2010. augusztus 24., kedd

Dolce vita

Visszatértünk a régi kerékvágásba. Újra van időm fotózni, internetezni, blogot írni:).
Simon pedig adja a témát. Döbbenetes gyorsasággal fejlődik, talán élete során most változik a leggyorsabban. Napról napra mutat valami újat. A mai kedvenc játékai az ajtó és a szalagfüggöny voltak. Minimum fél órán át próbálta becsukni a terasz ajtót, amit a huzat mindig újra és újra kinyitott. De nem adta fel! Teljes testével fél órán át küzdött..igazi szélmalomharcot vívott:).
Aztán felfedezte a függönyt, és a kukucska játékot.Aztán kiolvasta az összes újságunkat.Majd megebédeltünk, és a fiúk bepakoltak a mosogatógépbe. Arany életem van:-). Na jó, eddig is az volt, mert Peti szerint én nem tudok elég precízen bepakolni a mosogatógépbe, sőt, a kukába sem tudom precízen berakni a zacskót, de porszívózni sem tudok elég alaposan, de még abban is talál néha kivetni valót, ahogy teregetek. Félre értés ne essék, nem engem kritizál úton-útfélen, hanem inkább megcsinálja. Így mindketten elégedettek vagyunk. És úgy tűnik hamarosan lesz még egy segítségem, aki tuti tökéletesen fogja bepakolni a koszos edényeket, mert az apja tanítja:).Hát igen, vannak dolgok, amiket az anya tanít meg a gyereknek, és van amiket apa...úgy tűnik nálunk kicsit össze lesznek keveredve a dolgok, de nem olyan nagy baj ez.

2010. augusztus 21., szombat

Verdák

Nem sokkal indulás előtt vettünk egy új autót. Enélkül fogalmam nincs, hogyan költöztünk volna. Ugyanis Simon kacatjai elfoglalják az egész csomagteret. Babakocsi, etetőszék, járóka, kiságy, és akkor mi már be sem férünk...a bőröndökről és a baracklekvárról meg nem is teszek említést.
Na de hála Nagyvakondnak, már nincs lehetetlen előttünk! Ja igen, csak hogy mindenki értse, Nagyvakond az autónk neve. Kis vakond után szabadon:), mert fekete, de nem kicsi, hanem nagy. Mindig elnevezzük az autóinkat, az azoris piros golfunkat öreg Katicának kereszteltük, a fehér Nissanunk Hóbagoly névre hallgat, és most van Nagyvakond is. Szeretjük őket, családtagnak számítanak! Simi is nagyon szereti az ő verdáját, azaz a babakocsiját. Élete első percétől kezdve imád benne lenni! Az utcán jókat szoktak rajta derülni a járókelők, mert oltári pózokban tud ülni benne. A lábát rendszerint hanyagul kirakja, vagy kikönyököl, mint Pityubá' az Ifájából, esetleg méltóságteljesen ül benne, mint egy király a trónján.Ha már szó esett a babakocsiról, több kismama ismerősöm kérdezte tőlem az elmúlt időszakban, hogy milyen babakocsit érdemes venni. Amikor Simon még a pocakomban volt, nekem is nagy fejtörést okozott ez a kérdés, és én is olyanoktól kértem tanácsot, akik már jó ideje tologatják a babakocsijukat. Most elmondom az én véleményemet a babakocsikról...röviden két szóban: iszonyatosan nagy választék, és hajmeresztő árak. Amikor először betéved az ember egy bababoltba, vigyen magával nyugtatót, de komolyan. Nekem is az kellett volna. De mi nagy naívan beléptünk egy üzletbe, ahol kb. 150 babakocsi volt kirakva, odajött a segítőkész eladó, látva az én abszolút tanácstalan arckifejezésemet, majd gyorsan ezt kihasználva fél órás kiselőadást tartott nekem egy babakocsiról, ami egyébként tényleg szuper, még rádió is van beépítve(!), meg szellőztető, meg anyámkínja és nem mellesleg 210.000 Ft-ba kerül. Peti rám nézett, alig pár héttel azután, hogy fájó szívvel megváltunk az 500 eurós öreg VW Golfunktól, de gyorsan mondtam neki, hogy inkább ne mondjon semmit:).
Na szóval ilyen sokkoktól szeretném megkímélni az én kedves leendő szülő barátaimat, úgyhogy gyorsan egy pár hasznos tanács a babakocsi vásárláshoz:
Szándékosan nem márkát fogok mondani! Kinek ez, kinek az jön, ez teljesen szubjektív.
Amit véleményem szerint, 9 hónap aktív babakocsi használat után egy babakocsinak tudni érdemes:
- könnyű legyen (rengetegszer kell megemelni, kocsiba ki-be rakni, lépcsőkön felhúzni..stb)
-könnyen, 1-2 mozdulattal lehessen összecsukni ( kb.2 év használat alatt-és akkor csak egy gyerekről beszélünk- nagyjából 10.000-szer fogja az ember ki-és becsukni, iszonyatosan unalmas egy tevékenység)
-férjen el az autó csomagtartójában :-)
-lehetőleg több funkciós legyen, azaz mózeskosár-babahordozó-és sportrészt lehessen csatlakoztatni ugyanarra a vázra (ez nem követelmény, de nagyban egyszerűsíti az életet. A hordozó 9 hónapos korig autósülésként szolgál, sokszor volt, hogy Simi abban aludt el az autóban, mi megérkeztünk mondjuk a boltba, és akkor nem kellett kiszedni a gyereket a hordozóból és áttenni, amire tuti felébred, vagy rosszabbik esetben kézben cipelni a hordozót, egyszerűen csak rápattintottuk a vázra, és már tolhattam is)
-ha télen lesz a babánk pár hónapos, akkor érdemes figyelni a mózes rész méretére is! Megfelelően tágas és elég hosszú legyen, kalkuláljuk hozzá, hogy télen vastag hálózsákba, takaróval fekszik benne a baba!
- a sportrész háttámlája vízszintesig dönthető legyen !!!! Számomra ez volt a legdöbbenetesebb pontja a babakocsi vásárlásnak. Ha jól emlékszem alig néhány márkájú babakocsi tudta a százból ezt...márpedig ha elalszik benne a gyerek útközben, szerintem értelemszerű, hogy hátradöntöm, és kényelmesen, vízszintesen aludjon, nem? Mutattak nekem hiperszuper, fantasztikusan jó babakocsikat, és amikor arra került szó, hogy döntsük hátra, max. 45 fokig ment, vagy rosszabik esetben a lábtartó az égbe állt...mondom ezt hogyan gondolták? égnek álló lábbakkal aludjon a gyerekem? vagy egy fix kagylóülésbe, döntve? Azért az ő gerincük még igencsak képlékeny.
-Praktikus, ha a sportrészt két irányból lehet a vázra tenni. Azaz velünk szemben is tudjon ülni benne. Ennek addig van jelentősége,amíg igénylik (és melyik baba nem igényli?), hogy lássák a biztonságot adó szülőket. Ne egy forgalmas utcán, a sok idegen embert, ingereket, hangosan ugató kutyákat, zúgó teherautókat lássák csak. Sokszor például álmából is felriad egy hirtelen, erős zajra, csak rám néz, és már alszik is vissza...de ha kifele fordítom, mire meglát, már talán teljesen fel is ébred és nagyon megijed. Vagy honnan látom én, hogy ő mit csinál? Percenként megállok, és elé megyek? Szerintem praktikusabb ha magam fele fordítom, így látja a világot is, de ott vagyok én középen, a biztos pont:). Aztán úgyis eljön az a pont, amikor már nem akarja a mi unalmas fejünket nézni, akkor ráérünk kifele fordítani.
-a napernyője tényleg védjen a naptól
-ha az ember férje jóval magasabb, lehessen az ő méreteihez is igazítani a tolókart:)
-és ha már elkérik az árát (márpedig elkérik) , akkor legyen hozzá minden tartozék: esővédő, pelenkázó táska, téli bundazsák, újszülött szűkítő, kapaszkodó rúd, minden ami kellhet.

Nagyjából ezek az ötletek jutottak eszembe. Ha egy eladótól ilyen kritériumok alapján kérünk tanácsot, biztosan nem csak a kétszázezres típust akarja majd ránk sózni:). Ne érezzük cikinek, hogy mindent szétszedetünk, összecsukunk, kipróbálunk, azért nagy beruházás ez. Főleg ha az ember több gyerekre tervez, nem mindegy mit tologat, csukogat, nyitogat, cipel éveken keresztül. Tehát vásárlás előtt szedjük szét a nekünk tetsző babakocsit, csukjuk össze, emeljük meg, és döntsük hátra a sport részt! Röviden ennyi az én tanácsom..
Aztán ezen felül van még rengeteg döntési kritérium, felfújhatós kereket akarunk avagy nem(az egyik jobb terepen, a másik viszont könnyebb) kis kerekűt akarunk vagy nagyot, háromkerekűt vagy négyet( az előbbi kisebb helyet foglal, és könnyebb súlyra is) , lilát avagy zöldet, szóljon-e benne a rádió, vagy elég, ha mi dalolászunk:) lehet választani!
Még egy jó tanács: hatalmas árkülönbségek vannak ugyanazon típus esetében is a különböző üzletekben! Érdemes figyelni az akciókat, kuponokat, előző évi verziók kiárusítását..stb
Mi is ezer helyen néztük, de végül a tatabányai Móci bababoltban vettük akciós áron, utolsó darab volt az előző évi kollekcióból, és imádjuk! Most is ugyanezt választanám!

Simon 9 hónapos

Simó születésének 9. hónapfordulóját már újra Olaszországban "ünnepeltük". Túl nagy bulit azért nem tartottunk, kapott egy nagy puszit és sok-sok ölelést, azaz ugyanolyan nap volt ez neki, mint a többi. A hosszú utazást nagyon jól viselte, egész úton játszott, nézelődött, aludt. Egy éjszakát Salzburg közelében töltöttünk, így két részletben tényleg nagyon könnyű utazni vele. Menet közben, valahol Salzburg és Innsbruck között, előbújt az ötödik foga is, úgyhogy négy foggal indultunk és öttel érkeztünk. Nagyon cuki a mosolya, a felső négy foga, mint egy orgonasíp, úgy követik méretben egymást. Az alsó pedig még egyedül árválkodik.A haja is "iszonyatos" tempóban nő, múltkor jött velünk fodrászhoz, de sajnos elaludt, mire rákerült volna a sor, így a hajvágás érdeklődés hiányában elmaradt. Mindegy, rockeresre vesszük majd a figurát:). A nagy melegben izzad szegénykém, és össze-vissza kócolódik neki.Az itteni élet változatlan, meleg van és érik a szőlő, alma.
Petiék elkezdték az alapozást, azaz alig bírja vonszolni magát. De Simó kíméletlenül diktálja a tempót, 8-kor ébresztő van, és irány a játszótér. A nap nagy részét ott töltjük, képtelenség vele tíz percnél többet a négy fal között tölteni...de mi lesz velünk télen???? Lehet felmondjuk az albérletet, és a játszó egyik padján fogunk csövezni:).

De komolyan, a lakásba zárva pillanatok alatt az őrültség tünetei jelentkeznek rajta...karmol, csíp, harap, tépi a hajunkat és fejbe csap a cumisüvegével...

2010. augusztus 19., csütörtök

A homeopátia dicsérete

Ember tervez, gyerek végez-tartja a mondás, amelyet minden kisgyerekes szülő bizonyára igen jól ismer. Most megtapasztaltuk mi is.
Néhány hete történt, hogy egy találkozóra készültünk, amelyet elég nehéz volt megszervezni, hiszen többen külföldön élünk, ráadásul a tavalyi évben szültünk mindannyian, azaz sok pici Simi baráthoz kellett igazodnunk:). De csodával határos módon sikerült, ráadásul épp Tatára terveztük a találkozót, így egy egész délelőttöt szenteltem a készülődésre. Főztem, sütöttem, és alig vártam a 4 órát, hogy végre mindenki megérkezzen. Oda is ért mindenki, nagy volt az öröm, a gyerekek játszottak, ismerkedtek, egyedül csak drága Simókám gubbasztott magába roskadva. Először még viccelődtem is, hogy az én mindig csupamosoly, jókedvű gyerekem hirtelen milyen antiszociális lett, de valahogy éreztem, hogy itt most ennél többről van szó. Kértem is egy lázmérőt, aminek a higanyszála a másodperc tört része alatt kúszott a 39-es szám felé....hát ennyit a találkozónkról. Azt hittem a guta üt meg....pont most kell betegnek lennie életében először??? Hát igen, sajnos a betegségeknek sosem jó az időzítése.
Első gyerek, első betegség, nyilván a helyzetet nem kell sokat ecsetelnem. A szívem szakadt meg, miközben hűtőfürdőztettük, vizes törölközőkkel borogattam, és ő bágyadtan, szomorúan, vacogva nézett rám...egész nap csak bújt hozzám, csak az ölemben volt hajlandó lenni, játszani sem volt kedve, meg egyáltalán semmihez sem. Ilyenkor tényleg azt érzi az ember, hogy ezerszer inkább nekem legyen bármilyen fájdalmas betegségem, akármit elviselek, csak neki ne legyen soha semmi baja!
2 napig szinte szemhunyásnyit nem aludtam, örökké a homlokát simogattam, figyeltem, adagoltam neki a szereket, szoptattam. Na de milyen jó, hogy van egy gyerekorvos a családban:), Mami másnap fel is állította a diagnózist: tüszös mandulagyulladás. Majd gyors konzultáció után arra jutottunk, hogy nem adunk neki egyelőre antibiotikumot, megpróbáljuk homeopátiás szerekkel kigyógyítani. Én már elég régóta hiszek a homeopátiában, sokszor, sokféle bajból kigyógyultam már a segítségével, az enyhe náthától kezdve a súlyosabbnak ítélt szívritmus zavarig. Elég sokat támadott tudomány a homeopátia, vannak akik egyszerű placebo hatásnak tekintik, meg alaptalan humbuknak, én erre azt szoktam mondani, ártani nem használ, próbálja ki, aki nem hisz benne.
Simon 5 nap alatt kigyógyult a tüszös mandulagyulladásából. Persze a negyedik napra volt szervezve Peti régi osztálytársaival egy szintén babás találkozó, arra még nem kockáztattuk meg, hogy elmegyünk, nehogy valakinek átadjuk a tüszőket....buktuk azt is:(.
Na de a lényeg, hogy Simi meggyógyult, gyógyszerek nélkül. Én pedig örültem, hogy közben még egy buli meghívásom akadt, az én volt osztálytársaimmal készültünk találkozni. Minden adott, Simi alszik majd apával, anya pedig lelép egyet lazítani, nagyon rákészültem!
Ez a legelső elmaradt találkozóhoz pontosan két hétre, ismét egy pénteki napon történt...délután már lélekben készülődtem, amikor hirtelen Peti lett rosszul. Ágynak dőlt, nagyon magas lázzal.
Estére már alig bírt mozdulni, csak vacogva feküdt, és szótlanul tűrte, ahogy vizes törölközőkkel borogatom és adom a bogyókat a szájába óránként. Ennyit az esti bébiszitteremről, meg a bulimról.....hajnal 3-ig borogattam, addigra sikerült levinni a lázát. Másnap a diagnózis Mamitól: gennyes mandulagyulladás. Méghogy a történelem nem ismétli önmagát...
A végére pedig egy csattanó : Peti is meggyógyult a homeopátiás szerektől. 3 nap alatt:).
Most már csak én maradtam ki a sorból, de mivel lejárt a nyári szünidőnk, meg különben már senki nem akar velem találkozni, mert úgyis lemondom az utolsó pillanatban, így már nem poén betegnek lenni.

2010. augusztus 2., hétfő

Simon 8 hónaposan

Mostanában alig van időm fotózni és blogot írni, de már csak két hét, és utazunk újra, ősszel aztán behozom a lemaradásomat! Legalább öt bejegyzésem van piszkozatba mentve, ami arra vár, hogy végre legyen egy kis időm befejezni.
Simó közben 8 hónapos elmúlt, néhány fotóval azért gyorsan dokumentálom ezt a kort is. Rengeteget fejlődött az utóbbi időben, már három foga van:). Két szemfog, és egy jobb fönti...egyre viccesebben néz ki:). Megtanult mászni, ennek megfelelően a napunk kb.90% a földön kergetőzve zajlik...nem egyszerű, na.
Ha bármilyen kapaszkodót talál, rögtön fel is áll, úgyhogy mással nemigen lehet lekötni. Most fedezi fel ebből az új szemszögből a világot.
Megtanult integetni is, azon kívül mondja hogy bábábábáá, mámámmmááámmáá, nyenyenyenye, szóval tényleg rengeteget változott, nőtt, lassan vége a csecsemőkornak. Istenem, miért és hova rohan ennyire az idő???(a kérdés költői:)