Kirándultunk: Lago di Tovel

Tombol a vénasszonyok nyara, és mi minden időt kihasználunk, hogy a szabadban legyünk. Szerencsére itt nem kell messzire mennünk, tele a környék tavakkal és hegyekkel, szebbnél szebb kiránduló helyekkel.
Legutóbbi úticélunk a Tovel tó volt. Alapvetően szeretem ezt a kort, amiben élünk, de kivételes most az egyszer nem bántam volna, ha a hatvanas éveket írnánk. Mert akkor egy igazi természeti csodát láttunk volna, így "csak"egy szimplán gyönyörű tavat fedezhettünk fel. Na de hogy egy kicsit érthetőbben beszéljek...
A Lago di Tovel a 60-as években egy igazi természeti csodának számított, és rengeteg turistát vonzott a környékre. Más néven Vörös-tónak is becézték a víz vörös színe miatt. Mutatok néhány fotót, amelyet az internetről töltöttem le.

Hihetetlen, ugye? Állítólag olyan vörös volt a víz színe, mint a vér...nem is értem miért nem forgattak itt anno egy jó kis horrorfilmet:-). A vizet egy speciális algafaj színezte ilyenre, mivel sajnos nem  vagyok egy természet biológus, meg különben is csak olasz nyelvű magyarázatokat találtam, most inkább nem kísérlem meg elmagyarázni, hogyan. A lényeg, hogy ilyen vörös volt a tó víze. Sajnos ez az algafaj azóta kipusztult, és a víz színe hagyományos kékké változott vissza.
A tavat autóval jól meg lehet közelíteni. Kb. 300 m-re van egy parkoló az erdőben, ott lehet letenni az autót, és egy gyalogos ösvényen juthatunk el a tó partjára. Ránézésre nem is tűnik olyan nagynak, amikor nekiindultunk azt gondoltuk max. 1 órás séta lesz, talán 2km lehet. A felénél aztán láttuk, hogy csalóka ám....végül egy közel 4 órás túrát tettünk:-) de mondjuk ebben több pihenő is volt, és egyáltalán nem rohantunk.

 Nagyon jól járható ösvény van a tó körül, és minden oldalról csodálatos a látvány! Nagyon élveztük az utat, gyönyörű időt is fogtunk ki. Simon végig a hátamon volt, ő is nagyon jól érezte magát, csak az utolsó 5-10 percben fészkelődött már, mert akkor telibe sütött minket a nap, és azt nem élvezte annyira. De egyébként jól szórakozott, különösen tetszett neki a tóparti piknik! A parkoló közelében volt egy fogadó, a túra végén megálltunk pihenni, Peti szeretett volna egy kávét inni. Végül a sült csülök mellett döntött...Jellemző:-).

Éljen a retro!

Egyszer valaki mondta nekem Simi egyik képe láttán, hogy milyen retró stílusban öltöztetem a gyereket. Egészen eddig a pontig el sem gondolkodtam rajta...de tényleg, milyen igaz! Különben meg újra divat a retró, úgyhogy akár divatosnak is vehetjük:-). Jellemző egyébként, hogy a szülők mennyire élvezik, hogy a saját kedvük szerint öltöztethetik/fésülhetik a gyereküket.
Sajnos nem sokáig...nekünk szerintem még egy pár hónapunk van, hogy ezt kiélvezhessük, aztán jön az önakarat érvényesítésének időszaka, hajaj...na onnantól kezdve magyarázhatom majd én, hogy mennyire cuki a kötött gyapjúnaci, ha ő Thomasos pólót akar felvenni, és hiába zabálnivaló az unokahúgaitól örökölt kis csíkos-macis pizsamájában, ha ő a pókemberes kezeslábasában akar majd aludni. Bevallom őszintén nem várom annyira ezt az időszakot, sőt a G.I.Joe-sat sem...de sokat nem tehet az ember. Próbálja terelni a fa vonatok, szép mesekönyvek, igényes játékok és a puha gyapjúnadrágok felé, de aztán úgyis győz az óvoda meg a média, na meg a műszálas pókember jelmez. Mindegy, ez még messze van, egyelőre még kitombolom magam, és öltöztetem kedvemre. Hol édes, kisbabásan macis rugdalózóba, néha vagány srácosan ingbe, farmerba, és bizony legtöbbször győz a kényelem és a retro:-). Legújabb kedvencem, ami nálam mindent visz, a fehér szandál barna zoknival összeállítás....ahogy totyog benne, és jön felém, egyszerűen nem tudok betelni vele, annyira édes!

És akkor mutatom még pár képet...Manci Mama által kötött csíkos mellényke, amiben nagyon büszkén feszített 5 hónapos korában.

 Ezt a barna gyapjúnacit én kötöttem neki tavaly télen. Volt belőle egy kék is, és tulajdonképpen ebben a két nadrágban nyomultunk egész télen a nagy sétálások alatt.

 Végezetül pedig ismét egy Manci Mama által alkotott fehér sapka, ami praktikusan nyúlik, már több mint fél éve jó rá, együtt nő a gyerekkel:)

Időközben arra is rájöttem, hogy ez az én tudatalatti vonzódásom a retróhoz valószínűleg a gyermekkoromban gyökerezik. Rengeteg boldog és szép emléket őrzök a nagyszüleimről, akik engem nagy szeretetben nevelgettek. A gyermekkori ruháimra nem igazán emlékszem, ennek ellenére a kedvenc ruhadarabom képe kristálytisztán lebeg előttem...egy csíkos mellényke, amit a Mamám kötött nekem. Maradék fonalakból volt, legalább 10 tíz különböző színben pompázott, fa gombok díszítették, és nem csak nekem volt, hanem az unokatestvéreimnek is. Olyan tisztán emlékszem rá....Szerintem abba a mellénybe a Mama belekötötte a szeretetét is. Ahogy a felnőttek, úgy a gyerekek is pontosan érzik és tudják, hogy ami igazán fontos, az nem pénzbe kerül....

Az első szelet pizza....

Igen, én vagyok az a lúzeranya, aki már 10 hónaposan pizzával eteti  a gyerekét, sőt még le is fotózom közben, mert viccesnek találom. Jöhetnek a kövek!!
De ha alaposan végig gondoljuk, miből is áll a pizza? Pizzatészta, paradicsom, sajt, olíva olaj...ezt már mind eheti egy 10 hónapos gyerek! Nyilván nem napi rendszerességgel, de alkalomszerűen nem lesz baja tőle. És igen, eljött az első megfelelő alkalom is. Tegnap a Garda-tónál kirándultunk, és megéheztünk, leültünk egy hangulatos étterembe enni. Én pizzát rendeltem, Simonnak pedig előkészítettem a baba kekszét. Ami nyilván egy percig nem érdekelte, minden áron az én pizzám kellett neki. Követelte....hát mondom legyen, és a kezébe adtam egy kisebb szeletet. Imádta! Először csak beleharapott, megízlelte, majd két pofára elkezdte tömni. Hátradőlt, hanyagul feldobta a lábait az asztalra, és átadta magát az olasz pizza élvezetének...tud élni ez a gyerek!
A Garda-tóról nem mesélek most, mert már számtalanszor megtettem. Imádjuk. Ennyi. Pont.

Hmmm, ez finom

Apa, egy sört nem rendelsz nekem?

Van még?

Apácák a vidámparkban :-)

Szent Simon szobra

Simon 10 hónapos

Ma 10 hónapos Simi! Őrült gyorsasággal fejlődik, egy percre sem áll le, jön, megy, pakol, rámol, leszed, kihúz, szétszed, megrág, azaz ismerkedik a világgal. A kommunikációja is napról napra összetettebb, szinte mindent el tud már magyarázni az ő nyelvén. Ha akar valamit, csak rámutat és mondja, hogy tööö-tööö, ha éhes, elkezd mamaaaaammaaanyenyenyééézni, ha tetszik neki valami gurgulázva kacag, és bizony már a nem tetszését is határozottan kimutatja. Tud énekelni és táncolni, de azért a ki mit tud-on való szereplésről még lebeszélném:-).
Mostanában gyűlöli a pelenkázását és az öltözködést, viszont imád meztelenül ugrálni az ágyon, és beleharapni teljes erővel az orrunkba. Már tud puszit is adni, igaz még csak amolyan nyálas, nyitott szájú puszi ez, de én majd elolvadok tőle:-). Van már hat foga, és útban a következő, úgy tűnik fogzás téren mostantól nincs megállás(és sok nyugodt éjszakánk sem lesz egy ideig). Imád enni, brutális mennyiségeket fogyaszt el egy nap, és még napi 3-4-szer szopizik is. Éjszaka már egyedül alszik, a kiságyában, de néha hajnal 4-5 körül még közénk veszem, ha felébred szopizni. Ez a pár órás együtt alvás és a szopizás még egy olyan szoros érzelmi kötelék köztünk, amit nagyon nehezemre esik elvágni....pedig biztos majd annak is eljön az ideje. De még remélem nem mostanában:-).

Nyárbúcsúztató Mamával és Papával

Augusztus utolsó hetében itt nyaralt a közelünkben Mama és Papa. Molveno városára esett a választásuk, hiszen gyönyörű és közel van hozzánk. Lehet pihenni és Simózni is, azaz összekötni a kellemeset a még kellemesebbel:-).
Nagyon jól éreztük magunkat, Molveno még mindig gyönyörű, a levegő kristály tiszta, a természet magával ragadó, egy igazi kis gyöngyszem ez a hely! Peti esténként "hazajött" edzésre, de napközben ott tudott velünk lenni. Pont azon a héten volt a 30.születésnapja is, úgyhogy azt is megünnepeltük együtt. Szuper volt minden, csak rövid volt ez az egy hét! Mamaaaaa, Papaaaaa gyertek visszaaaaa:). Találtunk még egy csodaszép tavat, ezt is látnotok kell:-)!!