2010. július 29., csütörtök

A bio dicsérete

Alapvetően én nem vagyok se vegetáriánus, se bio, de még az egészséges táplálkozás címkéjét sem ragaszthatom a homlokomra. Imádom a körömpörköltet, a házi sonkát, a véres hurkát, a füredi velős pirítóst fröccsel, kedvencem a velővel töltött sertésborda krumplival és káposztasalátával, és folytathatnám a sort reggelig. Szóval most nem leszek álszent, és kezdem el tudományosan a bio élelmiszereket magasztalni.
Manapság amúgy is minden bio, egyre inkább divatot csinálnak belőle. De nem olyan nagy baj ez.
Mindenkinek meg van az indíttatása, hogy miért dönt a bio dolgok mellet. Sokan egy betegség kapcsán gondolkodnak el, mások megelőzésként, hisz azt nem lehet kétségbe vonni, hogy azok vagyunk, amit megeszünk. Valaki foglalkozik ezzel a gondolattal, valaki (még) nem.
Mi már egy ideje elkezdtünk változni. Apránként, lassacskán, először csak a termékek összetevőjét néztem meg, aztán lecseréltem egy-két alap élelmiszert, majd évek során az összes kozmetikumot, tisztítószert amit használunk. A mindennap fogyasztott élelmiszereket pedig minden országban igyekszem a piacon, termelőktől venni.
Hogy miért? Egész egyszerűen mert finomabb-nekem ez a fő indíttatásom, mert imádok enni:). Aki próbált már holland fürtös paradicsomból(ami nem is földben terem, hanem egy mesterséges talajban "érlelik") ízletes paradicsomsalátát vagy lecsót készíteni, az tudja miről beszélek. Lehetetlen küldetés. Igazán finomat házi alapanyagokból lehet főzni, friss, nap érlelte zöldségekből, házi tejből, házi túróból, házi sonkából. A csirke vagy a disznó sem mindegy, hogy antibiotikumtól és hormonoktól nő, vagy a sok gaztól és mosléktól:). Na nem is ragozom tovább, tény, hogy a bio finomabb és egészségesebb. Simonnak pedig mindenből igyekszem a legjobbat adni, így találtam rá egy közeli faluban egy nagyon aranyos házaspárra, akik biokertészkednek, azaz nem használnak és soha nem is használtak vegyszereket/permetszereket. Fantasztikus élmény volt az első látogatás náluk, végig jártuk a kertet, nagyon jót beszélgettünk, és azóta is minden héten rendületlenül hordom tőlük a finomabbnál finomabb dolgokat.
Ebből főzök Siminek, aki nagyon is értékeli az én fáradozásaimat (nagy kedvence például a cékla, vagy a vegyes zöldségpép). Olyan nagy élmény látni, hogy ízlik neki amit főzök neki, és mellé a tudat, hogy ez tényleg az ő egészségére válik.

(és ha már bio témáról írtam, nem tehetem meg, hogy nem teszek említést fő szponzorunkról, a www.bionatura.hu-ról, ami egy fantasztikusan jó webáruház, szuper termékekkel, és irtó jófej tulajdonossal, aki történetesen az én imádott nővérem:-). bocs Tesó, de ezt nem tudtam kihagyni:).

2010. július 26., hétfő

A Híradó sztárjai


Hogy is mondta Andy Warhol anno? Mindenkinek jár 15 perc hírnév.
A srácoknak most csak 15 másodperc jutott:).
Egy szemfüles barátunk szólt, hogy látta Petit és Simót a Híradóban, gyorsan rákerestünk, és tényleg ők szerepeltek benne.
A téma amelyhez "illusztrációként" szolgáltak a népesség csökkenése volt. Hazánk lakossága egyre csökken, kevesebben vállalnak gyermeket. Okként említik a korábbi családmodell változását, az anyák kettős szerepét(gyereknevelés+munka) , amelyhez az apáknak is egyre nagyobb szerepet kellene vállalniuk a gyerek körüli teendőkben....ezzel én tökéletes egyet értek, bár kicsit viccesnek érzem, hogy míg a srácokat kamerázta a híradó stábja, én néhány utcányira tőlük egy kozmetikusnál lazultam 2 órát-gondolom nem erre céloztak a szakértők:)
Ők addig sétáltak, szökőkutaztak, galambokat kergettek, amolyan férfias programjuk volt....én meg ennek addig örülök, amíg a galambokat, és nem a csajokat kergetik:)
Szóval éljen az új családmodell! Gyerekre fel fiatalok, mert elfogyunk!

( Ha elindul a videó, 10:40-hez kell tekerni:)

2010. július 16., péntek

Az a bizonyos egy fog


Végre sikerült lencsevégre kapnom Simó első fogát ( a képre kattintva kicsit nagyobb méretben is meg lehet nézni) ! Mivel útban van már a második is, ami a másik oldali szemfoga lesz, a kis vámpír becenevet adtuk neki. Én még sose láttam olyan csecsemőt, akinek csak két szemfoga van...De hamarosan megmutatom, milyen is az:).

2010. július 10., szombat

Pasik az ágyamban


Múlt héten egyik éjjel nem tudtam aludni. Illetve tudtam volna, ha hajnal 3-kor nem ébreszt fel Simi a vigasztalhatatlan sírásával, és nem megy ki az álom a szememből, mire végre megnyugtatjuk. Hát igen, nehéz dolog ez a fogzás, de majd csak elmúlik ez is, mint minden más.

Hajnal 3-tól reggel 7-ig álmatlanul feküdtem és néztem a pasikat az ágyamban. Nem tudok betelni velük! Mint két tojás feküdtek mellettem, ugyanazzal az arckifejezéssel, ugyanazokkal a vonásokkal, ugyanolyan pózban. Megdöbbentő volt, hogy Simó álmában mennyire együtt "mozog" velünk. Szinte egyszerre szuszogtak, egyszerre mozdultak meg, olyan öntudatlanul és mégis egymást óvva, ölelve. A tökéletes harmónia-ez a szó jutott eszembe róluk. Peti egyszer hátat fordított neki, nem sokkal utána Simó is átfordult arra az oldalára, és a tenyerét Peti hátára tette nagyon óvatosan. Na ekkor ültem fel az ágyból, és kezdtem el a polcon a fényképezőmet megkeresni:).
Szerencsémre ilyenkor nyáron nagyon korán kel a nap, úgyhogy sikerült egy-két emléket megörökítenem.

2010. július 8., csütörtök

Színház az egész világ!

Újra a háromgyerekes szerepet kóstolgatjuk, még a végén rákapunk az ízére:). Itt vannak megint a csajok, úgyhogy nem unatkozunk egy percet sem. Egész nap játszunk, fürdünk, fagyizunk, sétálunk, hintázunk, játszóterezünk, rajzolunk, énekelünk, kártyázunk...stb és szorgalmasan készülünk az esti színházi előadásra! A nézők továbbra is Mama, Papa, és Petike, ma díszvendégünk is volt Manci Mama személyében, már van belépőjegy is (100 Ft-fagyira gyűjtünk) a főszerepben természetesen a lányok, és Simi.
Oscar gyanús alakításban láthattuk tegnap a Csipkerózsikát, ma pedig a török basát és a háremhölgyeit. Simi szegény néha nem tudja, hogy most mi van, mi a francért tuszkolnak a lányok a fejébe koronát, és miért tömködjük ki a hasát, de azért nagyon ügyesen játssza akár a herceg, akár a török basa szerepét :).
Néhány életkép erről a hétről...Mama és az unokák:

2010. július 5., hétfő

Az első fog

Siminek kibújt az első foga múlt hétvégén (stílusosan a Víz-Zene-Virág fesztiválra növesztette ki:). Régóta mondogattam, hogy mennyire várom már azt az időszakot, amikor csak két alsó foga lesz, milyen édesek akkor(is) a gyerekek. Csak azzal nem kalkuláltam, hogy Simi nem egy hagyományos gyerek:). Neki nem az alsó foga bújt ki először, de még csak nem is a felső kettő, hanem a jobb felső szemfoga! Eszméletlen édesen néz ki, ahogy vigyorog, kivillantja az ínyét, amin egy darab szemfog árválkodik. Sajnos lefotózni még nem tudtam, igen nagy kihívás, de azért nem adom fel. Ha sikerül, később csatolom a fotót.
Persze ő már ezzel az egy fogával is simán elreszelgetni a barackot...

2010. július 4., vasárnap

Kábelbarát

A gyereknevelés a világ legkreatívabb munkája! A csecsemők nem tudnak beszélni, nekünk mégis meg kell értenünk, hogy mire vágynak...legalább egy évig semmi mást nem csinál az ember, mint tanulmányozza a gyermekét, és próbálja megérteni, hogy mit szeretne vele közölni szavak nélkül. Éhes vajon, fázik, melege van, szomjas, szeretetre, testközelségre, vagy épp magányra, friss levegőre, tiszta pelenkára, mire van szüksége? Csodálatos érzés, ahogy egy szülő hónapról hónapra egyre magabiztosabb lesz a szerepében, és kezdi kiismerni a saját gyermekét. Meg tudja különböztetni az éhes sírását az álmos sírásától, és néha már a nézéséből tudja, hogy mire van szüksége. Simon a kezdetektől, születése pillanatától kezdve nagyon intenzíven igényli az állandó testközelséget. Akkor tud jól aludni, ha mellettünk van, a legnagyobb sírásából is azonnal megnyugszik, ha a karomba veszem, imád szorosan a testemhez kötve, a hordozókendőbe lenni, és igényli, hogy mellette legyünk. Ő egy ilyen típusú gyermek.
Legutóbbi, kacsás bejegyzésem után gondolkodtam el azon, hogy mi, szülők valójában milyen kreatív munkát végzünk. Egy gyermek figyelmét nagyjából max. 5 percre lehet egy dologgal lekötni, azaz naponta legalább 80 különböző dolgot csinálunk:-). Folyamatosan próbálunk rájönni, hogy mivel szeret játszani, mit szeret enni, milyen dolgok okoznak örömet neki, tanítjuk, fejlesztjük, szeretjük őket...nemes feladat ez! És roppant kreatív.....hány trükköt bevetettünk már pl az esti elaltatásnál! Minden gyermeknél van egy "mumus", ki enni nem szeret, ki nappal aludni, ki este aludni, ki fürödni...stb. Ráadásul ezek a periódusok folyamatosan változhatnak. Egyik napról a másikra a jó alvó gyereknek "elromolhat" az alvókája, a jól evő gyerek elkezdhet válogatós lenni, a nyugodt gyerekből akaratos, hisztis lény lehet. Tökéletes gyerek szerintem nem létezik:).
Nálunk az esti elaltatás a nap legnehezebb pontja. Napközben pikk-pakk elalszik, bárhol, bármilyen körülmények között, de este meg kell harcolnunk a démonokkal. Szerintem kipróbáltunk már minden létező variációt, koreográfiát.....de tényleg...elképzelni nem tudjátok, hogy mennyire megdolgozza a kreativitásunkat! A Coca-Cola marketing osztálya szerintem fele annyit nem brainstormingol egy új reklám előtt, mint én 8 hónapja minden este:).
Legutóbb az anyahelyettesítő plüsskacsát fejlesztettem tovább egy hosszabbító zsinórral, amit köldökzsinór helyettesítőként használva vetek be az altatásnál. All rights reserved:)!