Tata felé félúton...

Múlt hét csütörtökön elindultunk haza. Elég kemény hetet tudhatunk a hátunk mögött. Kedden még ráérősen kirándulgattunk a Garda-tónál, szerdán Petinek megbeszélése volt, ahol engedélyt kaptunk a hazautazáshoz, és csütörtök reggel már indultunk is. Azaz fél napunk volt összecsomagolni az életünket. És bár évről évre megdöntjük a saját rekordunkat, de én egyre jobban elfáradok ebben. Mindegy, hajnal 2-kor ágyba kerültünk, és reggel csodával határos módon még én is befértem az autónkba :).Úgy döntöttünk, megállunk félúton, és eltöltünk egy kellemes napot Salzburgban. Nagyon jó ötlet volt!Délután 2-kor elfoglaltuk a hotel szobánkat, amely a belvárosban, a sétálóutcában volt, és nyakunkba vettük a várost. Egy kis pihenővel este 8-ig sétálgattunk, nagyon élveztük! Olyan szép Salzburg, el is döntöttük, hogy ezentúl mindig ott fogunk megállni! Este találtunk egy remek vendéglőt, az "öreg rókát" ahol istenien főznek, rosszul létig ettük magunkat. Simon tündéri egy gyerek, se a városnézés, se a vacsora alatt nem reklamált, este fél10-re értünk vissza a szállodába, és szó nélkül elaludt. Végre történt valami új dolog az életében, esti hisztire már nem maradt ereje :-). Néhány fotó Salzburgból...


Éppen virágoztak a magnóliák, hihetetlenül gyönyörűek voltak!



A srácok az "Öreg rókában" :)

Az élet nagy dilemmái

Egy ember élete során mennyi dilemmával szembesül. Szinte másból sem áll az életünk, mint folyamatos döntéshelyzetekből. Mindig van másik lehetőség, és csak tőlünk függ, hogy melyiket választjuk, azaz, hogy milyen irányba evezünk az élet vizén.
Közel 5 hónapja mást sem csinálok, mint figyelem Simon minden mozdulatát, a nap 24 órájában.
Így lettem a napokban szemtanúja az ő első önálló döntéshelyzetének. Az arckifejezése elárulta, hogy ő ebben a szituációban most tényleg, komolyan gondolkodik.

" Cumizzak, vagy inkább az ujjamat szopjam :-)?"

És milyen az emberi természet? Biztos mindenkinek ismerős a szituáció, amikor az élet döntés elé állítja az embert, aki ezzel nem akar szembesülni. Ideig, óráig megpróbál lavírozni a kettő között. Nem hiába van erre is annyi mondásunk, mint például "nem lehet egy fenékkel két lovat megülni", "két vasat tart a tűzben".
Bármilyen hihetetlen, de már egy 5 hónapos csecsemőnek is ösztönösen ez az első reakciója:

"Nem lehetne mindkettőt egyszerre?"

De végül belátja, hogy nem megy mindkettő egyszerre, és dönt.

Simon is döntött:

(Egyébként a sors iróniája, hogy pont a cumi kapcsán ismertem fel először rajta az önálló döntés képességét. Merthogy nekem is elég dilemmát okozott ez a cumi kérdés. Elveim nem voltak sem a cumival, sem a gyerekneveléssel kapcsolatban, hiszen az elvek másra sem jók, csak arra, hogy az ember feladja őket:). Viszont élete első 6 hétben nem vettünk neki cumit. Ez tudatos volt. Nem akartam, hogy bezavarjon a szoptatásba, és esetleg tönkre tegye a reflexeit. Aztán élete második hónapjában kapott egy cumit, amivel nem igazán tudott bánni, állandóan kiesett a szájából. Ha fogtam neki, duddogott vele, ha elengedtem, kiesett neki, és sírt. Na ezzel marhára nem voltam kisegítve, úgyhogy a cumitéma pihenőpályára került. Aztán 4 hónapos korában volt pár hét cumizós időszaka, az esti, elalvás előtti hiszti alkalmával volt egy pont, amikor elfogadta.
Most azt a korszakát éli, hogy egyáltalán nem fogadja el, egy méterre kiköpi, vagy látványosan fuldoklik tőle. Mi pedig nem erőltetjük, igazodunk az ő igényeihez.
Pedig vannak helyzetek, amikor segítség lenne, például a múltkor az autóban elkezdett nyűglődni, nagyon álmos volt, dörzsölte a szemét, de nem tudott elaludni. 130km/h sebesség mellett pedig elég frusztráló úgy vezetni, hogy torka szakadtából üvölt valaki a hátsó ülésen:).
No de mi nem erőltetünk rá semmit, amit ő nem szeretne. Csak figyelünk rá, és igazodunk hozzá. Nyilván a cumi téma sem zárult le végérvényesen, biztos vagyok benne, hogy a most meghozott döntését még módosítani fogja a jövőben. Mert az emberi természet már csak ilyen :).

Garda-tó, az örök szerelmünk

Ez az a hely, amit képtelenség megunni! Sok évvel ezelőtt jártunk ott először, és szerelem volt első látásra. Azóta már többször visszatértünk, és sok embert rábeszéltünk, hogy töltse ott a nyári szabadságát. Tudomásom szerint senki nem bánta még meg:).
A Garda-tó Olaszország egyik gyöngyszeme. Fantasztikus klímája van, gyönyörű a táj, meredek sziklák és hatalmas hegyek ölelik körbe a kristálytiszta tavat. A tóparti városokban pezseg az élet, hangulatos utcácskák, főterek, és hosszú sétányok vannak. A tó minden része más. Az északi része meredek, sziklás, és szeles, ez a szörfözők paradicsoma. A déli partja sík, kiváló strandokkal. A nyugati és keleti partja pedig átmenet a kettő között. Itt tényleg nem lehet unatkozni. Hajókirándulás, vizisport, Gardaland a gyermekeknek (élmény-és aqua park), hatalmas hegyek felvonóval, túrautakkal, várak, templomok, nyüzsgő városok, és nyugodt kis faluk....tényleg minden van.
Ma ismét úgy éreztük, vágyunk a Garda tavi hangulatra, úgyhogy felkerekedtünk. Mivel nagyon közel van hozzánk (60km) sokat utaznunk sem kellett. És megint jól éreztük magunkat:).




A nap végén pedig egy történelmi pillanatnak lehettünk tanúi. Simon ma este, életében először úgy döntött, hogy kihagyja az esti elalvás előtti hisztit, és magától, cici-cumi-bóbitázás és minden egyéb műsor nélkül EGYEDÜL elalszik. Letettük az ágyba, ő dünnyögött egy kicsit magában, majd lecsukta a szemét és ELALUDT!!!!!
Na mondtam én, hogy a Garda-tó klímája páratlan a világon. Ennél nagyobb bizonyíték nincs :).

Simon a színes pelenkák világában

Simi egyre aktívabban kezd részt venni a pelenkacserékben. Továbbra is edzi a reakcióidőmet:), még azért van mit fejlődnöm! Mostanában a különböző textúrák kötik le, tapint és vakar mindent, és figyel. Nagyon tetszik neki a tépőzár, a vízhatlan felületek, a csörgős, zörgős anyagok, esténként pedig a falat szokta kaparni. Nem viccelek, tényleg! Elalvás előtti hiszti alkalmával mindig fel szoktam venni, egy idő után leülök, mert leszakad a hátam, ő pedig majd megvadul, hogy elérje a falat, és élezhesse rajta a körmeit. Vakarja a falat. Mi is, csak mi képletesen...Iszonyú, borsózik tőle a hátunk. Mint gyerekkorunkban amikor a kréta, vagy a tanárnéni körme megcsúszott a táblán, brrr.
Na de vissza a pelenkákhoz. Csináltam egy kis képregényt:), íme:

Hoppá, ez tele van.. segítek levenni Anya, jó?Most a kéket választottam, ezt szeretném felvenni :
Mondom EZT szeretném felvenni, ragaszkodom hozzá! (önakarat érvényesítés:) Éljen, én nyertem, a kék lesz! Kapd el anya, dobom!
Mivel olyan sokan kérdezték már tőlem, hogy miért használok mosható pelenkát, most kifejtem, mert olyan uncsi már sokszor ugyanazt elmondani. Néha már egy ufónak érzem magam, amiért a XXI.században mosom a pelenkákat:).
Úgy 3-4 évvel ezelőtt, amikor Simi még csak tervben sem volt, olvastam egy cikket, ami teljesen ledöbbentett. Akkor eldöntöttem, hogy ha arra kerül a sor, venni fogom a fáradtságot, hogy más alternatíva után nézzek. A magamnak tett ígéreteimet pedig mindig beváltom: ).
Alapvetően nem vagyok egy nagy grínpíszes, tehetnék még sokkal többet is a környezetünkért, de úgy gondolom, hogy ez egy folyamat.....elzárom a csapot fogmosás közben, szelektív gyűjtöm a hulladékot, nem kérek nejlonzacsit minden bevásárlás alkalmával, mosom a pelenkákat, egyszóval igyekszem változtatni. Tudom, ezek apróságok, de valamit legalább teszek. Mivel nincs most időm sokat gépelni, egyszerűen idemásolom azt a cikket, ami engem meggyőzött a pelenkákkal kapcsolatban, akit érdekel, végig olvashatja.
"A statisztikák szerint egyetlen gyermek 4-6 ezer eldobható pelenkát használ el, amíg szobatiszta nem lesz. Ez közel egy tonnányi hulladékot jelent gyermekenként. Ez a szeméttelepekre kerül, ahol lebomlási ideje a becslések szerint legalább száz év. Elégetéssel való megsemmisítésük a bennük lévő műanyag miatt környezetkárosító. A szemétlerakóban bomló papírpelenka metánt termel, amely még a szén-dioxidnál is erősebb üvegház-gáz. Szintén nagy problémát jelent a csatorna helyett a pelenkákban a szeméttelepekre kerülő széklet. A székletben lévő vírusok több hétig fertőzőképesek. Egy kisbaba több hétig üríthet élő gyermekbénulás-vírusokat oltás után, és a vírusokat tartalmazó szemétlerakó-lé megfertőzheti a talajvizet. További ökológiai problémákat okoz ennek a nagy mennyiségű eldobható pelenkáknak a gyártása. A legtöbb eldobható pelenka egy nedvszívó vattarétegből, valamint egy víz- és levegőzáró polietilén külső borítóból áll. A betétbe a nedvszívás fokozása érdekében poliakrilát golyócskákat helyeznek. A nedvszívó réteget adó vattaszerű anyagot fából nyerik. Hatalmas erdőket kell ehhez kivágni. Az üres területekre puhafa erdőket ültetnek, mivel a gyártáshoz ezek a legmegfelelőbbek. Ezeket műtrágyával és növényvédő szerekkel kezelik. A gyártás során nagy mennyiségű vizet használnak, melyet erősen szennyezve bocsátanak vissza. Mindezek miatt megbomlik az ökológiai egyensúly.
Bár a reklámok azt állítják, hogy az eldobható pelenka bőrbarát, az orvosoknak komoly egészségügyi ellenvetéseik vannak. A plasztikba és vattába csomagolt kisbaba egész alsóteste hosszú órákon át valósággal üvegházban van. A műanyag külső légmentesen zár. A vizelet és a széklet mellett állandóan jelen levő meleg, a nedvesség és a levegőtlenség együttesen jó táptalaja a gombáknak és a baktériumoknak, jó esélyt ad elszaporodásuknak. Az eldobható pelenkák használatának elterjedésével egyre gyakoribbak a gombás fertőzések. A vizeletben lévő baktériumok 3 óra elteltével kezdenek ammóniatartalmú, maró hatású vegyületeket termelni. A vizelet hatására kioldódnak különböző vegyszerek is a pelenkából, melyek hatása pontosan nem ismert. Emiatt az eldobható pelenkákat szintén háromóránként kellene cserélni. Sok szülő ezt anyagi okokból, vagy a bőr szárazon maradását hangoztató reklámok miatt nem teszi meg. Ezzel a vegyszeres, meleg párával érintkezik folyamatosan a baba bőre, ahonnan a bőrön keresztül fel is szívódhatnak a különböző méreganyagok. A kevésbé jó minőségű, ám áruk miatt igen népszerű olcsóbb pelenkákból sokszor kiválik a nedvszívásra használt szilikon. Kis zselé golyócskák formájában pelenkázáskor lehet a baba bőrén találni. Ez a zselé a bőrrel érintkezve irritációt okozhat, felszívódva pedig mérgező. Azokban az országokban, ahol a 70-es évektől elterjedt lett az eldobható pelenkák használata, manapság egyre több szülő tér vissza a mosható textilpelenkák valamely változatához, környezetvédelmi, egészségügyi és takarékossági okokból egyaránt. A textilpelenkát választó szülőknek korszerű lehetőség a mosható nadrágpelenka. Nedvszívóképessége sokkal jobb, mint a hagyományos textilpelenkáké, használata is jóval egyszerűbb. A pelenkák egy nagy nedvszívóképességű belső réteget tartalmaznak, így a gyermek bőre nem ázik fel, ugyanakkor a bőrével érintkező textil biztosít annyi nedvességérzetet, ami korábbi szobatisztává váláshoz vezethet. A baba lábai között lévő textil terpesztartást biztosít, ami segíti az egészséges csípőízület kialakulását. "

Ehhez annyi hozzáfűznivalóm van még, hogy a pelenkákat nem én mosom, hanem a mosógép:), vasalni tilos őket. A széklet higénikus eltávolítására egy vékony, lebomló papírbetétet lehet helyezni a pelusba, ami egyszerűen a wc-be dobható, így odajut a kaki, ahova való. Egyéb esetben ez a vékony papírbetét is mosható.
Hamis illúziókat nem táplálok, igen, kell néha súrolni(gumikesztyűt használok) , de ez szerintem közel nem olyan gusztustalan dolog, mint a napok óta kukában rohadó kakis pelusok begyűjtése. Nem másznak bele maguktól a mosógépbe, és ki is kell őket teregetni. De az eldobhatós pelenka se a saját lábán érkezik meg a boltból, és távozik a kukába:).
Anyagi szempontból nagyjából fél évi eldobható pelenka árából lehet szobatisztaságig pelenkázni. Akik több gyereket tervez, a másodiknál már csak a vízhasználat a többletköltség!

Nos, hát mi ezért használunk mosható pelenkákat. Meg azért mert olyan szépek, színesek, puhák, és mert szeretek bennük gyönyörködni:-).

Verona képekben

Ismét megjártuk Veronát. Még mindig gyönyörű város! A főtere, sétálóutcája, és arénája változatlanul szép, hangulatosak a kis utcácskák, jól éreztük magunkat. De most inkább a képek meséljenek helyettem...Verona látványosságai:(a helyi szokások szerint meg kellett volna fognunk a Júlia szobor jobb mellét-igen, azt, amelyik olyan fényesre van kopva-de Simon nem mutatott érdeklődést iránta. Üres cicikre nem bukik...még:-). HangulatképekSimon nagyon jól bírta az egész napos városnéző túrát, nem reklamált semmiért. Végigülte az ebédet, átaludta a kávézást, nézelődött a hátamon, jókat szundikált, viccesnek találta a parkolóházban az autó anyósülésén történő peluscserét :), az odafele utat végigaludta, a visszafele úton pedig kiolvasta a könyvet, amit a keresztszüleitől kapott:).

Szeretünk és becézünk

Milyen érdekes dolog, hogy az ember minél jobban szeret valakit, annál többet becézgeti. Akár egy párkapcsolatot, akár egy szülő-gyerek kapcsolatot nézünk, szinte egész biztos, hogy becenevek tömkelegével találjuk magunkat szemben. A szerelmesek az esetek nagy többségében az állatvilágból kölcsönzik a beceneveket...vajon miért van ez így?
Nyuszkókák, mackókák, cicuskák ezrei szaladgálnak a nagyvilágban. Petivel mi egymást mókuskázni szoktuk, mert a mókus az egy olyan cuki állat! Pont olyan cuki, mint én :). A baráti társaságunk szokott is viccelődni velünk. Főleg amikor Peti a Balatonon a ötödik kisnagyviceverzaházmester fröccse után hozzám fordul, és azt mondja: Mókucika, nyugodj meg, nem lesz semmi baj.(El is nevezték Mókus Úrnak :).
Gondoltam összegyűjtöm Simon beceneveit, mert gyanítom, hogy ezek nagy része idővel feledésbe fog merülni, és mindig jönnek majd helyette újak. A becenevei egy csoportja a nevéből adódnak, mint pl Simi, Simó, Simóka, Simcsó, Simómanó..stb. Aztán van egy másik csoport, ami a mi hülyeségünkből adódik:). Szoktam neki mondani, hogy Puncut(ez a huncutból jött, meg ne kérdezzétek hogyan, de nagyon illik rá), néha Pernahajder-ezem, aztán pelenkacserék alkalmával Pisi Mókusnak hívom(Misi Mókus után szabadon). De aki pelenkázott már kisfiút, az tudja mekkora kihívás. A reflexidőmön még mindig van mit javítani. Korábban említettem már, hogy amikor erőlködik, meg nyög, akkor olyan mint öreg Pityubá'. Ezért néha Pityunak, vagy Pityukámnak becézzük. A következő hangsúllyal: Pityuuuuuuu, vagy Pityukááááááám.
A pici, húsos kis teste miatt néha Sonka Picinek is hívom:). Este lefekvéskor ő a Szoknyás Pingvin, mert a kis hálózsákjában úgy néz ki, mint akire tévedésből szoknyát adtak, amiből próbálna ő kikalimpálni, de nem igazán sikerül. Inkább egy totyogó pingvin imitációnak tűnik benne. Amikor szépen megfésülöm, akkor ő az én Szőke Hercegem. Mivel imádja magát a tükörbe nézni, a Törpojáca is nagyon illik rá:).
Nos, egyelőre ennyi jutott eszembe, de a sor biztos folytatódik még.

Simon, a puttonytöltelék

Vége a kengurukorszaknak :(. Simi elérte azt a kort és súlyt (7kg) ami fölött már egészségtelen az elöl hordozás. Mármint nem neki egészségtelen, hanem nekem :). A szakemberek szerint 7 kg felett már túl nagy terhelés éri a gerincet és a medencealapot, úgyhogy hátra száműztem. Szó szerint. A hátamra. Mint az a fenti képen is látszik, nincs ellenére a dolog:). Így nekem is sokkal kényelmesebb, jól eloszlik a súlya, nem fáj a derekam tőle, és vígan élvezhetjük tovább a hordozás élményét. Néha nem tudom eldönteni, hogy én szeretem jobban hordozni őt, vagy ő szereti jobban, hogy én hordozom :). Sose gondoltam volna, hogy ekkora élmény és segítség lesz ez nekünk! Mivel mi itt csak magunkra számíthatunk, az elmúlt 5 hónapban egy percre sem tudtuk másra bízni Simit. Jött velünk mindenhova, csinált velem együtt mindent. A klasszikus forgatókönyv az szokott lenni, hogy anyuka foglalkozik a gyerekével egész nap, és amikor végre elalszik a gyerek, anyuka szalad a háztartás után...főz, mos, takarít, próbálja utolérni magát. Nos, én ezt megfordítottam. Amikor Simi ébren van, felpaterolom a hátamra, és főzünk, mosunk, teregetünk, takarítunk, vasalunk együtt, és amikor ő alszik, akkor én is pihenek. Vagy olvasok, netezek, hajat mosok, egyszóval magammal foglalkozom. Rengeteg szabadidőt köszönhetek a hordozásnak, a sok szép élményről nem is beszélve! Ráadásul a nyuszi tojt nekünk egy új kendőt, csodaszép zöld színben, amit azonnal fel is avattunk. Fantasztikus! A kendő különlegessége, hogy nem szövött, hanem egy rugalmas pamut anyagból van. Hihetetlenül kényelmes, stabilan tart, oszlatja a súlyt, egy álom viselni! Komolyan mondom, ha én lennék az egészségügyi miniszter tuti bevezetném, hogy minden szülőszobáról távozó nőnek a kezébe nyomjanak egy ilyet! Na, szavazzuk meg? Legyen Jucus a miniszterelnök :)!
A kendőről bővebben a www.jeportemonbebe.com oldalon lehet olvasni, ez tényleg a hordozókendők csúcsa! Nálunk ez lett az aranyérmes:)

Simon intelligens típusú nézése

komment nélkül :D