Múlt héten egyik éjjel nem tudtam aludni. Illetve tudtam volna, ha hajnal 3-kor nem ébreszt fel Simi a vigasztalhatatlan sírásával, és nem megy ki az álom a szememből, mire végre megnyugtatjuk. Hát igen, nehéz dolog ez a fogzás, de majd csak elmúlik ez is, mint minden más.
Hajnal 3-tól reggel 7-ig álmatlanul feküdtem és néztem a pasikat az ágyamban. Nem tudok betelni velük! Mint két tojás feküdtek mellettem, ugyanazzal az arckifejezéssel, ugyanazokkal a vonásokkal, ugyanolyan pózban. Megdöbbentő volt, hogy Simó álmában mennyire együtt "mozog" velünk. Szinte egyszerre szuszogtak, egyszerre mozdultak meg, olyan öntudatlanul és mégis egymást óvva, ölelve. A tökéletes harmónia-ez a szó jutott eszembe róluk. Peti egyszer hátat fordított neki, nem sokkal utána Simó is átfordult arra az oldalára, és a tenyerét Peti hátára tette nagyon óvatosan. Na ekkor ültem fel az ágyból, és kezdtem el a polcon a fényképezőmet megkeresni:).
Szerencsémre ilyenkor nyáron nagyon korán kel a nap, úgyhogy sikerült egy-két emléket megörökítenem.
Szepek a tojasaid ;)) Simonak mekkora szempillai vannak, atyaeg :)))) gyonyoru! de ezt mar mondtam ;) meg kerunk fotokat, meeeeeeeeeeeg :))) Puszi Simo kerek buksijara ;)))))
VálaszTörlésnagyon cuki Simo! a fogzás sajna ilyen még elég sokáig tart de néha jo ha a csöpség a szülöi ágyban alszik... puszi nektek
VálaszTörlésKöszi Sziszi:) tényleg szépek a tojásaim:D
VálaszTörlésszempillákat nem tőlem örökölte..saaaaaaajnos...tök igazságtalan az élet.Miért mindig a pasiknak jut az ilyesmi?!
Puszi Olikámnak is
Helló G.Judit! Találkoztam múltkor húgoddal, na kb. azóta készülök neked írni...rettenet el vagyok maradva mindennel:(.
VálaszTörlésNa írok inkább MOST, puszi