A járókeret

Nyáron sajnálatos esemény történt a családunkban. Miki papi agyvérzést kapott. Öröm a bajban, hogy időben kórházba került, és így sikerült a még nagyobb bajt megakadályozni. A hosszú nyári hónapokat egy rehabilitációs kórházban töltötte, és csak hétvégente hoztuk haza. Kemény volt mindannyiunk számára ez az időszak, főként neki, mert újra kellett tanulnia járni. Az alapoktól kezdte, pont úgy, mint ahogy a csecsemők csinálják. Először négykézláb mászni tanult, majd amikor ez már jól ment neki, kapott egy járókeretet. Miki papi népszerűségi indexe ettől a pillanattól kezdve az egekbe szökellt:). Simon teljesen rákattant a járókeretére. Egyfolytában csak azzal, és semmi mással nem akart játszani, és hatalmas szemekkel figyelte, ahogy Miki papi közlekedik vele. Egyébként azt sem tartom véletlennek, hogy ekkor kezdett el Simi mászni, 8 hónapos korában, leraktuk a szoba egyik végébe a járókeretet, és addig-addig küzdött, míg oda nem vonszolta magát. Hatalmas motiváció volt ez neki! Miki papinak is meg volt a motiváció, hamarabb akart megtanulni járni, mint Simi. Szóval kölcsönösen ösztönözték egymást a mozgásfejlődésben:-)! Egyszer Miki papi rájött, hogy úgy még könyebb neki a járókerettel menni, ha nem rakosgatja, hanem csúsztatja maga előtt. A járólapon jól csúszott a keret, és így gyorsabban és egyenletesebben tudott vele haladni. Igaz volt egy fajta hangja:). De legalább már messziről tudtuk, hogy közeledik:).
Simon most jutott el pont ugyanerre a pontra. Miki papinak üzenem, bőven Simon előtt jár, de azért igyekezzen továbbra is, és siessen eldobni az a keretet! Ma a konyhában tevékenykedtünk, ilyenkor Simit is mindig odatesszük a földre a közelünkbe. Ő jön, megy, rámol, imád a fakanállal és a műanyag tároló dobozokkal minél nagyobb zajt csapni, a mosogatógép a mindene, a hűtő ajtót sem lehet kinyitni, mert onnan is kirámol mindent, egyszóval éljük a kis családi idillünket a konyhában. Amolyan olaszosan:). De ma egy újabb fordulat állt be nála...felkapaszkodott a székbe, és rájött, hogy ha tolja maga előtt akkor ő azzal tud menni. Pont úgy mint Miki papi a járókeretével! Tiszta nagyapja ez a gyerek:)!
Ráadásul jó hangos, fülsértő zajt is csap hozzá, dupla öröm! Nagyon boldog tőle, és azóta fel-alá járkál a lakásban. Sajnos csak faltól falig tud még közlekedni, a fordulásra még nem jött rá, úgyhogy nekem kb. fél perces szakaszokban kell megfőznöm az ebédet. Egyet kavarok a rántáson, aztán irány a konyha egyik fele, széket fordítok, újabb kavarás, újabb szék fordítás. Aztán vagy odaég a kaja, vagy Simi üvölt, hogy menjek fordítani:).