A homeopátia dicsérete

Ember tervez, gyerek végez-tartja a mondás, amelyet minden kisgyerekes szülő bizonyára igen jól ismer. Most megtapasztaltuk mi is.
Néhány hete történt, hogy egy találkozóra készültünk, amelyet elég nehéz volt megszervezni, hiszen többen külföldön élünk, ráadásul a tavalyi évben szültünk mindannyian, azaz sok pici Simi baráthoz kellett igazodnunk:). De csodával határos módon sikerült, ráadásul épp Tatára terveztük a találkozót, így egy egész délelőttöt szenteltem a készülődésre. Főztem, sütöttem, és alig vártam a 4 órát, hogy végre mindenki megérkezzen. Oda is ért mindenki, nagy volt az öröm, a gyerekek játszottak, ismerkedtek, egyedül csak drága Simókám gubbasztott magába roskadva. Először még viccelődtem is, hogy az én mindig csupamosoly, jókedvű gyerekem hirtelen milyen antiszociális lett, de valahogy éreztem, hogy itt most ennél többről van szó. Kértem is egy lázmérőt, aminek a higanyszála a másodperc tört része alatt kúszott a 39-es szám felé....hát ennyit a találkozónkról. Azt hittem a guta üt meg....pont most kell betegnek lennie életében először??? Hát igen, sajnos a betegségeknek sosem jó az időzítése.
Első gyerek, első betegség, nyilván a helyzetet nem kell sokat ecsetelnem. A szívem szakadt meg, miközben hűtőfürdőztettük, vizes törölközőkkel borogattam, és ő bágyadtan, szomorúan, vacogva nézett rám...egész nap csak bújt hozzám, csak az ölemben volt hajlandó lenni, játszani sem volt kedve, meg egyáltalán semmihez sem. Ilyenkor tényleg azt érzi az ember, hogy ezerszer inkább nekem legyen bármilyen fájdalmas betegségem, akármit elviselek, csak neki ne legyen soha semmi baja!
2 napig szinte szemhunyásnyit nem aludtam, örökké a homlokát simogattam, figyeltem, adagoltam neki a szereket, szoptattam. Na de milyen jó, hogy van egy gyerekorvos a családban:), Mami másnap fel is állította a diagnózist: tüszös mandulagyulladás. Majd gyors konzultáció után arra jutottunk, hogy nem adunk neki egyelőre antibiotikumot, megpróbáljuk homeopátiás szerekkel kigyógyítani. Én már elég régóta hiszek a homeopátiában, sokszor, sokféle bajból kigyógyultam már a segítségével, az enyhe náthától kezdve a súlyosabbnak ítélt szívritmus zavarig. Elég sokat támadott tudomány a homeopátia, vannak akik egyszerű placebo hatásnak tekintik, meg alaptalan humbuknak, én erre azt szoktam mondani, ártani nem használ, próbálja ki, aki nem hisz benne.
Simon 5 nap alatt kigyógyult a tüszös mandulagyulladásából. Persze a negyedik napra volt szervezve Peti régi osztálytársaival egy szintén babás találkozó, arra még nem kockáztattuk meg, hogy elmegyünk, nehogy valakinek átadjuk a tüszőket....buktuk azt is:(.
Na de a lényeg, hogy Simi meggyógyult, gyógyszerek nélkül. Én pedig örültem, hogy közben még egy buli meghívásom akadt, az én volt osztálytársaimmal készültünk találkozni. Minden adott, Simi alszik majd apával, anya pedig lelép egyet lazítani, nagyon rákészültem!
Ez a legelső elmaradt találkozóhoz pontosan két hétre, ismét egy pénteki napon történt...délután már lélekben készülődtem, amikor hirtelen Peti lett rosszul. Ágynak dőlt, nagyon magas lázzal.
Estére már alig bírt mozdulni, csak vacogva feküdt, és szótlanul tűrte, ahogy vizes törölközőkkel borogatom és adom a bogyókat a szájába óránként. Ennyit az esti bébiszitteremről, meg a bulimról.....hajnal 3-ig borogattam, addigra sikerült levinni a lázát. Másnap a diagnózis Mamitól: gennyes mandulagyulladás. Méghogy a történelem nem ismétli önmagát...
A végére pedig egy csattanó : Peti is meggyógyult a homeopátiás szerektől. 3 nap alatt:).
Most már csak én maradtam ki a sorból, de mivel lejárt a nyári szünidőnk, meg különben már senki nem akar velem találkozni, mert úgyis lemondom az utolsó pillanatban, így már nem poén betegnek lenni.