávon mennyire fog beválni. Ha nem jön be, lehet hogy kicsit berakom a sütőbe, és meglocsolgatom anyatejjel, hogy szép pirosra, akarom mondani anyaszagúra süljön:).

Édes hármas

Néhány napos (vagy hetes?) késéssel íme pár fotó az unokatesókkal töltött napokról. Bár azt terveztem, hogy minden este írok majd, de végül a blogírás kontra alvás kérdésben győzött az utóbbi.

Esténként volt hastánc és operaénekes előadás. Mama, Simó és Papa voltak a nézők, "Petike" a jegyszedő, én pedig az öltöztetőnő és kellékes 2in1, a művésznőket azt hiszem nem kell bemutatnom:)Simóval szolidarizáltak a lányok, így háromra nőtt az egy járókára jutó gyerekek száma.
Flórikám drága a játéktartóban:)Esti pancsolás együtt a kádban

Triumvirátus

Mától azt próbálgatom milyen egy háromgyerekes anyuka élete. Na még mielőtt valaki félreértene, nem, nem gyorsultunk ennyire be, és nem az ikerterhességemet szeretném nagyközönség előtt bejelenteni, csak kölcsönbe kaptuk nővéremék két tündéri kislányát néhány napra (pontosabban annyira, ameddig anyuska nélkül bírható az élet:). Nyilván ennek megfelelően 0, azaz nulla szabad percem van internetezni, de feláldoztam az alvásomból egy röpke 10percet, mert ezt dokumentálnom kell. Annyi cuki beszólásuk van egy nap, hogy másnapra már mindet elfelejti az ember, mert jönnek helyette újak.
Több három, (sőt négy!!) gyerekes anyuka kedves barátnőm van, és én eddig is nagyon tiszteltem őket, de ezek után azt hiszem minimum virtuálisan térdre borulok előttük. Hogy az Istenbe csináljátok ezt?????? De most komolyan...
Ma este nagy naívan azt gondoltam, hogy majd én megfürdetem őket. Mindhármukat. A lányok 5,5 és 3,5 évesek, ők már nagyok, tudnak maguktól is fürödni, Simi meg nem zavar sok vizet. Ebben az esetben szó szerint értendő:).
Lányoknak kiadtam a parancsot, hogy vetkőzés, nem kellett tíz másodperc sem nekik, anyaszült meztelenül álltak a fürdőszoba közepén. Eddig könnyű volt. Már csak a kispasit kellett levetkőztetnem, de a pelusnál picit megakadtam. Volt benne valami:), és épp bontakozott ki egy további dolog...na több sem kellett a lányoknak, Sári rögtön közölte, hogy neki is kakilnia kell. Most. Azonnal. Nyilván megszállta az ihlet:). És rápattant úgy meztelenül a Wc-re. Erre Flórika? Sááááriiii, siess már, nekem is kakilnom kell, és sürgetőleg odaálllt a Wc kagyló végébe, hogy lássa, mikor jut sorra:).
Na, hát így kakiltak. Kollektíven:). Mikor Simó végre végzett, gyorsan bependerítettem a fürdetőkádjába, és próbáltam villámgyorsan megfürdetni. Persze ő imádja a fürdést, úgyhogy semmi kedve nem volt kapkodni, inkább sikongatott, teli szájjal vigyorgott, és az istenért nem akart fél másodpercet egy pozícióban tartózkodni. Miközben Simóval hadakoztam, Sári lepattant a klotyóról, és elkezdett meztelenül körbe-körbe szaladgáltni a Wc papírral a kezében, üvöltve, hogy Tyúúúúki (ez lennék én), töröld ki a fenekemeeeeet. Hirtelen azt sem tudtam hova kapjak, fürdessek gyorsan, vagy feneket töröljek, mikor a szemem megakadt Flórikán, aki tök nyugodtan, méltóságteljesen trónolt, végre Sári átadta neki a helyet:). Akaratlanul is elmosolyodtam a helyzet komikumám, mire Flóri rám nézett és azt mondta nagy komolyan: "Tyúki, szeretlek". Majd gyorsan hozzátette :Anya mikor jön? :))))
Na kész, itt kidőltem a röhögéstől.
(A fürdetés végül úgy oldódott meg, hogy kikaptam Simit a kádból, és szóltam Petikének, hogy fürdesse már meg a csajokat:).

Sztori kettő:
Fürdéshez készülődünk, beszélgetünk, abszolút témába nem vágóan Sári egyszer csak megszólal: Nem baj, hogy fiú. Nézek rá tök értetlenül...de gyorsan jött a magyarázat (mi minden pöröghet egy ilyen gyermeki agyban, félelmetes!)
Mert mindig vigyorog. És az olyan jó. Úgy örülök, hogy ilyen gyereket szültél Tyúki!
Istenem, hát lehet ehhez hozzáfűzni valamit???

Sztori három:
Altatás...na ez egy komoly kihívás. Mama a két randalírozó lánynak próbál esti mesét olvasni, nem nagy sikerrel:). Mi Petivel Simót próbáljuk meggyőzni arról, hogy tudomást se vegyen a nagy hangzavarról, inkább aludjon (amit alapjáraton is utál). Még kisebb sikerrel..
Egyszer csak Sári nagy duzzogva beront hozzánk és közli, hogy ő itt alszik velünk, ugye nem baj?
Nem hát, gyere hozd a kispárnád, bújj közénk, ahol három ember elfér, elfér egy negyedik is:).
Kérdezzük tőle, hogy de mégis mi történt?Miért nem hallgatja a mesét, amit Mama olyan lelkesen mesél nekik?
Jött a komoly, felháborodott válasz: Mert most Flóra választhatott mesét, és ő mindig a legbénább mesét választja-mondta duzzogva.
Melyik az a mese?-kérdezem nagy együttérzően, magamban már készülve, hogy szegény Hófehérkét, vagy Piroskát frappánsan a védelmembe vegyem.
Válasz: A szemgyulladás. Mondta vér komolyan.
Mi meg Petivel összenéztünk, és majdnem leestünk az ágyról akkorát röhögtünk.... (És még mielőtt valaki tévedésből azt gondolná, hogy a gyerekorvos nagymami a régi szemészet tankönyvéből mesél a gyerekeknek, a Szemgyulladás című remekmű Bartos Erika Anna, Peti és Gergő című mesekönyvéből van:)

Fotókat majd holnap próbálok feltölteni. Ha sikerül:)

Járóka

Tesómék irtónagyonjófejek volt a hétvégén, és előbányászták a lányok járókáját, és elküldték nekünk. Hogy mit szólt hozzá Simi? Azt hiszem a képek önmagukért beszélnek...
Köszi köricsalád:)!!!

Az első közös nyaralásunk

Véget ért az első közös nyaralásunk:(. Fájó szívvel és nagy ígéretekkel magunk mögött hagytuk Bükfürdőt. Annyira jól éreztük magunkat a bőrünkben (én úgy éreztem, mintha a másfél év rendkívüli szabadságáról visszatért volna a régi testem) hogy megfogadtuk, miután hazajövünk, tartani fogjuk az ott kialakított életmódunkat.
Ha nem is minden nap, de hetente legalább egyszer elmegyünk masszázsra, ha nem is minden nap, de legalább heti 2-szer jógázni fogunk, meg úszni, strandra járni, esténként nagyokat sétálunk..stb. És mire valók az ígéretek? Hogy az ember ne tartsa be őket:). Még egy hete sem vagyunk itthon, de a hátam már majd' leszakad megint, sportolásra nulla percet fordítottunk, egymásra is kevesebb jut. De mi hiába írjuk meg olyan frankón a forgatókönyvet, az Élet a nagy rendező.
Mindegy, Bük isteni volt, nagyon jól éreztük magunkat, feltöltöm a maradék képeket. Szerintem Simi is nagyon jól érezte magát, rákapott a büki életérzésre:).
Nagyon cuki napozóruhái vannak, azokban feszített. Ezt például Salkitól kapta, szerintem annyira illik hozzá!
Ezt meg Sáriéktól örökölte:)

Imádott a strandon lenni, bár elég nehéz volt a törölközőn tartani....azért bízom benne, hogy 16 éves koráig kinövi a fűimádatát:) mert most még vicces, hogy bandzsít a fűtől, később már nem lesz az :)
Néha befáradt, akkor aludt egy ilyen picikét :)A nagy fagyizásokból sajnos idén még kimaradt, elég nehezen törődött bele a sorsába, a szívem szakadt meg néha, annyira szépen nézett rám...
Na bezzeg a sárgarépa főzelék nem volt akkora siker....
A vízben aztán Ő volt az úr!Az utolsó hétvégén búcsúzóul bejártuk a szokásos éttermeinket is. Volt szabadban malac sütés, amit természetesen nem lehetett kihagyni. Isteni malacsült, párolt káposztával, petrezselymes burgonyával, egy pohár sörrel. Ráadásul a szintetizátoros rázendített az "Édes kisfiamra", na így együtt ez már egy giccsesen tökéletes este volt:)

Voltak nagy esti hancúrozások apával.. meg esti sörözések is:)Goodbye Bük-fürdő, jövőre találkozunk!!

És még mindig Bükön...

Merthogy 2 hétre jöttünk:)!
Nagyképűség nélkül állíthatom, hogy Simon Bük-fürdő sztárja ebben a két hétben. Szerintem Simi népszerűségi indexe simán veri Orbán Viktorét:).De tényleg! A fürdővendégek kb.90% nyugdíjas, (az átlag életkor 80 és a halál között valahol) azon belül is német vagy osztrák nyugdíjas, és állandóan Simit ajnározzák. Amikor Petivel van Simó, az még hagyján, mert Peti legalább érti mit szövegelnek az öregek, de amikor velem van, bizony gondban vagyok. Ugyanis egy árva szót nem beszélek németül. Persze ahogy ez lenni szokott, őket ez cseppet sem zavarja, talán egy kicsit hangosabban és artikuláltabban mondják tovább a magukét..németül. Ma azon gondolkodtam, hogy veszek egy filctollat és Simi badijára ráírom, persze németül, hogy "Simonnak hívnak, 6 hónapos vagyok, és az anyukám nem beszél németül":).
De az még csak hagyján, hogy mindenki integet, puszikat dobál neki, és engem próbál németül szóra bírni...a harmadik találkozás után hozzák a köntös zsebükben az unokáik fényképét! Meg ne tudjátok ma hány kicsiHans-ot láttam fotóról:).
A másik nagy rajongótábor a takarítónénik. Meg vannak veszve érte! Persze az imádat kölcsönös...bár Siminek nagyjából tökmindegy, ki szól hozzá, ő teli szájjal vissza vigyorog. Ettől persze mindenki el van ájulva...Tegnap egy (természetesen német) bácsi elment a játszósarok előtt. Simonra épp Peti vigyázott, feküdtek a játszószőnyegen. Bácsi elmegy, Simó rávigyorog. Kis idő múlva bácsi megint jön, Simó megint vigyorog. Harmadjára jön a bácsi vissza egy Mars csokival a zsebében, és odaadja Siminek. Persze Peti mondja, hogy a gyerek még csak 6 hónapos, és nem eszik csokit, erre mondja a bácsi, hogy nem baj, akkor majd az apuka megeszi:). Azóta tudatosan tréningezzük Simit, hogy még nagyobbat vigyorogjon! (Peti rendes volt, mert megfelezte velem a csokit, elvégre is fele rész engem illet:)
Már különben azt is kitaláltuk, hogy amikor a medence szélére leparkoljuk őt a babakocsijával amíg alszik, kirakunk egy kalapot a babakocsi elé, és kiírjuk hogy "bébikajára gyűjtök" vagy valami hasonlót. De komolyan, egy alvás alatt legalább százan megállnak a babakocsija előtt, és majd elolvadnak. Ha csak minden huszadik ember dobna be egy kis eurot, már jól járnánk:).
Na még egy sztori, aztán megyek aludni, mert azért fárasztó ám egy ilyen wellness két hét....este 10-kor már aludni szoktunk:)
Ma a rekreációs részleg vezetője, aki egy nagyon szimpatikus fiatal lány, odaült mellém beszélgetni a játszóházba. Új beruházásként rengeteg új szolgáltatással fog bővülni jövőre a fürdő, új szaunavilág lesz, új gyerekmedencék, új bejárat, új étterem, az élményfürdőt is bővítik..stb. és többek között új játszóház is lesz a gyerekeknek. Megkérdezte tőlem a lány, hogy én, mint egy 6 hónapos baba anyukája, milyen játékoknak örülnék a meglévőkön kívül, mi lehet az, amivel a kisebbek is szeretnek játszani. Körülnéztem, és elkezdtem gondolkodni, hogy a napi 2 órában Simó mivel játszik a legtöbbet...törtem a fejem, hát mondom labda...meg ööööö, hm labda ..meg öööööö, labda, majd végül rávágtam, hogy hát még több ladba:-). Pedig esküszöm mi nem erőltetjük rá, ez genetikus, higgyétek el:)!!!

Na jó, a sakkos dolgot bevállalom....de az olyan intelligens egy "sport":)

Még mindig Bükön:)

Nagyjából így telnek a napjaink Bükön...

Kb. 2 órát a játszóházban töltünk...Simi meg van veszve a játékokért, de méginkább a gyerekekért. Peti nagyon jól megfogalmazta ma a dolgot: Simon tipikusan az a gyerek, akinek a bölcsőde nem büntetés, hanem jutalom lenne:)
Néha sikerül a pihenőtérben is játszani egy kicsit..
Szerencsére napi kb.2 óra alvás is belefér a programjába, ilyenkor vagy a medence szélére húzzuk a babakocsit, hogy lássuk amíg fürdünk, vagy pihenünk mi is egyet.

És természetesen fürdik ő is, mint a nagyok. Vízimádat még a régi:)