tag:blogger.com,1999:blog-49116040494381151532024-03-21T12:31:58.990+01:00Simon életeJucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.comBlogger126125tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-19419746301471318172011-11-08T23:03:00.004+01:002011-11-19T23:41:32.863+01:00Szülés vs császármetszésÉn abszolút hiteles leszek. Van összehasonlítási alapom. 2 éven belül egy szülés és egy császármetszés, élénken él mindkettő az emlékeimben.<br />
Őszintén? Nem tudom eldönteni, melyik fáj jobban. Én mindkettőbe bele akartam halni, de aztán mégse:-).<br />
A szülésbe talán az a jobb, hogy piszok módon fáj, fáj, és aztán amikor megszületik a gyerek, jön az eufória, ami viszi magával a fájdalmat. Persze aztán hamar visszatér a fájdalom is, de akkor már ott a baba, aki körül hirtelen annyi teendője akad az embernek, hogy nem ér rá gondolkodni. A császármetszésnél is hasonló a történet, csak felcserélődik a sorrend. Először jön az öröm, megszületett a baba, aztán 6 óra múlva, amikor elmúlik az érzéstelenítés, jön a piszok fájdalom. És ebben az esetben nincs ott a motiváció, hogy majd mindjárt elmúlik....itt tulajdonképpen először születik meg a baba, és utána jön a szülési fájdalom.<br />
Persze a fájdalom érzete is teljesen más, az egyik alul fáj nagyon, a másik hasi tájékon iszonyat, de a fájdalom erősségében sok különbség nincs. Elviselhetetlen mindkettő. Na, remélem meghoztam mindenki kedvét a szüléshez:). De pedig vannak sokan, akiknek nem fáj, meg 2 óra alatt kipottyantják, szóval nem belőlem kell kiindulni. Én egy ilyen alkat vagyok, és kész.<br />
A műtét után 6 órával kezdett múlni a zsibbadás, jöttek a fájdalmak. A hasamon homokpárna volt, ami nyomta vissza a méhemet, illetve adták mellé injekcióban a méhösszehúzót. Na az valami borzalom volt! 4 óránként kérhettem fájdalomcsillapítót, 2 óra múlva már vakartam a csempét. Illetve vakartam volna, ha nem kellett volna mozdulatlanul feküdnöm. 24 órát feküdtem mozdulatlanul, a hátamon, még a fejemet sem emelhettem fel, maga volt a pokol! Nézni a fehér plafont, miközben az ember gerince már szétzsibbadt a sok fekvéstől. Nővéremet beengedték a szobába hozzám nem sokkal a műtét után. Bejött, rám nézett, követte a tekintetemet fel a plafonra, megkérdezte meddig kell még így feküdnöm, majd jó elméleti munkát kívánt:-). Másnap reggelig azt hittem ez volt a legrosszabb része a műtét utáni időszaknak, a mozdulatlan tehetetlen fekvés, aztán rájöttem hogy ez még csak a kezdet. Bejött egy nővérke, és közölte, hogy akkor most felülünk. Hahahaha mondom, kiváló humorérzéke van, de én most annyira nem vagyok vicces kedvemben. Már pedig fel kell ülni. De mondom nem tudok, higgye el. Ezen elvitatkoztunk egy ideig, majd egyszer csak megfogott, mint egy zsák krumplit, és felültetett....jött a sötétség, a légszomj, gyors ájulás vissza fekvésbe. Mondtam én hogy nem fog menni! Kaptam még egy pár óra pihenőt. De aztán csak jött megint kíméletlenül, hozott egy lavór vizet is, hogy mosakodni fogunk. Király, rohadt sok kedvem van pancsolni. Valahogy összenyalábolt, sűrű káromkodások közepette felültem, és megmosdatott, miközben izomból nyomta a tarkómat lefele, hogy nehogy megint elájuljak. A 2 perces mosdatásba úgy elfáradtam, mint még soha életembe. Visszafeküdtem nézni a plafont, és azon gondolkodtam, hogy mi lesz így a gyerekemmel. Illetve a gyerekeimmel. Merthogy már kettő van. Én meg fel sem bírok ülni...irtó nehéz volt ezt a leharcolt fizikai állapotot feldolgozni. Feküdtem ott azon az ágyon, és mintha nem az én testem lett volna, csak egy élettelen rongybaba, vagy inkább egy telesz.rt búvárruha:), bocs a vulgáris kifejezésért, de tényleg. Mondták nem baj, majd másnap már jobb lesz. Hát nem lett. Biztos azért, mert nagyon sok vért veszítettem-volt a válasz. Majd másnap. Harmadnap aztán komolyan kétségbe estem, még mindig fél óra volt a mosdóig eljutnom. Mindkét szobatársnőm császáros volt, láttam, hogy ők is hogy szenvednek. És akkor a sok elméleti munka eredményeképpen odáig jutottam, hogy itt egyetlen menekülő út van, egyetlen dolog fog megmenteni az összeomlástól, és az a humorérzék (igen, anno az előző gyerekágyas időszakom alatt is ugyanerre a felismerésre jutottam). Onnantól kezdve elkezdtem kegyetlenül kifigurázni magunkat:). Hamar rájöttünk, hogy ez nem volt egy túl okos ötlet tőlem, ugyanis a műtét után nem tud az ember nevetni, mert fáj a hasa. De akkor már nem volt megállás. Dőlt belőlünk a hülyeség, és próbáltunk nem nevetni. Kegyetlen volt:-). Ennél szörnyebb élmény már csak az volt, amikor a második napon hozták a reggeli tejes kávét. Én, aki kb.20 éve tejes kávéval és lekváros kenyérrel kezdem a napomat, és ezt a szokásomat a terhességi cukorbetegségem miatt közel fél évre fel kellett függesztenem, úgy örültem a reggeli tejeskávénak, hogy egy nagy bögrével kértem belőle, és mohón beleittam. Sajnos túl mohón, irdatlanul félre nyeltem. Akkor még felülni sem bírtam, köhögni egyáltalán nem tudtam homokpárnával és kötéssel a hasamon, csak azt éreztem, hogy itt a vég...a nővérke persze egyből látta hogy mi történt, és elkezdett kiabálni, hogy ne köhögjön, csak ne köhögjön! Én meg akartam volna kérdezni, hogy de akkor mit csináljak??? De nem tudtam beszélni sem, fulladoztam. Nagyon kemény 2 percem volt, azt hittem belefulladok abba a szerencsétlen tejeskávéba. Annyira morbid volt a helyzet, hogy már röhögnöm is kellett. Na akkor még durvábbá vált a helyzet. Nem is tudom végül hogy éltem túl, de lement a kávé, és a hasfalam se repedt fel.<br />
Negyedik nap aztán kezdtem már feljönni, mint a talajvíz. Gondoltam elég volt az elméleti nagytakarításból, fizikai rendre is szükségem van, rendet teszek a kórházi kis szekrényemben. Akkor vettem észre, hogy két nagy papírdoboz van az ágyam mellett, tudjátok olyan ajándékcsomagok, amiket adnak, ha kérsz, ha nem. Megszülsz, és máris a nyakadba a sok reklám vacak, termékminták, kuponok, nehogy egy percre is elfelejtkezz róla, hogy fogyasztói társadalomba élünk, és te most egy újabb potenciális fogyasztót hoztál világra. Szültél? Gratulálunk. Akkor költs még több pénzt! Na, gondoltam átnézem miket küldtek, hátha találok benne valami érdekes olvasni valót. Kinyitottam a dobozt, két újság pottyant ki belőle, mohón nyúltam utána. Most kapaszkodjatok meg! Az egyik újság a Diéta&Fitness volt, a második pedig a 21.évszázad, vagy mi a szösz. Hát ez kész! Ott fetrengek egy kórházi ágyon, mozdulatlanul 4 napja, a 6 hónapos kényszer diétám után, abban a hitben, hogy én már soha életemben nem fogok tudni hasizomból felülni, és akkor olvassak Diéta és Fitnesst....óóó, hogy az a.....mentek ti a jó......-ba, gondoltam magamban:-). Két szó volt, amit akkor egyáltalán nem akartam egy jó ideig hallani, és az a diéta, meg a fitness! A másik újság pedig egy tudományos ismeretterjesztő újság volt, címlapon a nanomolekulák csodálatos világáról...értitek, egy frissen szült, agyilag lepusztult kismama, aki kettőig nem lát a sok fájdalomtól, és tudja, hogy a következő x hónapban nem fog egyhuzamban 3 óránál többet aludni, valószínűleg roppant mód érdeklődik a nanomolekulák után. Hülyék. Gondolkodtam, hogy írok egy kedves levelet az ajándékcsomag összeállítójának, de aztán meggondoltam magam.<br />
Másnap aztán még jobban lettem, már ki tudtam egyenesedni. Máig nem értem, hogyan tud az ember szervezete ilyen gyorsan regenerálódni! Végül egy hetet maradtunk a kórházban, mert bár az 5.nap hazajöhettünk volna, de Simon közben benyelt egy masszív fosós-lázas vírust, és nem mertem Konrádot hazahozni, nehogy elkapja. Az utolsó két napom már tényleg igazi wellness élmény volt, bár a kaja pocsék volt, és az ágy iszonyú kényelmetlen, de legalább visszakaptam a régi állapotomat. Hazaindulás előtt az egyik vén fószer doki még bókolt is egyet, hogy milyen jól nézek ki, legyek büszke magamra, bevallom életemben még ilyen jól nem esett egy bók se! Még ki is húztam magam-és hogy örültem, hogy képes vagyok erre a mozdulatra! Sőt, kezdtem kétségbe is esni, hogy már túl jól vagyok...a teljes felépülésemet egy dologgal tudom hitelesen bizonyítani: kiolvastam A Diéta és Fitness-t, meg a 21.évszázadot is.Irány haza!<br />
<br />
Na, hát így telt az én kórházi tartózkodásom. Kínlódva, szenvedve,először sírva, majd röhögve, és mindeközben nagyon-nagyon boldogan(igen, tudom, elég tudathasadásos állapotban:). Konrád az első napokban nem volt mellettem, mert nem tudtam ellátni, csak szoptatni hozták be. Amikor már fel bírtam kelni, megkaptam őt is, micsoda boldogság volt! Az első alkalommal hogy mellém tették, egy hatalmasat mosolygott rám, és ezt aztán megismételte minden egyes alkalommal. Szerelem első látásra, ami köztünk van! A telefonommal készítettem róla néhány fotót, mindegyiken mosolyog, a csodájára jártak a csecsemős nővérek is, hogy milyen ritka az ilyen mosolygós újszülött. Nyugodt volt, állandóan aludt, összebújtunk az ágyon, és én nem egyszer elsírtam magam a boldogságtól. Nem bírtam csalódott lenni, azért, mert így alakult a szülés, és most már tudom, hogy a lelki kötődés, a lelki köldökzsinór akkor is ugyanúgy ki tud alakulni, ha nem úgy sikerül a szülés, mint ahogy eltervezte az ember, vagy ha nincs az első perctől fogva az anyával a baba.<br />
A sok elméleti munkám alkalmával volt időm mindent feldolgozni, átgondolni. Arra jutottam, hogy kicsit túl van lihegve ez a természetes szülés téma. Persze, nyilván mindenki a legtermészetesebb módra törekszik, de vannak helyzetek amikor ez valamiért nem történhet meg. És akkor rengetegen lelkileg belerokkannak ebbe. És ez szerintem azért van, mert túl van lihegve ez az egész történet. Néha úgy érzem úgy állítják be, mintha egyfajta státusz szimbólum lenne, hogy valaki 1 óra alatt megszül, mintha ez egy erőpróba lenne, mintha fejben dőlne el minden, és ha valakinek nem úgy alakul, akkor az az ő hibája lenne. Ez egy baromság! Alapvetően én a természetes szülést támogatom, sőt az otthonszülést is abszolút pártolom!, de nem azért, mert ez most "trendi". Elítélem a magam módján az indok nélküli szülés megindításokat, és az indok nélküli siettetést. DE! Ha indok van, akkor abszolút a kórházi protokoll mellé állok! Vannak esetek amikor muszáj közbe avatkozni, és akkor nem elkeseredni kell, hanem örülni!!! Örülni, hogy van lehetőség, hogy megvédjük a baba egészségét. Mert ez a legfontosabb. A végeredmény. Ha leesett a szívhang, ha elszíneződött a magzatvíz, ha bármi probléma van, örülni kell, hogy van lehetőség a gyors beavatkozásra. Az én esetemben is indokolt volt a beavatkozás, hiszen 35 órával a magzatvíz elfolyásom után még mindig nem indult meg a vajúdás. Olaszországban a természetre bízták egy napig. Következő nap próbálkoztak a szülés megindítással, de nem sikerült. Harmadnap sikerült, de csak egy olyan hormon tartalmú szerrel, amit itthon nem lehet alkalmazni magzatvíz elfolyás után....ott végül sikerült, bár a 65 órával ott is az utolsó utáni pillanatban jött világra Simon. Pedig ott volt kezdetben homeopátia, aromaterápia, kád, az alternatív vajúdási módszerek összesét kipróbálták rajtam, később többféle hormontartalmú szert is, végig jártam akkor az egész utat. Akkor sikerült. Most nem. Ez van. Itt nem kockáztattak, hanem biztosra mentek. És tudjátok mit? Örülök. A szép, gyönyörű, egészséges fiamnak. Simonnal a szülés után végig együtt voltunk, Konráddal nem. Ő az első 3-4 nap nélkülem volt, mert nem tudtam ellátni. Nem érzem úgy, hogy valami pótolhatatlan hiányban szenvedne emiatt. Mióta hazajöttünk egymáson lógunk állandóan, ügyesen szopizik, imádjuk, szeretjük, megadunk neki mindent lelki és fizikai értelemben is.<br />
Emlékszem amikor Simont szültem, ő végig mellettem volt. Talán a második, vagy harmadik nap éjszaka úgy éreztem, hogy kész, nem bírom tovább, elájulok a fáradtságtól, muszáj bevinnem a csecsemős osztályra, nem bírom megnyugtatni. Beadtam, mondták kedvesen, hogy semmi baj, feküdjek le, pihenjek. Mentem vissza a szobámba, és közben bőgtem, mint a záporeső. Bementem a mosdóba, akkor már zokogtam, és felhívtam Petit. Szegény, alig bírt megnyugtatni, és elhitetni velem, hogy nem vagyok egy szaranya, azért mert leadom 2 órára a gyereket, hogy tudjak aludni. Hát ennyire vettem komolyan a rooming-int elsőre. Olyan lelkiismeret furdalást csináltam magamnak, utólag persze rájöttem, hogy totálisan feleslegesen! Na, most másodjára már rutinosan kezeltem ezt a témát. Beláttam, hogy itt elsősorban ÉN számítok most, azzal hogy gyorsabban regenerálódok, nem feszítem szét az amúgy is leharcolt testemet, végső soron a gyerekeimmel teszek jót, mert annál hamarabb kapnak egy száz százalékos anyát. Nem minden áron akartam bezzeganya lenni, aki max. 10 százalékon "üzemel", és szétesik a fájdalomtól. <br />
Azért írtam, hogy szerintem ez a szülés téma túl van lihegve, mert úgy érzem erről iszonyú sokat ír a média, mindenhol ez a téma, minden fórumon ezen pörögnek a kismamák, hogy így a természetes szülés, úgy a rooming-in, ami persze egyfelől nagyon jó, hiszen sokkal informáltabbak a kismamák, tudatosabbak, de másfelől meg rossz is, mert nagyon magasra rakják a mércét! Ha valaki nem egy csodálatos élménynek éli meg a szülést, netalántán nem is tudja megszülni, vagy az első pár napban hulla kimerülten nehezére esik ellátni a saját gyerekét, összeomlik. Holott ez hülyeség! Császáros kismamák, én most hivatalosan is megtiltom mindenkinek hogy elkeseredjen a műtét miatt, vagy azért, mert kezdetben nehezére esik ellátni a gyermekét!!!!!<br />
Van a szülés, van a kórházi pár napos tartózkodás, ez így kb. egy hét összesen, és aztán van 20-30 év, amikor lehet mindent bepótolni, ami abban az egy hétben kimaradt. Egy ember nem attól lesz boldog és kiegyensúlyozott, mert gyertyafényben született, és nem vágták el rögtön a köldökzsinórját, hanem azért mert egy boldog, szerető család veszi körül....és ez sokkal nagyobb munka, mint maga a szülés. Egy életen át szeretni őt, a gyermek apját, a testvérét, és egy szerető családi légkört teremteni. Ezen kellene pörögni annyit, nem a kórházi szülés körülményein. Ez a véleményem. És most jöhetnek a kövek:).<br />
Na meg egy összegzés a végére:<br />
Fájt most is a szülés, a múltkor is, de gondolkodás nélkül belevágnék újra. Újra, és újra, és újra.....Lehet, hogy ez egy véget nem érő blog lesz akkor? :)Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-43414993822408437782011-10-22T23:52:00.000+02:002011-10-22T23:52:42.887+02:00Konrád világra jött!A kiírt napon, azaz augusztus 4-én este éreztem, hogy szivárog a magzatvíz. Na mondom, frankó, Konrád is ugyanolyan stílusosan jelzi a jöttét, mint a bátyja :-). Természetesen nem volt egy fájásom se, úgyhogy egyből éreztem, ez sem lesz könnyű menet. Az orvosom nagyon rendes volt végig a terhesség alatt, mindig azzal biztatott, hogy ne aggódjak, "statisztikailag a második szülés mindig könnyebb mint az első, és statisztikailag a második szülésnek a legkisebb a kockázata". Én erre mosolyogva mindig csak azt feleltem, hogy én vagyok az, aki általában rácáfol a statisztikára:-). <br />
Tisztában voltam a magyar orvosi protokoll szabályaival, miszerint a magzatvíz elfolyása után 24órán belül be kell fejezni a szülést, mert megnő a magzati és anyai fertőzés kockázata. Ergo, már Simont sem tudtam volna megszülni itthon. Még jó, hogy az olasz protokoll teljesen más volt, ott tudtunk 60 órát várni. <br />
Gondoltam, ha úgyis 24 óra a limit, akkor kicsit csalok....éjfél körül éreztem először a magzatvíz szivárgást, de olyan 5 óra körül indultunk csak be a kórházba. Megvizsgált az ügyeletes orvos, mondta, hogy szinte semmilyen tágulás nincs, fájásom se volt, úgyhogy kaptam egy ágyat, és kényelembe helyeztem magam. Délelőtt jött meg az orvosom, ő is megvizsgált, majd közölte, hogy "na, ez ugyanolyan nyögvenyelősen indul, mint az első:-)".Látva engem, már egyre kevésbé hitt ő is a statisztikába szerintem:). A pénteki nap teljes eseménytelenségbe telt. Nem fájt semmim, kitűnően éreztem magam, olvasgattam, aludtam, és próbáltam átérezni, hogy én most elvileg szülök. Nem jött a fíling. Este oxytocin terheléses tesztet csináltak. Bekötöttek egy adag infúziót, ráültettek egy nagy labdára, és én ott pattogtam vagy 3 órán át....az égvilágon semmit nem éreztem. Ásítoztam, unatkoztam, és közben próbáltam átérezni, hogy én most elvileg szülök. Még mindig nem jött a fíling. A fájásgörbém olyan lapos volt, mint az Alföld. Próbálták növelni az infúzión a cseppszámot, semmi. Végül feladták a tesztet, elmentem aludni. Azt mondták, sok nőnek a teszt utáni éjszaka beindulnak spontán a fájások, majd biztos így lesz nálam is. A következő emlékképem az, hogy reggel 7órás nagyvizit van, áll körülöttem vagy 5 ember, és alig bírnak felébreszteni. Szerintem még a nyálam is csorgott, olyan jóízűen aludtam. Pedig kaptam állítólag 4óránként injekciót is, antibiotikumot, a fertőzés ellen. Ciki, de átaludtam azt is. Na sebaj, 8 körül jön be az orvosom, majd hátha tud velem valamit csinálni. Ekkor már ugye túl voltunk a magyar protokoll szerinti 24órán....de ismerve az előzményeimet, kaptam egy kis haladékot. Bekötöttek még egy infúziót, most nagyobb adagot, nagyobb cseppszámmal. Összesen közel egy liter oxytocint kaptam, de az égvilágon semmit nem éreztem tőle.<br />
Az orvos délig adott haladékot, azt mondta, kellene most már valamit produkálnom. Ültem ismét a labdán, folyt az infúzió, és próbáltam átérezni, hogy én most szülök. De csak nem jött a fíling. Közben behívták Petit is, hogy most már lassan történnie kell itt valaminek, így vagy úgy, mert az a fránya idő ketyeg a fejem felett. Már 30 órája patakzott a magaztvízem. De se egy fájás, se más jele annak, hogy itt most szülés van. 11 körül bejött az orvosom, épp valamin vihorásztunk Petivel, és elég gondterhelten nézett rám. Kérdeztem tőle, hogy mi a baj? Azt mondta túl jó a kedvem. Legalább egy picit próbáljak már meg szenvedni, annyira örülne neki. De nem megy-válaszoltam. Pedig akartam én is. Lelkileg annyira fel voltam minden fájdalomra készülve. Akartam érezni, hogy szétszakadok, hogy őrülten fáj, hogy világra hozom a gyermekemet. Egyfolytában beszéltem hozzá, győzködtem, hogy legyen kíváncsi a külvilágra, hogy higgye el nekem, itt kint is van olyan jó, mint ott bent. De Konrád meggyőzhetetlen volt. Ültem az elhagyatott szülőszobában, pattogtam azon az istenverte labdán, a szülésznőm az előtérben a számítógépen internetezett, épp a moziműsort nézte a port.hu-n, Peti a mobilját nyomkodta, ő is internetezett, talán az euro árfolyamot ellenőrizte, vagy a sporthíreket olvasta, ránéztem az órára, mindjárt dél. Nekem most szülnöm kellene. De nem megy. Már én is beleuntam ebbe az eseménytelenségbe. Ha legalább egy fájásom lett volna, valami, amibe bele tudtam volna kapaszkodni. De semmi. Bejött az orvosom, közölte, hogy megvizsgál, mert szeretné látni, van-e valami változás a tágulás terén. Ő már így is saját felelősségére áthágta a protokollt, tudni kellene, hogy van-e értelme. Felfeküdtem a székre, megvizsgált, majd csalódott arccal közölte, hogy semmi változás. Szűk egy ujjnyi. Ezen biztos nem fog kiférni egy gyerek. Azt mondta, ha látna valami változást, egy kis fényt az alagút végén, ő várna még. De a jelenlegi állapotomban-tágulás és fájás nélkül nem lát arra esélyt, hogy én itt pár órán belül világra hozom ezt a gyereket, márpedig a magzatvíz elfolyt. Lassan 35 órája. És akkor kimondta: Judit, én megoperállak. Sírva fakadtam. Ez az amit nem akartam. Egy műtétet. Kibírok én bármilyen fájdalmat, akár 50órán keresztül is, nem érdekel mennyit kell szenvednem ezért a gyerekért, de én akarom a saját sorsomat irányítani. Nem kiszolgáltatottan, lebénítva feküdni egy műtőasztalon és rettegni attól, hogy mások rendelkeznek a testem felett. De sírás ide vagy oda, a tényt gyorsan el kellett fogadnom, közben pörögtek az események körülöttem. Katéterezés, műtős ruha, hajháló, gyors autogram osztás, és pufff már bökték is a gerincemet. Ott feküdtem egy hideg műtőasztalon, és próbáltam felfogni, hogy mi történik velem. Az agyam még tiltakozott, a testem már nem tudott. És akkor odahajolt az egyik asszisztens hozzám, és kedves hangon azt mondta: anyuka, most születik meg a gyermeke. Hihetetlen, döbbenetes élmény volt. 10 perce még kint pattogtam a labdán, most meg itt sír egy gyerek....úristen, ez az én gyermekem, mutassák ide gyorsan!!!!És mutatták. Gyönyörű volt! Csodaszép a bőre, a kis teste, sír, és már viszik is:( épp hogy a talpát meg tudtam simogatni. Olyan gyorsan történt minden, próbáltam felfogni, hogy Konrád megszületett. A hátralévő kb.20 percben egy kapcsolótáblát néztem. Folyamatosan beszéltem magamba, hogy ne halljam mi történik körülöttem. Próbáltam nem felfogni hogy most épp varrják össze a méhemet, teszik a helyére a húgyhólyagomat, és foltoznak össze mint egy darab húst. Közben az orvosom is odahajolt, és közölte, hogy nehéz a műtét. Hú, de jó hír. Sírjak, nevessek, mit csináljak? Inkább nézem a kapcsolótáblát. Próbáltam kizárni a külvilágot. Majd egy szó ütötte meg a fülemet: ebédidő. Na, akkor nagy gond nem lehet, visszatérhetnek a gondolataim a műtőbe. És akkor elkezdtem hallgatni hogy miről folyik az élénk diskurzus. Fél 1-ig adnak csak ebédet a konyhán...valaki szóljon le, hogy megyünk, mindjárt végzünk. Nehogy megint ne kapjunk kaját, mint a múltkor. Oké, szóljatok le. Hányan vagyunk? Bingo, mindenki megy ebédelni, akkor túleltem! Erőt vettem magamon, és rákérdeztem, velem mi lesz? Már varrjuk a hasfalat-volt a válasz. Oké, akkor nem hagynak félbe. Kitolnak. Peti odahajol. Eufórikus, Konrádot fotózta, nagyon boldog. Én meg fekszem, azt érzem, hogy nincs erőm levegőt se venni. Kemény menet volt. De a lényeg: Konrád megszületett! 2011. augusztus 6-án 12óra 12 perckor 3700 gramm és 56 centi.(csak érdekességként az én születési dátumom 06.hó 08-a, az övé 08.hó 06-a-eddig is mindig összekevertem, ha fordítva kellett valahol írni, ezután tuti még jobban fogom:).<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEii4yf5FuDy1oAO50oOB_EfhtRiy6jtQ1e0SyznZiphmbR5nOVdML4bxMhXpsDwQ-Qikja22eW7oFPRf8Y-6sWqKoQFcF8yLQtmQ1-PhTP-pb6RGAmCjsMPCymVHH1xgnfm4FF1J_hUaKs/s1600/IMG_5617_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEii4yf5FuDy1oAO50oOB_EfhtRiy6jtQ1e0SyznZiphmbR5nOVdML4bxMhXpsDwQ-Qikja22eW7oFPRf8Y-6sWqKoQFcF8yLQtmQ1-PhTP-pb6RGAmCjsMPCymVHH1xgnfm4FF1J_hUaKs/s320/IMG_5617_resize.JPG" width="320" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdLkJcLgEWKeybbKDGM11XHZd273yfd66CHqMSYhrYBrt2dqSkuuWHaRUklaH24IKJopv-awsq1vhaM-I9R5SmE4jdXYARUQBz-rZWyu8BcPMoF9HwpT_yFhWmjDrU8ADehhsDHpXt_vA/s1600/IMG_5625_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdLkJcLgEWKeybbKDGM11XHZd273yfd66CHqMSYhrYBrt2dqSkuuWHaRUklaH24IKJopv-awsq1vhaM-I9R5SmE4jdXYARUQBz-rZWyu8BcPMoF9HwpT_yFhWmjDrU8ADehhsDHpXt_vA/s320/IMG_5625_resize.JPG" width="320" /></a></div>Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-44686713852302021542011-10-22T22:43:00.000+02:002011-10-22T22:43:50.872+02:00Konrádra várva....Igen, tudom, irtó régen írtam....Húsvét óta nem született újabb bejegyzés, pedig vagy ezerszer megfogadtam, hogy nem hagyom abba a blogot. Annyira igazságtalannak érzem, hogy Konrádnak nem hagyok hátra semmi emléket élete első éveiről, míg Simonnak itt lesz ez a blog. Most erőt vettem magamon, és nekiültem.<br />
Van mit pótolnom. Többek között az elmúlt 11 hónapot kellene egy bejegyzésbe sűrítenem, de ez úgysem fog menni. Úgyhogy kicsit tárgyilagosra fogom a figurát, és elég gyorsan fogok szaladni az időben. Hátha egyszer utolérem magam, és visszatérhetek az eredeti forgatókönyvhöz.<br />
Konráddal való terhességem egy csoda volt. Tudom, közhelyes vagyok, de kit érdekel, ha egyszer tényleg így volt:-). Imádtam az elejétől a végéig. Az első hetek fáradtságát leszámítva nagyon könnyen éltem meg ezt a 9 hónapot. Néha úgy éreztem, az energiaszintem meghaladja a normális állapotomat, el is neveztem Duracell Jucusnak magam (persze azóta kimerültek már az elemeim:). Az utolsó napig jöttem-mentem, nonstop pörögtem, Simon diktálta a tempót. Mivel a harmadik emeleten lakunk, cipekedtem, lépcsőztem, néha volt egy pici lelkiismeret furdalásom is, hogy talán lassítani kellene. De Konrád úgy tűnt, élvezte ezt a tempót, mert nem volt semmi gond. Két apró nehézség volt azért a terhességem alatt, az egyik a 16. heti ultrahangon felfedezett jóindulatú daganat(=mióma) a méhemben, a másik pedig a terhességi cukorbetegség. A mióma felfedezésekor picit megijedtem, alaposan utánajártam, hogy mit kell róla tudni. A terhesség alatti hormonváltozások számlájára írható, igazából semmit nem lehet vele tenni. Én azért bevetettem a jó öreg homeopátiát, és a Flavin cég egyik termékét kezdtem el szedni, meggyőződésem, hogy ezek hatására tűnt el. Mert igen, egyszer csak eltűnt a képből! Jött, és ment...a daganat és én nem lettünk barátok:). <br />
A terhességi cukorbetegségemet pedig szigorú diétával tartottam kordában, ez nem volt egyszerű. Konrétan szenvedtem, mint a dög :-), főleg az első 2-3 hétben. Utána "leszokott a szervezetem" a cukorról, és már nem kívántam annyira. De tény, hogy volt néhány alkalom, amikor úgy éreztem ölni tudnék egy nagy fagyi kehelyért, vagy egy habos süteményért. Egy idő után szállóigévé vált nálam a "ha én egyszer megszülök..." kezdetű mondatom, arról ábrándoztam, hogy mit és hogyan fogok bepótolni ha véget ér a szigorú diétám. Én aki soha életemben nem fogyókúráztam, most megtudtam miről szól egy diéta. Riszpekt a fitnessladyknek, és minden túlsúllyal küzdő embernek, emelem kalapom előttük! Végül a nyári gyümölcsszezon mentett meg az éhen halástól, szerencsére a gyümölcsök cukortartalmára kiválóan reagált a szervezetem, és abból szinte korlátlan mennyiségben ehettem. Életemben még ennyi görögdinnyét, barackot, málnát és cseresznyét nem ettem! Kíváncsi vagyok, vajon Konrád felnőtt korában nagy gyümölcs imádó lesz-e? Mert magzati korában irdatlan mennyiséget kapott belőle:-)!<br />
Na szóval ezt a két nehézséget leszámítva nem volt más gondom. A diétának hála csak 12 kg-ot híztam(Simóval anno 25kg-ot), és egész biztos, hogy ezért voltam olyan fitt a végén is. Nem fájt a derekam, a csípőcsontom, se a kezem, se a lábam nem dagadt, nem vizesedtem, és ennek nagyon örültem. Amilyen könnyen megfogant Konrád, pont olyan könnyen élt a pocakomban 9 hónapot. Imádtam a mocorgásait, a várakozás minden percét. Simon rengeteget simogatta és puszilgatta a hasamat, együtt vártuk, hogy mikor fog Konrád kibújni a pocakomból. 2011. augusztus 4-ére volt tervezve az érkezése. Néhány fotót készítettem ismét magamról, így néztünk mi ki, ketten egy testben...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3BPNSQwNAZu4S7C0ukaObOduC6kx6H7iJqrRxRjghvrHfp-Roz4Anky_Q3JvDwde1nv2w58l0mLt_elHGIx9r5ofu5a_sAJ63CLMieNuyUqIuBydzAM7QstJhLbGtgF_YyZyecTU8XKE/s1600/IMG_4792v_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3BPNSQwNAZu4S7C0ukaObOduC6kx6H7iJqrRxRjghvrHfp-Roz4Anky_Q3JvDwde1nv2w58l0mLt_elHGIx9r5ofu5a_sAJ63CLMieNuyUqIuBydzAM7QstJhLbGtgF_YyZyecTU8XKE/s320/IMG_4792v_resize.jpg" width="320" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2dhwBXms2NbC-N-2KRUh5gOOYjZn3NK7axaLbGlGsCADJ3Sx_UQiMGFe3e-cTdl9Pr5f2i2YNRHOYi_9XN1aVXu349ee3E7WO3nIjCmaAmFh4Y-EkqZpXTCQZJAOgl_iSlWDt37xhRr4/s1600/IMG_4821v_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2dhwBXms2NbC-N-2KRUh5gOOYjZn3NK7axaLbGlGsCADJ3Sx_UQiMGFe3e-cTdl9Pr5f2i2YNRHOYi_9XN1aVXu349ee3E7WO3nIjCmaAmFh4Y-EkqZpXTCQZJAOgl_iSlWDt37xhRr4/s320/IMG_4821v_resize.jpg" width="320" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8Mf9gF8BYpA3It8ccL8jkaAryrSu2y2oGVbysZzwI9guQET3pzN6vCTj2eY81GmXpJAtALGgrDLoOIjjUiwND3mHQToB1QqxIAAevRuuAOS11wxLIVlyy4u2a3nSSbRQT8jJ9w3lh4JY/s1600/IMG_5461v_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8Mf9gF8BYpA3It8ccL8jkaAryrSu2y2oGVbysZzwI9guQET3pzN6vCTj2eY81GmXpJAtALGgrDLoOIjjUiwND3mHQToB1QqxIAAevRuuAOS11wxLIVlyy4u2a3nSSbRQT8jJ9w3lh4JY/s320/IMG_5461v_resize.jpg" width="240" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhy4jHKXq3-iWJyK-rRVg6RHciN4rScFvaHOidOrvFEAbb3RPpWW8fNg4AcmYcgASF8bQ25gWYNAnbIGPXBHzExfb6rC5UcbboxepXYHVNndK_8UjnsLq5Nl4SgP3PlJy_AVvFMZRcxTa4/s1600/IMG_5491v_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhy4jHKXq3-iWJyK-rRVg6RHciN4rScFvaHOidOrvFEAbb3RPpWW8fNg4AcmYcgASF8bQ25gWYNAnbIGPXBHzExfb6rC5UcbboxepXYHVNndK_8UjnsLq5Nl4SgP3PlJy_AVvFMZRcxTa4/s320/IMG_5491v_resize.jpg" width="259" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmJYPuvLHT8XxP1MsG_oxI8CFp7YrzJwZKSwxhgPJvfdio-139V-qkq0O0l-kbCDx8eoR0JqRRaUIzeKuCwQarSqdWPSt6kknmfm9Hysw246heMNYRol6W4xen_qakKLYLr73K-qXG8Uw/s1600/IMG_5518_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmJYPuvLHT8XxP1MsG_oxI8CFp7YrzJwZKSwxhgPJvfdio-139V-qkq0O0l-kbCDx8eoR0JqRRaUIzeKuCwQarSqdWPSt6kknmfm9Hysw246heMNYRol6W4xen_qakKLYLr73K-qXG8Uw/s320/IMG_5518_resize.JPG" width="240" /></a></div><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc7y1248ulPbYMQiE2W-GtNbEwoWSJ7GVbdzDiTByoPDlAwn-2HU7lsKscvdxcxcVJtNDBp9C-noJ0wxJIeLrkiC7cJD386E8VmX-yZWEVI8Gm431TJzCKihrLvve3sk8xVr3Ru_f40D0/s1600/IMG_5546c_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc7y1248ulPbYMQiE2W-GtNbEwoWSJ7GVbdzDiTByoPDlAwn-2HU7lsKscvdxcxcVJtNDBp9C-noJ0wxJIeLrkiC7cJD386E8VmX-yZWEVI8Gm431TJzCKihrLvve3sk8xVr3Ru_f40D0/s320/IMG_5546c_resize.jpg" width="222" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsaEHnO0SI7lWIpn5ckGHdgV9ZD67eRQXOen3WxTkJfKkGJUCW0JiBzg-G0jmyzs1tZpZvezR_91p5rufYu6ZFYl539Z-TmWPYZ-WVw8LQm7LJUHJOsdoz6r3kBrUDhikHqL2nnQHhgBM/s1600/IMG_5525f_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsaEHnO0SI7lWIpn5ckGHdgV9ZD67eRQXOen3WxTkJfKkGJUCW0JiBzg-G0jmyzs1tZpZvezR_91p5rufYu6ZFYl539Z-TmWPYZ-WVw8LQm7LJUHJOsdoz6r3kBrUDhikHqL2nnQHhgBM/s320/IMG_5525f_resize.jpg" width="240" /></a></div>Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-36644094788268342122011-04-25T21:11:00.001+02:002011-04-25T21:11:57.096+02:00Kellemes húsvéti ünnepeket!Rohan az idő....és vele együtt mi is. Fogadalmakat már nem teszek-úgysem tudom betartani. Helyette kívánok inkább mindenkinek boldog nyuszis ünnepeket finom sonkával és sok piros tojással!<br />
(Ui.: hamarosan folytatni fogom a blogírást....de tényleg!)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRSs42mID552zR2WABeVp8Pr-_Pi2_RLTi-O6cxe0EcMbSWBzeThm6S7nEYZCX_rFFYP2ABoq6LymnRCokYyhFgyZg0jNCGhCTrwnunu30OAg9FDgF8nrzuOMGrljZkSvo6r0ehLBsA9E/s1600/IMG_4614_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRSs42mID552zR2WABeVp8Pr-_Pi2_RLTi-O6cxe0EcMbSWBzeThm6S7nEYZCX_rFFYP2ABoq6LymnRCokYyhFgyZg0jNCGhCTrwnunu30OAg9FDgF8nrzuOMGrljZkSvo6r0ehLBsA9E/s320/IMG_4614_resize.JPG" width="320" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLA0hxD2MJA6SiN4NDzu_5AY7_lBiVT8PjssBDJsxKHxW8rbkLFwsjDZL8vIneWae3qdEqBp_cd-5gmNFaL6Rn0wj4McXprxM0weDVQoz08nE8hAnjgwMq75-RhPgGjCP_FlEY_-lOy_4/s1600/IMG_4607_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLA0hxD2MJA6SiN4NDzu_5AY7_lBiVT8PjssBDJsxKHxW8rbkLFwsjDZL8vIneWae3qdEqBp_cd-5gmNFaL6Rn0wj4McXprxM0weDVQoz08nE8hAnjgwMq75-RhPgGjCP_FlEY_-lOy_4/s320/IMG_4607_resize.JPG" width="320" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinhXj_lH-iziOBUVuQVdO-egkCRIgPNg7jTbLfe1GaovlUOGZnhPbJz04BsZ5hiX8IwfR3BlryMAs3M2-Vq9sqST2QOpn1EjQzyPCmwMwvyOu7OMm6ORzNGRjVH9xsbUQ2hdaeIllguXM/s1600/IMG_4586_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinhXj_lH-iziOBUVuQVdO-egkCRIgPNg7jTbLfe1GaovlUOGZnhPbJz04BsZ5hiX8IwfR3BlryMAs3M2-Vq9sqST2QOpn1EjQzyPCmwMwvyOu7OMm6ORzNGRjVH9xsbUQ2hdaeIllguXM/s320/IMG_4586_resize.JPG" width="213" /></a></div>Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-50280682992175019892011-02-20T21:08:00.000+01:002011-02-20T21:08:49.501+01:00Simon már 15 hónapos!Szerintem egyre jobban hasonlít az apukájára. A köztük lévő imádat továbbra is töretlen:). Simi megtanult igazi, "csuppanós" puszit is adni, és mióta ezzel mutatja ki a szeretetét, mi majd elolvadunk!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgESidrdvmxcuTsTRrTen6TOhH60k09tUpILHOLv-a2RHO-C4pBUo4McH6Q_I3Z2DJi3ChGMsaTtHLpVo2J8VJt4vhioZ5Vi9d4feWcnFNJODM98mxKZhzaRhr79hGXOkLQSFFz6hZlVRs/s1600/Peti+es+Simi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="247" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgESidrdvmxcuTsTRrTen6TOhH60k09tUpILHOLv-a2RHO-C4pBUo4McH6Q_I3Z2DJi3ChGMsaTtHLpVo2J8VJt4vhioZ5Vi9d4feWcnFNJODM98mxKZhzaRhr79hGXOkLQSFFz6hZlVRs/s320/Peti+es+Simi.jpg" width="320" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_A6LuJlj4YaIOw3ojnc5jb5mn8pWVNA9eiCPbAooFV7ZPrLadZ301KXdxCVy7eakl8km8Nwnd_e99XmlOMj8snDk7eM_bGHqkWV8YHiiIDY7wFqPWkVELtfDislbJRBnXisXBPs_VBNs/s1600/IMG_5122_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_A6LuJlj4YaIOw3ojnc5jb5mn8pWVNA9eiCPbAooFV7ZPrLadZ301KXdxCVy7eakl8km8Nwnd_e99XmlOMj8snDk7eM_bGHqkWV8YHiiIDY7wFqPWkVELtfDislbJRBnXisXBPs_VBNs/s320/IMG_5122_resize.JPG" width="240" /></a></div><div class="" style="clear: both; text-align: center;">Az ásítós arckifejezését tőlem örökölte:-)</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieGP84iqKU1rz-EymLoSeMI6B2lsaXLU4xC1AzS-jfzh4AJnmSmEvntFsxM4k7zJeMetvYmjKgIPRqOfZ1weflL2bPh46x4rZ05NjukZC87xrZmSpTcBP64negioUleAXEeqNWNyczCYI/s1600/IMG_4965_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieGP84iqKU1rz-EymLoSeMI6B2lsaXLU4xC1AzS-jfzh4AJnmSmEvntFsxM4k7zJeMetvYmjKgIPRqOfZ1weflL2bPh46x4rZ05NjukZC87xrZmSpTcBP64negioUleAXEeqNWNyczCYI/s320/IMG_4965_resize.JPG" width="320" /></a></div>Egy csepp bűntudat nélkül megeszi a csokimat... <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvL3OVJJtepSnhmvJxiW7Pfnx-CtpQAjgu2QN4OVAXMSdRKu8GX3SDAI8o64f5F2rvNK0hw5Cc8mCKarc9UjBhKdzHAN4DVIianevx88kD04WUcoA-hwRs2IsahbLfA49XpCToWuqfN78/s1600/IMG_4975_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvL3OVJJtepSnhmvJxiW7Pfnx-CtpQAjgu2QN4OVAXMSdRKu8GX3SDAI8o64f5F2rvNK0hw5Cc8mCKarc9UjBhKdzHAN4DVIianevx88kD04WUcoA-hwRs2IsahbLfA49XpCToWuqfN78/s320/IMG_4975_resize.JPG" width="240" /></a></div>De jószívűen megosztja a reggelijét a kutyussal.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaK-b9r9czUyB2XCio_xjh_qIWbekiwuveULj_DQVB_PaXxD0WkabVuhN4DqQwaS_TpPuefQoyR7BjYkU-JMJsvysQ4nLHynqJ9gjJUKPVRa-Dy4hZ_o0LCb9alzEmEnuOkqvLAtmqcwQ/s1600/IMG_4971_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaK-b9r9czUyB2XCio_xjh_qIWbekiwuveULj_DQVB_PaXxD0WkabVuhN4DqQwaS_TpPuefQoyR7BjYkU-JMJsvysQ4nLHynqJ9gjJUKPVRa-Dy4hZ_o0LCb9alzEmEnuOkqvLAtmqcwQ/s320/IMG_4971_resize.JPG" width="320" /></a></div><br />
Egyre többet beszél, és néha már mi is kezdjük érteni, hogy mit mond. A 15 hónapos szókincse a következő szavakból áll: Anya, Apa, Mama, Papa, alma, autó, lámpa, kész, cica, teregetek, ele(fánt). Szinte mindent megért, amit mondunk neki, hihetetlen...úgy szívja magába a tudást, mint egy kis szivacs. A maga nyelvén mindent el tud nekünk magyarázni, nagyon fejlett a kommunikációs érzéke (hm, ezt vajon kitől örökölhette:-)?<br />
Továbbra is igazi téli gyerekként imád a levegőn lenni, mindegy hogy kint mínuszok repkednek, vagy jeges szél fúj. Én már nagyon-nagyon várom a meleget, a napsütést! Ez az idei tél nekem nagyon hosszúnak tűnik már. Valamelyik nap kínomban vettem egy doboz fagyasztott málnát, csak hogy legalább egy kis nyár feelingem legyen:-). Simi és a málna között nem alakult ki első látásra szerelem....elképzelhető, hogy a málna imádat genetikusan nem öröklődik???<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN58vNrpm3OO09Ecl8M3KUuu4jilxQJpK42WBGpWax_dIz7xWV-wnfij19XeRkKmWqXBuUxh34wHW_G-zWzCml7X4QWhiM5Xyd7J7Sq5tLIq1w5cYb0UZA3j8QewVYIYOo1L7WK3kkjzM/s1600/IMG_5130_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN58vNrpm3OO09Ecl8M3KUuu4jilxQJpK42WBGpWax_dIz7xWV-wnfij19XeRkKmWqXBuUxh34wHW_G-zWzCml7X4QWhiM5Xyd7J7Sq5tLIq1w5cYb0UZA3j8QewVYIYOo1L7WK3kkjzM/s320/IMG_5130_resize.JPG" width="320" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizEt4tkvp5X3LIs6mU3-6gocraXK8RnE4yDG1L8btV-zCINHJPDki4hy6d_4L9bQBshOVkW9Ljzzmhj7OT1QLr-257eQcuacj-jV05mIcYZYnr6RQZMiSj_MKEJzCi8404tHE7wOz1bIE/s1600/IMG_5093_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizEt4tkvp5X3LIs6mU3-6gocraXK8RnE4yDG1L8btV-zCINHJPDki4hy6d_4L9bQBshOVkW9Ljzzmhj7OT1QLr-257eQcuacj-jV05mIcYZYnr6RQZMiSj_MKEJzCi8404tHE7wOz1bIE/s320/IMG_5093_resize.JPG" width="240" /></a></div>Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-24364565794677933242011-02-16T13:12:00.000+01:002011-02-16T13:12:33.268+01:00Az előző folytatása...Még az előző bejegyzésemhez kapcsolódik az alábbi videó. Az egyik kedvenc időtöltésünket, a teregetést örökítettem meg:-)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dxwgEnbojwkVTz1EkgA8smGj6z57xY9_GMomdN3-_0HYl-w4RjDG1m57KKna9z2xRq_uxZiPVGdSs9wpF4pDA' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-50004521805139693262011-02-04T21:05:00.002+01:002011-02-07T13:27:14.832+01:00A házvezetők gyöngyeEz a bejegyzésem sok magyarázatot nem igényel, a képek önmagukért fognak beszélni. Simon aktív részese, sőt, mi több, főszereplője a háztartásunknak. Mindenbe be szoktam fogni...együtt pakolunk(én össze, ő szét), együtt mosunk fel (ő pancsolja a vizet, én törlöm fel), együtt porszívózunk(ő a falat, én a padlót), együtt vásárolunk (amit ő berak a kosárba, azt én kiveszem, és fordítva) együtt teregetünk (én teregetek, ő leszedi a ruhákat), együtt ágyazunk be (ő széttúrja, én összerakom) szóval tényleg semmi jóból nem hagyom ki.<br />
Alapvetően nagyon törekszem arra, hogy egy talpraesett, kicsit "házias" fiút neveljek belőle, akinek nem büdös a házimunka. Aki képes lesz majd a koszos edzőcuccát berakni a mosógépbe, és ki is fogja teregetni, aki elpakol maga után, és nem esik ki a kezéből porszívó, vagy a fakanál. Szerintem ez abszolút nem papucsság, egy férfi az én szememben nem kevesebb, hanem inkább több attól, hogy képes ellátni magát. Remélem ő is majd így fogja gondolni 20 év múlva :-). A továbbiakban beszéljenek a képek helyettem...( a fotók nagy része már régebben készült)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSupBAr_bonWrUQTeIGFxYUr7qWNbpJCzwYSVZFcmc6SaHmyWgVLHhRgwBjeqHzQsQUSDmpCDsgz7ZEtdKtWFysewFAw0rgDHBCmuM1Luqt2nU6OWFna-mCzzCMGVPoj_1Nrxi0awnStw/s1600/IMG_4877_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSupBAr_bonWrUQTeIGFxYUr7qWNbpJCzwYSVZFcmc6SaHmyWgVLHhRgwBjeqHzQsQUSDmpCDsgz7ZEtdKtWFysewFAw0rgDHBCmuM1Luqt2nU6OWFna-mCzzCMGVPoj_1Nrxi0awnStw/s320/IMG_4877_resize.JPG" width="240" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2zrk0ko7DlzOEiIoq0ZeNzkXeIHT3fDLaO3DSf1ic-B4Cr5BVpYjpC08mDB3EZo21_tZCGrVUZPBF3j8C3yW5h10uXFHzIVHW3XLUaDbXq6-dvO9_p097Ql1PHg9porf2V4fzRbNhceA/s1600/IMG_3537_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2zrk0ko7DlzOEiIoq0ZeNzkXeIHT3fDLaO3DSf1ic-B4Cr5BVpYjpC08mDB3EZo21_tZCGrVUZPBF3j8C3yW5h10uXFHzIVHW3XLUaDbXq6-dvO9_p097Ql1PHg9porf2V4fzRbNhceA/s320/IMG_3537_resize.JPG" width="240" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeDqg_IBNBRkfBLBoSQiOkGly2JZdGpXrBXMQXJqlxU3iervZ9R2jdDLkTwwqPQ1fyZ0qKVdW7aiwH7-5U7tW81lJ48fFvP4JMBygNyCerdwyJaft3Irwr58osEztnKy_XPNTWH0MnRzg/s1600/IMG_3705_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeDqg_IBNBRkfBLBoSQiOkGly2JZdGpXrBXMQXJqlxU3iervZ9R2jdDLkTwwqPQ1fyZ0qKVdW7aiwH7-5U7tW81lJ48fFvP4JMBygNyCerdwyJaft3Irwr58osEztnKy_XPNTWH0MnRzg/s320/IMG_3705_resize.JPG" width="240" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj99iBcQjftDAbgl6TqGXVRPWtR3yIwiCfnBeV62BpdYre9avE3b9_dAWH2tNFVFTbCyEIXeN-5bNSpZxWWdkbtHkTLFsEBUY66n3bZl3AxqaeJJWc2yqKEpCxuhMFSRgZW-UCSs-iWuiU/s1600/IMG_4450_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj99iBcQjftDAbgl6TqGXVRPWtR3yIwiCfnBeV62BpdYre9avE3b9_dAWH2tNFVFTbCyEIXeN-5bNSpZxWWdkbtHkTLFsEBUY66n3bZl3AxqaeJJWc2yqKEpCxuhMFSRgZW-UCSs-iWuiU/s320/IMG_4450_resize.JPG" width="320" /></a></div>Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-23927696800291156182011-02-04T20:02:00.001+01:002011-02-04T20:07:10.894+01:00A legszebb olaszországi emlékeinkOlyan érdekes, hogy mennyien kérdezik meg tőlem mióta itthon vagyunk, hogy és milyen itthon? Nem hiányzik Olaszország? Ilyenkor mindig azt válaszolom, hogy szuper itthon, és nem hiányzik semmi! És ez tényleg így van...mint korábban már meséltem, ha az ember hosszú évekig nem él itthon, egy teljesen más szemüvegen keresztül látja a hazáját, amikor visszatér. Arról nem is beszélve, hogy amikor az embernek gyereke születik, egyből teljesen más dolgok lesznek fontosak....ami eddig fontos szempont volt, most hirtelen tök felesleges lesz, és fordítva. Olaszország sem hiányzik különösebben, lehet, hogy mert még kevés idő telt el....majd tavasszal, ha szépen sütni fog a nap, biztos belém fog párszor hasítani,hogy jaj, de jó lenne most elugrani a Garda-tóhoz:-), de aztán felkerekedünk majd, és elmegyünk az állatkertbe helyette, aztán átugrunk tesómékhoz, és gyanítom eszembe se fog jutni a Garda-tó. Szóval minden relatív....<br />
De az egészen biztos, hogy Olaszország akkor is a szívem csücske fog maradni, és tuti, hogy sokszor fogunk oda járni nyaralni, telelni. Rossz emlékek nem maradtak bennünk, Peti távozása után a csapat eléggé szétesett morálisan, és semmi eredményt se tudtak felmutatni, az edzőt is kirúgták. Biztos lenne, aki ennek örülne, hiszen legszebb öröm a káröröm, de nekünk ettől nem lett jobb. Sajnálom azokat az embereket, és ennyi.<br />
Az idő minden emléket megszépít...de nem csak az idő képes erre! Ha történik az emberrel egy rossz és egy nagyon jó dolog egyidőben, tuti, hogy a jó győz! És ez nálunk is így történt.<br />
Az utolsó olaszországi estéinken sokat beszélgettünk, összegeztük magunkban a múltat, és tervezgettük a jövőt, hogyan legyen, mint legyen. Igazából Simon születése óta nagyon vágyunk még egy ilyen kis tüneményre, és az utolsó este úgy éreztük, na ez most a megfelelő időpont. Igen, tudom, másoknak ez tűnne a legnemmegfelelőbbnek, hiszen talán életünk egyik legbizonytalanabb periódusa volt, de mi mindig fordítva gondolkodunk:). És úgy tűnik, Simon kistestvére is pont ilyen fordítva gondolkodik, mint mi, mert azon az estén megfogant:). Tudtam, és éreztem abban a pillanatban, és úgy indultunk haza, hogy én biztosan tudtam, megint egy életre szóló ajándékkal búcsúzok egy országtól. <br />
Olaszország ezért fog az én szívem csücske maradni. Az egyik gyermekem ott született, a másik pedig ott fogant, szoros érzelmi kötelék ez nekem!<br />
És akkor hivatalosan, ennek a blognak a hasábjain is, nagyon nagy örömmel szeretném bemutatni a mi legkisebb családtagunkat, akinek a várható születési ideje 2011 július vége/augusztus első napjai: <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqEP2sOpzOYB8Jnzl9sG5Lcl1f1tYIwz8kM9McTANDzqx4y4PSqBU9N7D26oI2Ko7O9FmC9vBQqfOf4nZnpP8BrdJcw2o05rIio4ubxBaDzQP4sWg7-SQ9qusRAdxfEeksckPzfS1ogrk/s1600/IMG_4891_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqEP2sOpzOYB8Jnzl9sG5Lcl1f1tYIwz8kM9McTANDzqx4y4PSqBU9N7D26oI2Ko7O9FmC9vBQqfOf4nZnpP8BrdJcw2o05rIio4ubxBaDzQP4sWg7-SQ9qusRAdxfEeksckPzfS1ogrk/s320/IMG_4891_resize.JPG" width="320" /></a></div>Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-70570117197201182312011-02-02T13:26:00.001+01:002011-02-02T13:27:17.559+01:00Becsavarodtunk:-)Bár legutóbb megígértem magamnak, hogy rendszeresen írni fogom a blogot, ez nem jött össze. Mindig van valami....legutóbb betegek voltunk, végigsöpört valami járvány rajtunk. Simonnak ez volt élete második betegsége, nagyon hasonlóan zajlott le mint az első. Irdatlan magas, semmivel sem csillapítható láz, majd torok és mandulagyulladás. Szerencsére a homeopátia most is a segítségünkre sietett, úgyhogy most ismét virtuálisan meghajlok a homeopátia feltalálója előtt, irtó hálás vagyok neki!<br />
A betegség alatt egyszerre jött ki neki három hátsó nagy rágófoga, hatalmas "élmény" volt, én gondolkodtam, hogy kérek egy pszichiátriai beutalót...magamnak persze:). Mindegy, túl vagyunk ezen is, végre meggyógyult, és már 12 foga van! Ha megkérjük hogy mutassa meg a fogait, olyan tündérien tud vicsorítani velük!<br />
Azért amikor beteg volt, fájt a torka, és még a három foga is kínozta, elég nyűgös volt szegény. Ilyenkor a kreatív szülők megpróbálnak mindent....aztán előbb-utóbb felrúgnak minden íratlan szabályt, legalizálják a tv nézést, a cumizást, a csokievést, azaz mindent szabad, amit egyébként nem, csak kicsit jobban legyen.<br />
Én is így tettem, nappal mindent szabad volt, éjjel velünk aludt, picit izgultam, hogy mi lesz miután meggyógyul, de nem volt szívem ellentmondani neki, miközben vacogó foggal rázta a hideg, könyékig dugta a kezét a torkára, mert nem értette mi fáj....azóta már meggyógyult, és minden visszaállt a normális kerévágásba. Nappal nincs cumi, éjjel egyedül alvás van, a tv-t sem nézzük, úgyhogy felesleges volt ezek miatt aggódnom. Nem olyan könnyű elrontani egy gyereket, úgy tűnik:).<br />
A jolly joker játékunk is megvan, felfedeztük, hogy van egy tárgy, ami a legrosszabb passzban is felvidítja. És ez nem más, mint a csavarhúzó!! Meg van érte őrülve! Órákig el tud vele játszani, járja végig a lakást, és keresi a csavarokat....ha talál egyet, megpróbálja beledugni a csavarhúzót, és tekergeti a csuklóját. Döbbenetes, hogy mennyire lefigyelte az apjától ezt a mozdulatot. Ha valami itthon meghibásodik, szinte örömmel mondom ki, hogy Peti, vedd a szerszámos ládádat elő, javítani kell....ilyenkor tudom, hogy fél óra garantált csönd lesz:). Képesek ott ülni, és szöszmötölni fél órát egy kiszakadt zsanér mellett:-). Igazi férfiak!<br />
Néhány életkép... <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRST3JCByhUpfVaRpnX89d9hNIg2w-BToDlBy-xjTKtIMMFXehS2uxf4dSMo6wRct_aZYB5VUAGvrfM-MwsWToZkNZpmPOpTYPuWYA3M06nW-ox7NAxXgw8-CcqVHaCEP25AA1ZiC2evM/s1600/IMG_4938_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRST3JCByhUpfVaRpnX89d9hNIg2w-BToDlBy-xjTKtIMMFXehS2uxf4dSMo6wRct_aZYB5VUAGvrfM-MwsWToZkNZpmPOpTYPuWYA3M06nW-ox7NAxXgw8-CcqVHaCEP25AA1ZiC2evM/s320/IMG_4938_resize.JPG" width="320" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmvUX7mqGgAalP6Od1zy0bNMfCO3KdrhCIjt5PN4afoL6ahmt_cqfqiIvLhBoW9KI43Cq-4R1cPF6UOhNIIORHof_pHNUGb1u8wpKFe0xjmAV_5A0bBErBxa5Ix1T8T07GQiT1eaiUuE4/s1600/IMG_4947_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmvUX7mqGgAalP6Od1zy0bNMfCO3KdrhCIjt5PN4afoL6ahmt_cqfqiIvLhBoW9KI43Cq-4R1cPF6UOhNIIORHof_pHNUGb1u8wpKFe0xjmAV_5A0bBErBxa5Ix1T8T07GQiT1eaiUuE4/s320/IMG_4947_resize.JPG" width="240" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg6kZYnjfH8Wl4c0BB3jQZHcQG_CBY8hKXPzZFxk-IntcVuNrdXec-eW0TbhAskCh8K609kHE0UakOpWgbWuFsNQEJAtM8C-ez0a1hKtapfe8x-Tc11Tp42tiQXLvJYQIF-5oiok0lARs/s1600/IMG_4716_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgg6kZYnjfH8Wl4c0BB3jQZHcQG_CBY8hKXPzZFxk-IntcVuNrdXec-eW0TbhAskCh8K609kHE0UakOpWgbWuFsNQEJAtM8C-ez0a1hKtapfe8x-Tc11Tp42tiQXLvJYQIF-5oiok0lARs/s320/IMG_4716_resize.JPG" width="240" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgX8dWm9xoKYyL6b2wwrjVmq_MMzAU8ilThCc8yadcDsGd_u_4SnZ11o9S_0qNtx24YbV6Pjyh5fCfMnmO74Mnf1WZMoqaIfXPH6uJzq_CuJgRdrN3YXBy5MM-QosIkFRcsCmlFQllT-XE/s1600/IMG_4720_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgX8dWm9xoKYyL6b2wwrjVmq_MMzAU8ilThCc8yadcDsGd_u_4SnZ11o9S_0qNtx24YbV6Pjyh5fCfMnmO74Mnf1WZMoqaIfXPH6uJzq_CuJgRdrN3YXBy5MM-QosIkFRcsCmlFQllT-XE/s320/IMG_4720_resize.JPG" width="320" /></a></div><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikbc8YDygXOEFOtbivMgYWxurdqgHlKn3smDmmdernDrLorZcEJm04gGynLIVxufuAvYIHTseX73f0Cdfs_4wB4f4x34qdLYueMh2jsXq50B79ENM9SvqI0lpeiDCBzFIJWE9DphDyilI/s1600/IMG_4940_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikbc8YDygXOEFOtbivMgYWxurdqgHlKn3smDmmdernDrLorZcEJm04gGynLIVxufuAvYIHTseX73f0Cdfs_4wB4f4x34qdLYueMh2jsXq50B79ENM9SvqI0lpeiDCBzFIJWE9DphDyilI/s320/IMG_4940_resize.JPG" width="320" /></a></div>Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-42519238245955987922011-01-10T21:22:00.002+01:002011-01-10T22:33:54.539+01:00A hűtőfosztogató, örökké éhes, döbrögipocakos parizer tolvaj<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHUWPClvbVPtL37om_Yek_dmv-pj6InW6riA08giyjcasWe0aa2qu8kpf_4cq4gcjY6xcQxR1MR8BL_5b4klfogZZNvODSd_dwQY62qGTfQOQEnpD9VwrXaVsRmYSQQrhRLods0DUTd7o/s1600/IMG_4841_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHUWPClvbVPtL37om_Yek_dmv-pj6InW6riA08giyjcasWe0aa2qu8kpf_4cq4gcjY6xcQxR1MR8BL_5b4klfogZZNvODSd_dwQY62qGTfQOQEnpD9VwrXaVsRmYSQQrhRLods0DUTd7o/s320/IMG_4841_resize.JPG" width="240" /></a></div> Azt hittem egy nagyétkű férjnél nincs nagyobb "áldás" egy háziasszonynak, de most rá kellett jönnöm, hogy a nagyétkű férj egy bélpoklos gyerekkel együtt az igazi kihívás! Most mondjuk nem panaszkodhatok, mert itthon el vagyunk kényeztetve Manci Mama és Anyukám főztjeivel is, de néhány hónapja még arról panaszkodtam Petinek, hogy néha úgy érzem, az egész napot a konyhában töltöm. Simon mire befejezi a reggelit, már jön a tízórai, aztán az ebéd, egy szusszanásnyi idő után az uzsonna, és már neki is állhatok a vacsorának. Persze akkor a saját étkezésinket még nem is említettem, márpedig nekünk sem kell a jó étvágyért szomszédba menni:). Vagy főzök, vagy etetek, vagy eszem. Nyilván én is ludas vagyok a dologban, hiszen megrögzötten igyekszem egészséges, változatos, és frissen készített ételt adni neki, biztos lehetne ezt egy kicsit egyszerűbben is csinálni. De másrészről meg olyan öröm főzni neki! És ki tudja, lehet, hogy pont azért is lett ilyen jó az étvágya, mert érzi, hogy örömmel, neki készül, és mert mi tényleg nagy gondot fordítunk a közös étkezések szertartásosságára.<br />
Az utóbbi pár hétben mondjuk elég nehéz vele, mert rájött, hogy ki tudja nyitni a hűtőt, és ott mindig talál valami finomat, így egy két lábon járó önkiszolgáló étterem lett. A parizert mindig kilopja, ha észrevesszük, elbújik vele a függöny mögé, és betömi gyorsan. A joghurtot reggelente ágyba hozza, jelezvén, hogy itt a reggeli ideje, ugyan keljünk már fel és adjunk neki enni. De jóízűen szétkeni a kenőmájast is ha arról van szó, és szedtem már ki sült csirkét is a szájából, a fél kg trappista sajtról nem is beszélve. Remélem hamarosan kitalálunk valamit a hűtő elzárására, mert így rövid távon kiemelt ügyfelei leszünk a szomszédos közértnek.<br />
Néhány fotóval megörökítettem ezt az időszakot, illetve két rövid videóval is. Az egyiken a szokásos reggeli forgatókönyvünket jeleníti meg, ahogy ébredés után azonnal szalad a konyhába, és hozza a joghurtot az ágyunkba, miközben mi próbálunk ébredezni. A másik pedig az ő 14 hónapos önálló evési tudománya, amire nagyon büszke, lelkesen gyakorolja a kanálforgatást.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHoKsRidQwmq20jcgQNjIi95DeX_xpWJ8nuZ0x3lGxcpJ_97r-7vufC2BOMwnmnpLg5y1i48y1PEeSNsduxWpcj_Ap2A_XLiRLhNgJr_JoYmjagbyd8OeISDpbloniYK87TovZ5afJe9s/s1600/IMG_4849_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHoKsRidQwmq20jcgQNjIi95DeX_xpWJ8nuZ0x3lGxcpJ_97r-7vufC2BOMwnmnpLg5y1i48y1PEeSNsduxWpcj_Ap2A_XLiRLhNgJr_JoYmjagbyd8OeISDpbloniYK87TovZ5afJe9s/s320/IMG_4849_resize.JPG" width="240" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi32dQWcmQhkxLSOiIIEmMxlCP8N-7FWE1jrNM2Quox65c9GZR3E_QXVUvG656UWMrZ-477cYT31ZfeUIqxHN0CxCO99eFEivpDUO_0_GWRw3cTa3Dk9pLUDRloUAEJnBJWzIiN5SdhRVo/s1600/IMG_4850_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi32dQWcmQhkxLSOiIIEmMxlCP8N-7FWE1jrNM2Quox65c9GZR3E_QXVUvG656UWMrZ-477cYT31ZfeUIqxHN0CxCO99eFEivpDUO_0_GWRw3cTa3Dk9pLUDRloUAEJnBJWzIiN5SdhRVo/s320/IMG_4850_resize.JPG" width="240" /> </a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">"nem adom a parizerem!"</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIOigQ7I1UFtp1O5VbXZQQySekDJGhZBexHMXek3AVGyfwVHdocQxppx1sZ6v1VUzx-OVgJW7ZERtqwsVxp4GeP3uhku-Ao5G3HU7tFaxXZc4SCUkO73VZegqmAfrPrdD57YRZFtI7TIo/s1600/IMG_4840_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIOigQ7I1UFtp1O5VbXZQQySekDJGhZBexHMXek3AVGyfwVHdocQxppx1sZ6v1VUzx-OVgJW7ZERtqwsVxp4GeP3uhku-Ao5G3HU7tFaxXZc4SCUkO73VZegqmAfrPrdD57YRZFtI7TIo/s320/IMG_4840_resize.JPG" width="240" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dzYdpeV6jzYsc1RKYnE6S441PY2ARzEGl99YBYrO7z8duebkDjml_RCvr7TB0lIUcTWidi_a-kTYXwPiaF0XQ' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dxAAnTCxAwjE9dnFtuWnzO35Vj484dWMxExdreK2qs4kxvVKI1U07iNYsiHmeceyKtlc-jiIH11ZwssYtqivw' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-62516190967570586092011-01-07T21:50:00.001+01:002011-01-07T21:51:16.996+01:00Az első hóesés<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivEUSlBH4QDqmY5y9h71ojmwb8kb3ypKeIDhgAKHo-z4DCER9EBf1tjl1fzTwOTd0Wzp4BUGO-CVgVujU69K8Lidhri9VSpn1b3Z4zJTCxcD35cig-pjYDJXUZ4SVtqUxNhitUB57rPO8/s1600/IMG_4612_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivEUSlBH4QDqmY5y9h71ojmwb8kb3ypKeIDhgAKHo-z4DCER9EBf1tjl1fzTwOTd0Wzp4BUGO-CVgVujU69K8Lidhri9VSpn1b3Z4zJTCxcD35cig-pjYDJXUZ4SVtqUxNhitUB57rPO8/s320/IMG_4612_resize.JPG" width="320" /></a></div><br />
Novemberben, nem sokkal hazatérésünk után pár nappal hatalmas hó esett. Simon ilyet még nem látott életében, úgyhogy gyorsan felöltöztettem, és rohantunk ki az udvarra. Igazi téli gyerekhez méltó módon egy cseppet sem lepődött meg, sőt kifejezetten élvezte. Azóta is mindennap mennünk kell vele, nem számít, hogy kint mínusz tízek repkednek, vagy szakad a hó, netalántán tükör jég a járda. Imád hógolyózni, térdig gázolni a hóban, nyalogatni a jeget, és az sem zavarja, ha lilára fagytak már az ujjai. Nem rám ütött az tuti:-). Néhány havas kép... <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHHaJ5g-5Ew9kBzypzQ6asn8bc6oUDWSUJO3h9eHPTUUZIUTMp33l-AziN8lcw31AYMSAZyXSNUF_Hahti6wFdrL5qO6k_NFdMDhaVS47s8P2sEqrlsIbL3PR36cOKtIOTFPxfRlpzlpU/s1600/IMG_4615_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHHaJ5g-5Ew9kBzypzQ6asn8bc6oUDWSUJO3h9eHPTUUZIUTMp33l-AziN8lcw31AYMSAZyXSNUF_Hahti6wFdrL5qO6k_NFdMDhaVS47s8P2sEqrlsIbL3PR36cOKtIOTFPxfRlpzlpU/s320/IMG_4615_resize.JPG" width="240" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhA1XGpYNJd9C-dxtLvjr83Kek4e5uRwe8aDA4UUSnfTz11pv4UXnhlHLprX7Xwnz_5zySPj9ePkiEX0jdY4BifQ8VZiYcsUOduhITTSS_6HKwVyPeIhTvvazQML6E8-pzkrtAfy4UOXWI/s1600/IMG_4624_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhA1XGpYNJd9C-dxtLvjr83Kek4e5uRwe8aDA4UUSnfTz11pv4UXnhlHLprX7Xwnz_5zySPj9ePkiEX0jdY4BifQ8VZiYcsUOduhITTSS_6HKwVyPeIhTvvazQML6E8-pzkrtAfy4UOXWI/s320/IMG_4624_resize.JPG" width="320" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlSSSMiIGnj1sOzy-NSa7gXVm0UaVSNXTa4uTaORXnFMgRfAcKoa4FWGWpc6tAFJYI41EtACK-WRVqAank5c2GJG-QmHeqDRslS_V74ti6-UGVMKbSZd5Ux09ha2rMSbHjjGlCKXPByvw/s1600/IMG_4695_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlSSSMiIGnj1sOzy-NSa7gXVm0UaVSNXTa4uTaORXnFMgRfAcKoa4FWGWpc6tAFJYI41EtACK-WRVqAank5c2GJG-QmHeqDRslS_V74ti6-UGVMKbSZd5Ux09ha2rMSbHjjGlCKXPByvw/s320/IMG_4695_resize.JPG" width="240" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj31AQMWttgUr1ZYvIur7jiFVIsTHaIe9a8j2rxWCCiGzTFNnnW9H5BmLiLVBX5WAaOKEi0nPCcn54qDwVTlHy4sgrj9IiN1ADHVskbTAHQCfbvzMoppkVJebs0TGFdTEr8FcdMJfKISBY/s1600/IMG_4704_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj31AQMWttgUr1ZYvIur7jiFVIsTHaIe9a8j2rxWCCiGzTFNnnW9H5BmLiLVBX5WAaOKEi0nPCcn54qDwVTlHy4sgrj9IiN1ADHVskbTAHQCfbvzMoppkVJebs0TGFdTEr8FcdMJfKISBY/s320/IMG_4704_resize.JPG" width="320" /></a></div>Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-44316962892052003842011-01-07T19:52:00.002+01:002011-01-07T19:59:25.914+01:00Visszatértünk!A blogra is, és Magyarországra is:-). Az elmúlt két hónapban nem született bejegyzés, ennek több oka van. Mind közül talán a legprózaibb az, hogy nem volt internetünk, ennek hiányában pedig elég nehéz internetezni. Eseménydús és fárasztó időszak van mögöttünk, rengeteg ügyintézéssel és egy villámgyors lakásfelújítással. Karácsony előtt egy nappal készültünk el a lakásunkkal, így nagy álmunk vált valóra, végre együtt karácsonyozhattunk a SAJÁT otthonunkban. Simonnak végre van saját, igazi gyerekszobája, amit úgy ural, mint egy kiskirály:-). Kellőképpen elfáradtunk, de megérte. Jó érzés hazajönni. Nagyon jó. Bár mi erre mindig is tudatosan készültünk (mármint a hazatérésre) és tudtuk, hogy a külföldi életünk csak egy átmeneti időszak (ami kicsit hosszabbra sikerült, mint terveztük), de még így is megdöbbentően jó érzés újra itthon. Azt hiszem, ha az ember több évet külföldön él, olyan dolgokat is észre vesz itthon, amin amúgy biztosan átsiklana. Egyrészt megtapasztalta azt, hogy mit csinálnak máshogy külföldön, mik a jobb dolgok, de ugyanakkor az itthoni jó dolgok is meghatványozódnak. Na de nem akarok én a hazatérés lélektanában elveszni, koncentrálok inkább a lényegre: Simonra!<br />
1 éves elmúlt a nagyfiú...alaposan lemaradtam az életének dokumentálásával, pedig micsoda fontos dolgok történtek! Megünnepeltük az első születésnapját, leesett az első hó, életében először járt fodrásznál, találkozott a Mikulással, jött a Jézuska, gyönyörű karácsonyfánk volt, voltunk szánkózni, hógolyózni, és nem utolsó sorban rengeteg időt töltöttünk a családdal. Megpróbálom azért az elmaradásaimat is pótolni, de közben igyekszem a jelent is megörökíteni.<br />
Ja, igen, mint az már a fentiekből kiderült, a blog írását folytatni fogom!! Olyan jól esett, hogy sokan aggódva kérdezték tőlem, hogy akkor most a blognak vége, hogy már hazaköltöztünk? Nem, nincs vége, folytatom, aggódalomra semmi ok. Anno kettős céllal kezdtem el írni ez a blogot. Egyrészt, hogy a család és barátaink részesei legyenek a mindennapjainknak annak ellenére, hogy nem vagyunk itthon. A másik fő célom pedig az volt, hogy Simonnak egy emléket hagyjak hátra élete első éveiből. A természet egy nagyon idióta húzásának tartom, hogy az ember memóriájából szinte teljesen törlődik élete első pár éve....hisz talán soha annyi időt, figyelmet és szeretetet nem kap az ember életében, mint ebben az időszakban. A szülők egyik legboldogabb időszaka ez, a gyermek pedig még csak emlékezni sem fog rá:-(. Nyilván a tudatalattijába mélyen bevésődnek dolgok, és ilyenkor alapozódik meg a későbbi személyisége, na de ezek nem kézzel fogható dolgok. Én egy kézzel foghatót, vagyis inkább szemmel látható, olvasható dolgot szeretnék neki hátra hagyni. Ezt a blogot.<br />
Na elég is a mellébeszélésből, jöjjön inkább a főszereplő: Lengyel Pernahajder SimonJucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-88598638578338911792010-11-09T23:37:00.001+01:002010-11-09T23:58:57.098+01:00Egy váratlan fordulat :-)<div style="text-align: justify;">Már akinek váratlan. Nekünk nem annyira, a környezetünknek minden bizonnyal az. Hétvégén hazaköltözünk! Mivel nincs kedvem kétszáznyolvahatszor elmesélni, hogy miért, most megint galád módon szétoffolom Simókám blogját, és ide leírom. Akit érdekel, itt elolvashatja, máskülönben rándítok egyet a vállamon, és azt mondom: csak :-).</div><div style="text-align: justify;">Egy kicsit messzebbről kezdem a mesélést. Ez a hatodik év amit külföldön töltünk. Mi magunk sem gondoltuk, hogy ez egy ilyen hosszú fejezet lesz a közös életünkben. Igen, én vagyok az a lány, aki tíz-tizenöt évvel ezelőtt habzó szájjal mesélte, hogy ő ugyan SOHA nem fog külföldön élni, aztán később még nagyobb magabiztossággal állította, hogy külföldön SOHA nem szülne gyereket, és különben addig nem is fog szülni, amíg Peti abba nem hagyja a profi sportot. Ehhez képest....:-). </div><div style="text-align: justify;">Úgy futottunk neki a külföldi életnek, hogy fiatalok vagyunk, az élet tele lehetőségekkel, próbáljuk meg, veszteni valónk nincs. És tényleg nem volt. Cserébe nagyon sok mindent kaptunk. Rengeteg helyen megfordultunk a világban, négy különböző országban éltünk, fantasztikus embereket ismertünk meg, és azt gondolom mindenhol nagyon jól feltaláltuk magunkat. De a legfontosabb, hogy hihetetlen élettapasztalatot gyűjtöttünk! Olyan helyzetekben kellett boldogulnunk, olyan körülményekhez alkalmazkodnunk, amit kevés ember él át. Tudom nagy szavak ezek, és nem célom az önmagasztalás, de tényleg sokat tanultunk a világról és az emberi természetről. Amikor az ember kiszakad a biztos családi környezetből, az otthoni megszokott világból, és hirtelen olyan országban találja magát, ahol senkit nem ismer, nem érti amit beszélnek, és fogalma sincs mi hogy működik, akkor nagyon gyorsan felnő. És rájön, hogy az élet nem habos torta.</div><div style="text-align: justify;">Sokan, akik ismernek minket, irigykednek ránk. Vagy csak cinikusan mosolyogva mondják, hogy milyen vidám életünk van, csak utazgatunk, kirándulunk, mosolygunk, minden szép és jó. De akik igazán, közelről ismernek minket, tudják hogy ez bizony nem csak erről szól. Az utóbbi időben elég sokszor elszakadt nálam a cérna, amikor valaki azt mondta, hogy jaj, mi könnyen vagyunk, hisz a mi életünk milyen szuper, és mi csak a lábunkat lógatjuk a világ legszebb részein....ilyenkor legszívesebben ráütöttem volna egy varázspálcával a beszélgető partneremre, hogy azonnal cserélődjön fel az életünk, hogy tudja meg miről szól ez igazán. De aztán rájöttem felesleges, gondoljon mindenki azt, amit akar. Csak az gondolja azt, hogy külföldön kolbászból van a kerítés, akinek nulla élettapasztalat van. Tényleg szuper az életünk, és boldogok vagyunk, de ezért hozunk nagyon-nagyon sok áldozatot is. Ez a mi döntésünk, és azt gondolom mindenkinek megvan a lehetősége erre. </div><div style="text-align: justify;">Simon születésével alapjaiban megváltozott minden. Mi szülők lettünk, egy kis ember boldogságának, egészségének a felelősei. Itt a történet már nem csak rólunk szól. Már nem csak a mi érdekeink számítanak. De nem akarok én semmit Simóra fogni, szinte biztos vagyok benne, hogy ha ő nem lenne, akkor is eljutottunk volna erre a pontra. Elég volt. Elértük amit szerettünk volna, kaptunk rengeteg mindent, újra ugyanígy csinálnánk, de most lépni kell, változni. (A változás pedig nekünk a hazatérés, amire tudatosan készülünk a kezdetektől fogva.) Ez a belső hang idén nyáron szólalt meg bennünk. Egyszerűbb lett volna minden, ha pár hónappal előbb szólal meg:-), de ezek a fránya belső hangok már csak ilyenek, váratlanul szólalnak meg. A házasságunkkal is, és a gyerekvállalással kapcsolatban is ugyanez történt, tudtuk mi, tudtuk hogy majd EGYSZER össze fogunk házasodni, és majd lesz gyerekünk is, de aztán csak telt, telt az idő...és egyszer megszólalt a belső hang, hogy na akkor MOST jött el az idő. Mi pedig léptünk.</div><div style="text-align: justify;">Azért írtam, hogy pár hónappal előbb is jöhetett volna ez a felismerés, mert úgy mentünk innen tavasszal haza, hogy megállapodtunk a csapattal, visszajövünk. Petit várták vissza a csapatba, mi itt hagytuk a cuccunk felét, és azt gondoltuk, majd most végre lesz egy nyugodt nyarunk, nem kell döntéseket hoznunk, és csapatot keresgélni. Hát a nyarunk minden volt, csak nem nyugodt :-). És ráadásul az a bizonyos belső hang is megszólalt, hogy változtatnunk kell. De mivel erre az évre már megállapodtunk, egy konkrét, "B" tervet találtunk ki a következő évre, és el is kezdtük szervezni ennek a előkészületeit. A B terv egyébként nem titok, kézilabda egy közeli osztrák alacsonyabb osztályban, és mellette munka. Na jó, az álommunkát konkrétan nem írom le, mert babonás vagyok, és hátha még egyszer összejön:). És akkor jött a svédcsavar. Ebben a B tervben szereplő csapat azonnali szerződést ajánlott. Meghívtak minket családostól, elbeszélgettek Petivel, majd másnap velem is, és egy nagyon jó ajánlatot vázoltak fel. Döbbenten ültünk ott Petivel, hogy jééé, még vannak ilyen korrekt emberek a sportban ilyen profi hozzáállással? Szinte visszautasíthatatlan volt. Pont a B tervbe illő, ráadásul kapcsolatokat ígértek az álommunkához is....És mi mit tettünk? Visszautasítottuk. Úrissssten, de nagy marhák voltunk! Óriási hiba volt, most már tudjuk. Hogy miért utasítottuk vissza? Mert korrektek akartunk lenni az olasz csapattal szemben. Mert megállapodtunk velük. Mert itt hagytuk a cuccunkat. Mert ígéretet tettünk valamire. Mert mi még mindig azt tartottuk szem előtt, hogy másokkal szemben korrektek legyünk. A mi célunkat alárendeltük.....Hülyék voltunk. Pedig még azt sem lehet ránk mondani, hogy nem tapasztaltunk eleget. 2 magyar és 2 görögországi bírósági perünk volt/van, rengeteg hazugságot, és emberi gerinctelenséget tapasztaltunk meg az elmúlt 6 év alatt. Igen, sajnos a sport tele van mindkettővel. Amiket mi láttunk, arról könyvet lehetne írni, de tényleg, ez nem túlzás, de ebbe most inkább nem is megyek bele.</div><div style="text-align: justify;">És mi ezek után, még mindig nem tudtunk gerinctelenek lenni. Csak egy picit se. Úgyhogy meghoztuk a döntést, marad minden az eredeti elképzelés szerint, de tényleg ez lesz az utolsó év!</div><div style="text-align: justify;">Aztán közeledett a visszautazásunk napja, és egy, azaz egy nappal az indulásunk előtt kapott Peti sms-ben(!) az olasz csapat elnökétől egy olyan üzenetet, hogy a telefon majdnem kiesett a kezéből. A legalpáribb, bunkó stílust ha el tudjátok képzelni, akkor az emeljétek négyzetre. Mindezt azért, mert ő nem tudta nekünk azt a lakást biztosítani, amiben megegyeztünk. Itt szólalt meg a vészcsengő a fejünkben először. Hogy Úristen mekkora hülyék voltunk! Ő nem hogy a szavát nem tudja tartani, de még ilyen stílusban is közli azt....ezek után mindenki el tudja képzelni milyen hangulatban érkeztünk meg ide. Még útközben is kaptuk az sms-t, hogy nyugodtan menjünk a fenébe.</div><div style="text-align: justify;">Ha ketten lettünk volna, szerintem mentünk is volna....de mint már mondtam, itt a történet már nem csak rólunk szól. Na meg a cuccunk is itt volt, tehát mindenképp jönnünk kellett. Meg is érkeztünk, és az elnök a legszélesebb mosolyával puszi-puszi, hogy vagytok, welcome-mal üdvözölt minket. Mintha a világon semmi nem történt volna!!! Mintha nem is küldött volna semmilyen sms-t nekünk. Itt újra megszólalt a fejünkben a vészcsengő, hogy jézusom, milyen kétszínű emberek vannak! De ha már itt vagyunk, és a biztos jó helyett mi a korrekt rosszat választottuk, hát legyen. Most már végig kell csinálni. Az edző felajánlotta nekünk a saját lakását, abban laktunk (ő egy kisebbe költözött), amíg a másik fel nem szabadult. Közben elkezdődtek a meccsek is, de se a csapat hangulata sem a szakmai felkészülés nem volt jó. Peti érezte, hogy itt valami nem stimmel. Közben hoztak új játékosokat is, valaki elment a csapattól majd visszajött, az edző szanaszét volt a saját magánéleti gondjai és a vesztes pókerjátszmái, meg a kifizetetlen hitel tartozásai miatt. Semmi nem olyan volt, mint előző évben. Peti tavaly kifejezetten jól érezte itt magát, szuperül ment a csapatnak és neki is a játék, nagyon jó helyen végeztek a bajnokságban, irtó segítőkészek és rendesek voltak velünk, tényleg mintha nem is ugyanazokról az emberekről lenne szó...</div><div style="text-align: justify;">Idén eddig 4 meccsből 4 meccsen kikaptak. Peti megtette ami tőle telt, 6 gólokat lőtt, de mint tudjuk a kézilabda egy csapatsport, egyedül nem lehet győzni. A kézilabdában van egy forgatókönyv, hogy mit lehet tenni, ha az eredmények nem jól alakulnak: 1. ki lehet rúgni az edzőt 2. ki lehet rúgni a külföldit. Lehet a kettő sorrendjét felcserélni, de akár egyszerre is lehet. Ez kivétel nélkül minden országban így zajlik. Volt olyan szezonja Petinek, hogy 8 hónap alatt 3 edzője volt....és a külföldiekkel ugyanez a helyzet.</div><div style="text-align: justify;">A magyarázat: mert a külföldi kapja a legtöbb pénzt, ő a profi, és ha nincs eredmény, minek fizessenek? Igen, szakmailag itt tartanak a sportban. Sajnos. Részletes indoklást pedig nem kell adni. A szerződésekkel az égvilágon semmire nem megy az ember (a görög perünkkel-az utolsó havi fizetést "elfelejtették" odaadni-4 év alatt odáig jutottunk, hogy jövőre kitűztek egy tárgyalást, amint nyilván el fognak majd halasztani 2020-ra, a másikban megszületett a hivatalos döntés, hogy jogos a követelésünk, de sajnos a klubnak papíron az égvilágon semmije nincs, így nem tudják behajtani....és hasonló "szépségek") A lényeg, hogy ha nincs eredmény=viszontlátásra. Még csak bővebben ki sem kell fejteni. A sportban a vezetőségnek bármihez joga van, a játékosnak pedig semmihez! Mert mi történt volna, ha mi nyáron szólunk mondjuk sms-ben, hogy bocs, nem jövünk vissza, van egy jobb lehetőségünk? Nem adták volna ki Peti játékengedélyét, és ennyi. Ki van ám ez találva nagyon jól...</div><div style="text-align: justify;">Peti hat éve ebben a megfelelési kényszerben él. Minden meccsen úgy ment fel a pályára, hogy ma nagyon jól kell játszanom, mert ha nem....Hát ennyit arról, hogy mi lazánf.szán lógatjuk a lábunkat külföldön. Ezzel a fajta létbizonytalansággal együtt élni nem könnyű. De mondjuk mi erre soha nem fókuszáltunk, hanem inkább az lebegett a szemünk előtt, hogy használjuk ki a jó dolgokat. Utazzunk, tanuljunk nyelveket, szerezzünk barátokat, ismerjük meg az adott kultúrát, ízeket, mindent szívjunk magunkba, amit lehet. Ezt a részét nagyon szerettük, és ezért döntöttünk emellett az életforma mellett. Aztán mióta megszületett Simó ezek is egy picit a háttérbe kerültek. Ami viszont hatványozottan előtérbe került, az a honvágy, és a család szeretete. 2 héttel ezelőtt volt egy szabad hétvégénk, mi autóba ültünk, és Tatáig vezettünk! Megállás nélkül, egész éjszaka utaztunk, hogy három, azaz három napra hazamehessünk. Nagyon jól éreztük magunkat otthon, és fájó szívvel jöttünk vissza. Egyfolytában azt mondogattuk, hogy de jó lenne otthon maradni inkább. Simonnak szüksége van a családra, és nekünk is. Tata a mi otthonunk. Hát most hazamehetünk:-). </div><div style="text-align: justify;">Furcsa az élet, ugye? A legkreatívabb forgatókönyvíró:-)! Azt hisszük mi írjuk a sorsunkat, ami részben igaz is, de ha letévedünk a jó ösvényről, egy láthatatlan szál visszahúz minket. Valaki véletleneknek hívja....</div><div style="text-align: justify;">Ami velünk most történik, az nem véletlen. Ez a mi tanulópénzünk. Most már megtanultuk, hogy nem mindig kell korrektnek lenni....hogy a saját életünket sosem szabad alárendelni másoknak. Hogy a belső hangra mindig hallgassunk, és ha jön egy lehetőség, akkor azt ragadjuk jól meg! Ne hagyjuk elmenni!</div><div style="text-align: justify;">És hogy az anyukánkra mindig hallgassunk!!!! Anya, megint igazad volt! Istenem, hányadszorra hallod ezt tőlem...?</div><div style="text-align: justify;">Hát most ezért megyünk haza, hogy megvalósítsuk a B tervünket! Reméljük sikerülni fog! </div><div style="text-align: justify;">Nincs bennünk se harag, se idegesség, se kétségbeesés...most az fog történni, amit előre kigondoltunk, csak bő 5 hónappal előrébb csúszott:-).</div><div style="text-align: justify;">Csak még előbb össze kell szednem minden erőmet, és újra költözni kell.....</div>Na ezek után ki akar még mindig cserélni velem:)?Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-59325717339075001502010-11-06T22:52:00.002+01:002010-11-06T22:57:50.194+01:00Isten éltessen Papa!A következő videóval Apukámnak szeretnénk nagyon sok boldog születésnapot kívánni innen a messzi távolból! Isten éltessen még nagyon sokáig!!! Simó megmutatja neked mi a hosszú élet titka: <br />
(U.i: azért leszokhatnál már a cigiről is a kedvünkért:)<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dwjjbTTjaxi7xTeOD2E5Sn2-ghfIIvrFJIPzJcZGRXcyFUzWR5CaVpfx1-P1rCCVLiJE-PZOeU0PBYe8REiNQ' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-89329600541261587342010-11-05T14:38:00.000+01:002010-11-05T14:38:09.888+01:00Homo erectus<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dwcft6-keRWDhqBDOY0NGSnnkV2-yshglIqZuF4JcVm7y5Tgw3GxEtKeH6GNRF5N93RhIXbXxLNwIqT8elQgQ' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>Azaz a felegyenesedett ember:-). Simon úgy döntött lép egyet az evolúció útján (szó szerint), és a héten két lábon járó lett. Már hetek óta próbálgatta az egyedül járást, de még elég bizonytalan volt, pár lépés után általában fenékre ült. De kitartóan gyakorolt magától, csak azt vettük észre, hogy játék közben kisebb-nagyobb távokat tesz meg egyedül. Aztán pár napja úgy döntött elég volt a négykézláb járásból, érdekesebb a világ állva! Azóta fel-alá megy, nyitogatja az ajtókat, lábujjhegyre áll, és rámol le az asztalról. A legtündéribb, ahogy a két kezét maga előtt tartva egyensúlyoz, ezzel egyszerűen nem lehet betelni.......Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-2956752212352298412010-10-28T01:49:00.006+02:002010-10-28T11:59:37.681+02:00Gondolatok a gyereknevelésről<div style="text-align: justify;">Rögtön az elején le akarom szögezni, hogy az égvilágon semmit nem tudok a gyereknevelésről:-). Mostanában kezd aktuális lenni a téma, úgyhogy lassan elkezdem képezni magam. Hoppá, valaki nem nem érti az ellentmondásomat? Hogyhogy most kezd aktuális lenni a téma, amikor van már egy lassan egy éves gyerekem? Van ugyanis egy állítás, amellyel én teljesen egyet értek. Egy gyermeket kb.1 éves koráig NEM LEHET nevelni. Amit az ember az első évben csinál, az nem más, mint a csecsemő igényeinek kielégítése. És mik a szükségletei? Anyatej, tiszta pelenka, tiszta ruha, és anyai testközelség. Ha ezt mind biztosítani tudjuk, egész biztos, hogy a gyermekünk egészségesen fog fejlődni. Mivel nagy baby-boom van a környezetemben, és sok kérdést kaptam ezzel kapcsolatban, szívesen elmesélem, hogy mi mit hogyan és miért csináltunk. És nem azért, mert azt gondolom a mi módszereink az üdvözítő megoldás minden problémára, hanem csak úgy...elmesélem. Mert azt hiszem mi vagyunk a "kisebbség", és pont azokat a dolgokat éri a legtöbb támadás, amit mi tettünk-teszünk. Teljesen felkészületlenül vágtunk bele a szülői szerepbe. Szinte egyetlen könyvet nem olvastunk, néhányba belelapoztam ugyan, de olyan fura volt olvasni, hogy egy vadidegen ember mondja meg, hogy majd mi lesz jó az én gyerekemnek. Na meg egyáltalán nem akartam, hogy összezavarja a gondolataimat. Egy dolgot tudtam: hogy ösztönösen akarom csinálni, és nem fogom hagyni, hogy elbizonytalanítsanak, ha én azt érzem, helyes amit teszek. Bizony sokszor szükségem volt erre a magamba vetett önbizalomra. És sokszor kellett magyarázkodnom a környezetemnek. Miért? Hát lássuk csak sorban.</div><div style="text-align: justify;"><u>1. igény szerint szoptattam</u></div><div style="text-align: justify;">Kaptam sorban a jó(?)tanácsokat: <i>Az igény szerintit szoptatás nem jó, mert össze-vissza eszik a gyerek, nem tanulja meg az evési rendet, túlterhelt lesz a gyomra, hasfájós lesz, örökké a csöcsödön fog lógni, nem fogod tudni leválasztani, nem fogsz tudni eleget aludni, kihullik a hajad, elromlanak a fogaid, kimerült leszel, a gyerek fog diktálni és még folytathatnám a sort. </i></div><div style="text-align: justify;">Ezzel szemben elmondom mi történt: Élete első 1-2 hónapjában iszonyú sok időt töltöttem szoptatással, főleg az első hetekben néha az egész napom egy egybefüggő szoptatás volt. Meg is lett az eredménye: jó sok tejem lett. 2 hónapos kora után Simon MAGÁTÓL gyönyörűen beállt a 3-4 óránkénti evésre, és ezt űzte éjjel-nappal 6 hónapos koráig. Aztán a hozzátáplálás elkezdése után nem sokkal, elkezdte MAGÁTÓL elhagyni a szopikat szépen sorban. Az éjjeli szopiról csak 10 hónapos korában szokott le MAGÁTÓL. Most már csak napi kétszer, reggel és este kap anyatejet, de látványosan csökkennek a szopizások időtartamai, és az érdeklődés is egyre lankad, gyanítom közeleg a vége. Ki fogom várni, amíg MAGÁTÓL hagyja abba.</div><div style="text-align: justify;">Ezek a tények. Az igény szerinti szoptatás egy nagyon jó dolog, és örülök, hogy volt hozzá kitartásom az elején. Megérte. Majd egyszer erről írok bővebben.</div><div style="text-align: justify;"><u>2. együtt aludtunk</u></div><div style="text-align: justify;"><i>Úúúúristen, ti egy ágyban alszotok a gyerekkel? Nem féltek, hogy összenyomjátok? Biztos nagyon szarul alszotok. Na, úgy odaszoktatjátok magatok közé, sose fog onnan kiszállni. Megszokja köztetek, máshogy soha nem fog majd elaludni. A magánéleteteknek egyszer és mindenkorra vége! A szexuális életetek akkor megszűnt létezni,ugye?</i>-csak hogy a kedvenceimet említsem...</div><div style="text-align: justify;">Simon élete első napjától fogva köztünk aludt. Soha, egyetlen pillanatig nem fordult meg a fejemben, hogy ő nincs biztonságban köztünk. Sőt! Akkor éreztem maximális biztonságban, ha ott szuszogott az arcomtól fél centire. Egy anyánál megbízhatóbb légzésfigyelőt még nem találtak fel!! Az együttalvást nagyon sokan támadják manapság, holott talán a legrégebbi dolog az emberiségben....mert gondoljunk csak bele, hány éve élnek az emberek akkora házakban, hogy egy újszülöttnek külön, saját szoba jut? Nem régóta...és amikor egy átlagos családban 5-6 gyerek volt? Azoknak sem jutott külön szoba. Akkor senki sem érezte magát ufónak azért, mert az újszülöttet magához vette, ahogy az egyébként a világ legtermészetesebb dolga. Gondoljunk bele, megszületik 9 hónap után egy csecsemő, aki egészen addig az anyja testében élt. Hirtelen kiszakad onnan, egy számára teljesen idegen környezetbe. Egy újszülött még nem lát, nem tud beszélni, nem tud járni, nem tud gondolkodni. Az agya annyira pici, hogy nem képes gondolkodni, ok-okozati összefüggéseket átlátni. Nem tud különbséget tenni éjjel és nappal között. Egész nap eszik, alszik és sír. Sír, mert ez az egyetlen kommunikációs eszköze, csak így tudja a világ tudomására hozni, hogy létezik. Az anya testközelségére úgy vágyik, mint semmi másra. Hisz pár napja, hete még örökké vele volt. Vannak manapság divatos és kevésbé divatos módszerek, hogy hogyan tanítsuk meg aludni a gyerekünket egyedül. Ebben nem hiszek. Egy csecsemőt nem lehet semmire sem megtanítani, mert nem érett rá az agya. Ha sír, oda kell hozzá menni. Ennyi. Ha sírni hagyom, és fél óra múlva elhallgat, vagy álomba sírja magát, nem én vagyok a frankó, mert megtanítottam egyedül elaludni. Hanem azt, hogy az ő véleményére nem kíváncsi senki. Hogy nem érdemes sírni, mert úgysem jön senki. Ha ez rögzül az ő tudatalattijában, hogy hiába szólok, úgysem jönnek, az nagyon nem jó:-(. Menni kell....nem azért sír, mert tudja, hogy megyünk. Egy csecsemő NEM TUD MÉG MANIPULÁLNI, és ezt nagyon fontos, hogy tudjuk! Egy nagyobbacska, 10-12-18 hónapos na az már tud manipulálni:-), és a hiszti jeleit is produkálja:-). De egy csecsemő nem. Ösztönlények. Azt kell beléjük vésni, hogy van 2 ember, akire mindig, minden körülmények között számíthat. Akik ott teremnek, ha szükség van rájuk. Az együtt alvás hihetetlenül erősíti ezt a kötődést, ez az én tapasztalatom. Simonnál nem volt olyan, hogy az éjszaka közepén felsírt, és mi fel-alá járkált vele tanácstalanul, mint az amerikai filmekben. Ő soha nem sírt éjjel (fogzásos sikítva ébredéseket eltekintve). Este nehezen aludt el, ez tény, hónapokig teljesen fel volt nála borulva a nappali-éjjeli ritmus (ez a mi életmódunk egyenes következménye volt), de ha egyszer elaludt, reggelig csend és alvás volt! Minek sírt volna? Ott voltunk mellette, átvette a szuszogásunk ritmusát, teljesen egymásra hangolódtunk, ha megéhezett, csak odafordult hozzám, és kiszolgálta magát. Nem sírt, csak hümmögött, később aztán lazán megrángatta a hálóingemet:-) én pedig álmomban megszoptattam...legtöbbször fel sem ébredtem rá! (álomszoptatás...ilyen tényleg létezik, az együttalvó anyák tudják!). Az együtt alvásnak még egy hihetetlenül nagy előnye van- az apa és gyerek kapcsolat erősítésében. Ennek mondjuk abban az esetben van nagy szerepe, ha a férjünk reggel elmegy dolgozni, este 6-kor hazaesik, részt vesz a fürdetésben, és aztán altatás. Azaz max. napi 2 órát tölt el a gyerekkel, ami tényleg semmire sem elég. Jó, ott vannak a hétvégék, de akkor a ház körül vannak teendők, meg pihenni is kellene, meg moziba menni, meg mindenhova. De ha éjjel a gyermek érzi az apa testközelségét is, márpedig pontosan érzi, az elősegíti a kötődést! Bár nálunk nem ez volt a szituáció, hisz Peti egész nap itthon van velünk, de mégis mindhármunknak rengeteget adott lelkileg ez a pár hónapig tartó 0-24 órás együttlét. Imádtuk! </div><div style="text-align: justify;">A házaséletünk köszönjük szuperül van:), nem hidegültünk egymástól, sőt :-), de mondjuk ezt nem is értem valaki miért hozza összefüggésbe az együtt alvással?? Mi köze a kettőnek egymáshoz?-máig nem értem. </div><div style="text-align: justify;">Simon igényeire nagyon sokat figyeltünk, próbáltuk maximálisan kiszolgálni őt éjjel-nappal, és azt hiszem sikerült is. Most már egyedül alszik, a kiságyában, ahogy leszokott az éjjeli szopizásról és rögzült benne, hogy mi mindig ott vagyunk neki. Mi Petivel nehezebben éltük át ezt az éjjeli "elválást", mint ő. Hiányzik:-). Reggelente azért közénk vesszük, és 1-2 órára visszaalszunk még, ennyi maradt nekünk. Egyik szemünk sír, a másik nevet. Lassan külön szobát is fog kapni. Mert úgy érezzük, megérett rá. Nem tanítottuk meg elaludni, nem vártuk el tőle, hogy egyedül legyen, egyáltalán semmire sem tanítottuk, csak figyeltük, hogy mikor minek jött el az ideje, mikor mire érett meg. És ez a folyamat még nem zárult le, hisz nyakunkon a szeparációs szorongások időszaka, és van még egy csomó foga ami ki fog bújni:-). <br />
Amikor mindezt nincs kedvem elmondani századjára, és ilyen hosszú magyarázatot adni és elegem van abból, hogy magyarázkodok, hogy miért alszunk együtt a gyerekkel, csak annyit szoktam visszakérdezni, hogy te miért alszol a férjeddel/feleségeddel? Mert szereted, imádod a testközelségét érezni, mert jó kiskiflibe bújva beleszuszogni a nyakába, mert biztonság érzetet ad, hogy átölel a karjaival, mert átmelegíti a testedet ha épp fázol, mert ha rossz álmodból ébredsz, olyan jó odabújni....? Na én pont ugyanezt alszom együtt velük. Mert mindkettőjük iránt ugyanúgy érzek, illetve a férjem iránt még van egy fizikai vonzódásom, is de ez más téma:-) . Az érzelmi háttér viszont teljesen ugyanaz! <br />
<br />
</div><div style="text-align: justify;"><u>3. hordozás</u></div><div style="text-align: justify;"><i>Örökké rajtad lóg az a gyerek, nem szabad ennyit ölbe venni. Meg fogja szokni, hogy mindenhova cipeled a fenekét. Le fog szakadni a derekad. Minek viszed mindenhova magaddal? Majd örökké csak rajtad akar lógni. Jézus, az a gyerek megfullad abban a kendőben! Biztos egészségtelen és kényelmetlen ilyen széttett lábakkal ülnie. Meddig akarod még cipelni?</i>-és hasonló "gyöngyszemek"</div><div style="text-align: justify;">A hordozás egy hatalmas segítség az anyának, két keze szabad, miközben a gyerekét is dajkálja. Tud teregetni, főzni, krumplit pucolni, vasalni, netezni:), bármit tud csinálni. Na jó, fejen állni nem:). A terpesztartás a baba egészséges csípőfejlődését szolgálja-ezért is szokták a csípő problémás csecsemőknek kifejezettem ajánlani. Lélektani szempontból mivel az anya testközelségét érzi, egyértelműen jó hatású. Nem szakad le az ember dereka, hisz előtte 9 hónapig edzésben volt:). 6 kg felett azért érdemes már a hátra kötni, mert úgy nem terheli a medence alapot. Simont hordoztam. Örökké. Rengeteget. Mióta megtanult mászni és járni, rám se hederít:). Ölbe venni nagy ritkán lehet, érdekesebb a felfedezésre váró világ. Nem lóg rajtam örökké. Játszik egyedül is, a járókában is nagyon jól elvan.A hátamon már egy bizonyos idő után unatkozik:(. Teljesen normális.<br />
<u>4. Szeretgetés</u><br />
<i>Elkényeztetitek azt a gyereket! Nem kell örökké felvenni, ha sír! Ne minden az ő igényei szerint történjen, mert akkor a fejetekre nő! Egy fiút férfiasan kell nevelni. Nem kell örökké vigasztalni, ha picit megütötte magát, katonadolog! Annyit puszilgatjátok és úgy ugrotok neki, el van kényeztetve...</i><br />
Erről nagyon határozott véleményem van, és talán erre "ugrok" legjobban az összes közül. Szeretettel nem lehet egy gyereket elkényeztetni!!! Nincs olyan, hogy túlszeretjük...És ez főleg igaz egy csecsemőre! Azzal, hogy megadok neki mindent, amire szüksége van, az alap szükségleteit elégítem ki. Kényeztetni később lehet...azzal, hogy olyan játékokat veszek meg neki, amire nincs is szüksége. Hogy nem vagyok vele következetes. De ez egy későbbi fejezet...1 éves kor alatt nem lehet elkényeztetni egy gyereket, ebben biztos vagyok!</div><div style="text-align: justify;">"Röviden" ennyi. Ne féljünk az ösztöneikre hallgatni, hiszen rajtunk kívül SENKI nem tudja, hogy mi jó annak az embernek, akit mi hoztunk létre, mi hordtunk ki és mi szültünk meg. Legyünk türelmesek, és bízzunk...magunkban, hogy jó szülők vagyunk és a gyerekünkben, hogy előbb-utóbb megérik minden "feladatra". Minden ember megtanul önállóan enni, önállóan aludni és wc-re járni. A legnagyobb hibát akkor követjük el, ha rá akarjuk bármelyiket is erőltetni, amikor még nem érett rá. Inkább elégítsük ki minden igényét, és figyeljünk nagyon-nagyon a jelzéseire! Tanuljunk meg szavak nélkül kommunikálni vele!</div><div style="text-align: justify;">Manapság mindenki tökéletes csecsemőt akar. Státuszszimbólum lett, ha van egy éjszakát átalvó csecsemőm, aki soha nem sír, és aki szopizni is csak akkor akar, ha éhes. Miért akarunk ilyen gyereket? Mert ez a kényelmes, és a könnyű? Vagy mert ez azt bizonyítja, hogy én egy nagyon frankó anya vagyok? Gyereket nevelni nem könnyű, és ne a gyerekünktől várjuk el, hogy a mi akármilyen szerepünkben is megerősítsen! <br />
Nincs két egyforma gyerek. Vannak akik tényleg az első naptól alszanak, mint a bunda, örüljünk neki, ha így van, de ha nem ilyen, attól se essünk kétségbe! Ne érezzünk frusztrációt, ez nem azért van, mert mi rosszul csináltunk valamit! Legjobb, ha nem támasztunk (főleg irreális) elvárást a még meg nem született gyerekünk elé. Nem tudjuk milyen lesz, de szeretni fogjuk és türelmesek leszünk, és megtaláljuk hozzá nagyon gyorsan a kulcsot!-mondjuk inkább ezt, és akkor tuti nem ér csalódás, és nem fogjuk azt érezni, hogy mi valamit nem jól csináltunk. Nincs olyan hogy rosszul csinálunk valamit! Eltérő gyerekek vannak, és ennyi az egész. Ne agyaljunk rajta sokat, és a "jótanácsokat" pedig kizárólag akkor fogadjuk meg, ha őszintén egyet értünk vele!<br />
Mi sem úgy indultunk ennek az egésznek neki, hogy na majd mi együtt alszunk, hordozni és szoptatni fogom. Cseppet sem volt ez tudatos! Sőt...szuper kiságya volt, bio kókuszmatraccal, kis állatkákkal, világítós matricákkal a falon, és külön szobát rendeztünk be neki:-). Aztán hazajöttünk a kórházból, ő sokkot kapott a kiságytól, én pedig imádtam a közelében lenni. Hordozni is később kezdtem, a szoptatásért pedig keményen megdolgoztam. Így alakult...nem döntöttük el előre, csak felismertük hogy mik az ő valós igényei, és ehhez igazodtunk. Később, pár hónap múlva világosított fel valaki, hogy amit mi csináltunk, annak neve is van, és komoly szakirodalma a gyermekpszichológiában. Kötődő nevelésnek hívják, akit érdekel utána olvashat.(google a mi barátunk:). Én egy könyvet olvastam róla, de megmondom őszintén, nem adott sok új információt, csak megerősített tudományosan abban, hogy jó, amit csinálunk. Na nem mintha ebben egy percig is kételkedtem volna:-). <br />
<br />
</div><div style="text-align: justify;">Nálunk azt hiszem ez az első, kezdeti időszak lezárult, elégedett vagyok magunkkal, azt hiszem sikerült mindkettőnknek egy nagyon erős kötődést kialakítanunk vele. Simon nagyon jókedvű, kiegyensúlyozott gyerek, mi nem vagyunk leéltek, fáradtak és meggyötörtek, véleményem szerint ez a fent leírtaknak is köszönhető. És ez nem azt jelenti, hogy aki külön alszik a gyerekétől, nem hordozza és nem tudja szoptatni, rossz szülő! Egyáltalán nem így gondolom! Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy hogyan akarja csinálja! Kinek a pap, kinek a papné. Én csak el akartam mesélni, hogy mi így csináltuk, és hogy miért. Mert így éreztük jónak, így volt kényelmes (nem nekünk, hanem mindhármunknak!), a mi ösztöneink ezt diktálták. És hogy a sok "károgás", és negatív hozzánk állás teljesen hiábavaló volt:-).Simon rácáfolt szinte az összesre!</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Most új fejezet indul....jön a gyereknevelés! Egyelőre még ott tartunk, hogy próbáljuk vele megértetni a "nem" szó jelentését... inkább kevesebb mint semmilyen sikerrel:-), kezdi feszegetni a saját határait, próbálgatja az akaraterejét, ismerkedik a világgal, és most kezdi elsajátítani a tanulás, utánzás képességét. Ez is biztos szép időszak lesz! Én az előzőt is nagyon-nagyon szerettem:-). </div>Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-32760190198403609162010-10-25T22:04:00.000+02:002010-10-25T22:04:34.187+02:00Ősz Mezzocoronában<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFig4mPR0ZeNSW5Rf-Tkz3-Pbtb9pKI_UKX_EzqIbCc020HNLNx5_D1zi9cMy83zfVy8yiLjzqZs8AqTdXfzDmtJDE8jksqgfN3DtjLGqly2ntDqabPSkSKYzMyC6wvwiuEoFEhScFZtc/s1600/IMG_4191_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFig4mPR0ZeNSW5Rf-Tkz3-Pbtb9pKI_UKX_EzqIbCc020HNLNx5_D1zi9cMy83zfVy8yiLjzqZs8AqTdXfzDmtJDE8jksqgfN3DtjLGqly2ntDqabPSkSKYzMyC6wvwiuEoFEhScFZtc/s320/IMG_4191_resize.JPG" width="320" /></a></div><div> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Itt van az ősz, itt van újra…vagyis inkább volt, mert ezen a héten kezd téliesedni az idő. Nemhiába, 20 km-re tőlünk síparadicsomok vannak, és elég csak kinéznem az ablakon, körben csak hatalmas hegyeket látok, amiknek bizony a héten már havas a teteje! Az itteni téli időjárást úgy tudnám röviden jellemezni, hogy két elengedhetetlen kellék van: télikabát és napszemüveg. Hideg van, de nagyon erősen süt a nap. Az ősz gyönyörű volt, rengeteget kirándultunk. Kihasználtunk minden időt, hogy a levegőn legyünk. Főleg az erdőbe meg a hegyekbe vágyok mostanában, nem tudom miért. Hát itt aztán kedvemre kiélhetem magam! Gondoltam írok pár sort Mezzocoronáról is, ahol lakunk. </div><div style="text-align: justify;"> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Tavaly a szomszédos faluban, Mezzolombardoban éltünk, amit mi Petivel csak „betonrengetegnek” csúfoltunk. Nem egy szép falu, nincs sok zöldövezeti része, forgalmas út szeli ketté. Viszont tavaly ilyenkor bazinagy hassal és később egy újszülöttel irtóra örültem, hogy ott lakunk, mert 1 percre a lakásunktól volt a bolt, az iskola és a könyvtár. Akkor ez fontos szempont volt, hogy nem kellett kocsiba ülni, ha el akartunk valamit intézni. Ha meg a természetre vágytunk, autóba ültünk. 15 km-re van Trento, 40 km-re Bolzano, 60 km-re a Garda-ró és 20 km-en belül 3 másik tó is van, a közeli síparadicsomokról nem is beszélve, úgyhogy annyira nem éreztük rossz helyen magunkat. Aztán amikor szóba került, hogy még egy szezonra visszatérünk, egy mezzocoronai lakást ajánlottak fel, és mi örültünk neki. Azért ez szebb falu. Kisebb, de sokkal jobb a fekvése. Mezzolombardoban már délután egyáltalán nem sütött a nap, mert eltakarták a magas hegyek a napot. Itt szinte végig, egész délután élvezni a meleg napsütést. Sokkal több a park, játszótér, zöldövezet, és most meg inkább ez a fő szempont nekünk. Egyébként tényleg egy pici falu, 5000 lakosa van, egy szép temploma, egy óvárosi része régi házakkal (most mi is egy ilyenben lakunk), van néhány üzlet, kávézó, és nagyjából ennyi. Még csak egy vacak opera sincs itt <span style="font-family: Wingdings;"><span>:)</span></span>. (A poént értik, akik értik<span style="font-family: Wingdings;"><span>:)</span></span> . </div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;"> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A környék híres bortermelő vidék, ergo amerre a szem ellát, mindenhol szőlő van. Meg alma, merthogy almatermelő vidék is. Életemben összesen ennyi almát és szőlőt nem láttam még, mint itt! Ha valaki a mezőgazdaság ezen ágazatában dolgozik, feltétlenül jöjjön el ide! Ilyen katonásan sorakozó szőlőtőkéket, és almabokrokat még nem látott az tuti! Nem tudom leírni, és elmondani, ami itt van. A múltkor a „Val di Non” nevű tájegységen autókáztunk, szólni sem bírtunk egymáshoz a döbbenettől. Fotózni nem volt érdemes, mert olyan objektívet még nem találtak fel, ami ezt a látványt meg tudja örökíteni. Ennyi almát és szőlőt, még soha, sehol nem láttam. Pedig azért pár helyen megfordultunk már életünk során. Többek között Spanyolországban is híres bortermelő vidéken laktunk, na meg Magyarországnak is van Villánya, Tokaja…de ez mégis valami leírhatatlanul hatalmas, mértani precízséggel megművelt vidék. Mezzocorona legnagyobb „látványossága”, amiért elég sok turista keveredik ide, az egy felvonó. Tavaly végig szemeztünk vele, brutális meredeken megy fel a hegyoldalba, még nézni is rossz. Nem mertem bevállalni a terhességem 35. hete után….bár erősen gondolkodtam rajta, de Peti meggyőzött, hogy ott marad az a felvonó, nem fogok lemaradni róla<span style="font-family: Wingdings;"><span></span></span>. Aztán tavasszal valahogy elmaradt, már nem emlékszem miért. Idén aztán muszáj volt pótolni. Már annyira idegesített annak a rohadt felvonónak a látványa, hogy nem tudom hova megy, és mit látni onnan fentről:)<span style="font-family: Wingdings;"><span></span></span>. Egyik nap aztán felkerekedtünk, Simont felpateroltam a hátamra, és felmentünk. Amilyen meredeknek néz ki lentről, menet közben semmit nem éreztünk, pedig mindkettőnknek tériszonya van. Nagyon gyors, max. 2 perc alatt fent voltunk, és a másik pályán lévő, lefele jövő kabin úgy suhant el mellettünk, mint egy gyorsvonat. Gyanítom piszok gyorsan mentünk. Fentről szép a kilátás, bár irtó béna módon nem találtuk meg a hivatalos kilátó pontot. Egyszerűen nem találtuk. Kerestük, kerestük, bolyongtunk az erdőben, de csak az ágak között tudtunk kikukucskálni. Meg ne tudjátok mennyire idegesített<span style="font-family: Wingdings;"><span>:)</span></span>!</div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;"> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Viszont láttunk sok gombát, mókust, volt egy szuper játszótér, egy fogadó, szép virágok, jól el lehet ott ütni az időt. Egyébként gyalog is fel lehet menni, azt hiszem, egy másfél kilométeres gyalogösvény vezet fel. Rengeteg túrázóval találkoztunk, úgy mentek kezükbe a túrabottal, mint akiket felhúztak. Egy kb 7. hónapban lévő pocakos kismamával is összefutottunk, ő is lentről jött gyalog. Egyedül, rövidgatyában, sportcuccban, lihegve, totál izzadtan, stoperral. Felért, kilihegte magát, aztán egy kabinban utaztunk vele lefele. Neki bérlete volt. Értitek. Bérlete!! Gyalog. A 900 méteres hegy tetejére. Terhesen. Nagy hassal. Egyedül. Hümmögtem is, hogy na én meg még felvonóval sem mertem feljönni. Azt hiszem lazulnom kellene<span style="font-family: Wingdings;"><span>:).</span></span> Bár átutaztam Európát én is nagy hassal, de legalább nekem nem volt bérletem<span style="font-family: Wingdings;"><span>:)</span></span>. Na ennyi elég a sztorizásból, jöjjön néhány fotó, és egy kis mezzocoronai hangulat. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS7kxvH2TdcN2oc0YAGNbTjXFfyFVTHKtV81Ue0jEM99Pz9Pbm_29912Kg7v8zHCmRjioM7JOk-6ytsqdscA01RC54UUmZr3GyIIHqzrptcyBzzInt0jPdTHadntfAZqVDwpJNsCkkGL4/s1600/IMG_4205_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS7kxvH2TdcN2oc0YAGNbTjXFfyFVTHKtV81Ue0jEM99Pz9Pbm_29912Kg7v8zHCmRjioM7JOk-6ytsqdscA01RC54UUmZr3GyIIHqzrptcyBzzInt0jPdTHadntfAZqVDwpJNsCkkGL4/s320/IMG_4205_resize.JPG" width="240" /></a></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjw4x4YQdr5mrXd7hnEIhoojI3pdZWejCQDZBtVfWtDBqIV197aRfM0AixzOGRHaeCSAK0kWvXRbl46uJG0acnrFJuBx9HtI50xBo9kHdPn4X6f2nQFB7zecxXtTQUpNynKxOuj2S66wMY/s1600/IMG_4287_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjw4x4YQdr5mrXd7hnEIhoojI3pdZWejCQDZBtVfWtDBqIV197aRfM0AixzOGRHaeCSAK0kWvXRbl46uJG0acnrFJuBx9HtI50xBo9kHdPn4X6f2nQFB7zecxXtTQUpNynKxOuj2S66wMY/s320/IMG_4287_resize.JPG" width="320" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3uELpXEa8NIkvjJUGGjiNHuLD7mkLBULySi62IMwzaNulz2R7ID4I4UqF67op81jlCtVc8lwsXKjwhsr-Rf9Pn8h6jLlMaSQKpdoMHzmaA1MKZHZ-3y2y6jffi1QPnl1HOoXjkFj6uSI/s1600/IMG_3810_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3uELpXEa8NIkvjJUGGjiNHuLD7mkLBULySi62IMwzaNulz2R7ID4I4UqF67op81jlCtVc8lwsXKjwhsr-Rf9Pn8h6jLlMaSQKpdoMHzmaA1MKZHZ-3y2y6jffi1QPnl1HOoXjkFj6uSI/s320/IMG_3810_resize.JPG" width="320" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOqSIpdMk7s9Qw1Xy7kAjrJBSnbjNImEA1EdGS2ZDfYiyFQjnO12zAT686HphN_v8do9Hbd-Ib6OfRuONfy4M-X3J7Sv8MVp_Iv_MPTLxPUGQleGQAWMK2JVGGsjxdSryTGDJWWMo5t08/s1600/IMG_3770_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOqSIpdMk7s9Qw1Xy7kAjrJBSnbjNImEA1EdGS2ZDfYiyFQjnO12zAT686HphN_v8do9Hbd-Ib6OfRuONfy4M-X3J7Sv8MVp_Iv_MPTLxPUGQleGQAWMK2JVGGsjxdSryTGDJWWMo5t08/s320/IMG_3770_resize.JPG" width="320" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsQw2PBZ3M5IKv6VK1PaqOtXwFGiln1fQPElwE2KAyv98-LFYXeMGvjN751uNuZjYkUhiwX72RAE-8mD_Jb77hTH-RwDPBywgCiF9Dhybb647kppJMH6T0OlUUnuAacNBejX0xa6pcw88/s1600/IMG_3771_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsQw2PBZ3M5IKv6VK1PaqOtXwFGiln1fQPElwE2KAyv98-LFYXeMGvjN751uNuZjYkUhiwX72RAE-8mD_Jb77hTH-RwDPBywgCiF9Dhybb647kppJMH6T0OlUUnuAacNBejX0xa6pcw88/s320/IMG_3771_resize.JPG" width="320" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQjYu-1uUuZ1Jvf5XavQd39q_cLZvKIFqh4U9Wd5Vb6sUZqdRHq22razyNQU0dq75hkKXJZPpFSyL1Pwq_vSBVnHICwAPhyphenhyphen_kUbMIgL69SninemgrELBiQlgcnLoL9BLlRiRTtkNdsbM0/s1600/IMG_3775_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="234" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQjYu-1uUuZ1Jvf5XavQd39q_cLZvKIFqh4U9Wd5Vb6sUZqdRHq22razyNQU0dq75hkKXJZPpFSyL1Pwq_vSBVnHICwAPhyphenhyphen_kUbMIgL69SninemgrELBiQlgcnLoL9BLlRiRTtkNdsbM0/s320/IMG_3775_resize.jpg" width="320" /></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1Y-VcvFmnGnxUO1tJZJX4YOZgTFpJY_YYTGJDb3gy-7yxuhWm5rY36Fmt9Yd0x3IqNvRInmu3Lv3LUKQJVOPm7GqL9F6js9ANisRclLALubaHclvhBYOJLTzOx_5gl_y3kbWJRvsCA98/s1600/IMG_4067_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1Y-VcvFmnGnxUO1tJZJX4YOZgTFpJY_YYTGJDb3gy-7yxuhWm5rY36Fmt9Yd0x3IqNvRInmu3Lv3LUKQJVOPm7GqL9F6js9ANisRclLALubaHclvhBYOJLTzOx_5gl_y3kbWJRvsCA98/s320/IMG_4067_resize.JPG" width="240" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidVfATJyr8aJtbXr_ZdGmU4DvrlSLXzIGrzHB2Vy5JHlokakfeBuSGXiOOKoTLbo8fCIr-ph5n96L813fdR6oGS3fDA9VOxt3Lfvo0wKsSyjuA2xi2jwGCTIxMOxQpFuQwffhdimUEveI/s1600/IMG_4065_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidVfATJyr8aJtbXr_ZdGmU4DvrlSLXzIGrzHB2Vy5JHlokakfeBuSGXiOOKoTLbo8fCIr-ph5n96L813fdR6oGS3fDA9VOxt3Lfvo0wKsSyjuA2xi2jwGCTIxMOxQpFuQwffhdimUEveI/s320/IMG_4065_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgflK-ogwXZoUIboEeUyQ_x8Zd3f2Y9rTZsqFxSnz5q6Ix1zSeCHJ5_prz68upTSB_VkSiQLYibRzuGrwoV96CSw7TDQ-YCElS1L05hHohHJZLfA_PCtOOUZLfYFPYH6pX3YZ_-_tnV42w/s1600/IMG_4189_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgflK-ogwXZoUIboEeUyQ_x8Zd3f2Y9rTZsqFxSnz5q6Ix1zSeCHJ5_prz68upTSB_VkSiQLYibRzuGrwoV96CSw7TDQ-YCElS1L05hHohHJZLfA_PCtOOUZLfYFPYH6pX3YZ_-_tnV42w/s320/IMG_4189_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhi139hyphenhyphenVqOa-URCf8tFSuicERxuh31Gj_DA9ickxWZ7eU4yjrulNfFrosOAajzpvK9UJVsekgr9eTvEJlJq5jlXbRCxg9tvCFHozxnw652iDuwE1vXekk8s2kDEwDDV8C8QXhfIsCGe1k/s1600/IMG_4072_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhi139hyphenhyphenVqOa-URCf8tFSuicERxuh31Gj_DA9ickxWZ7eU4yjrulNfFrosOAajzpvK9UJVsekgr9eTvEJlJq5jlXbRCxg9tvCFHozxnw652iDuwE1vXekk8s2kDEwDDV8C8QXhfIsCGe1k/s320/IMG_4072_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhvoH6Cd3RsfnQp0pE0oC8Z1FG5-h_C-WZ8UMtBTj_f3AbuQ3hOlfGNUaYYClXJXUL6uaTP49EokmrW7PgVNivLr5Ff-9W2Ssr7kK12pf_l8XeSFX8K6ciLLL3S8Ck0zrtA8Ozb6y9D4g/s1600/IMG_4077_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhvoH6Cd3RsfnQp0pE0oC8Z1FG5-h_C-WZ8UMtBTj_f3AbuQ3hOlfGNUaYYClXJXUL6uaTP49EokmrW7PgVNivLr5Ff-9W2Ssr7kK12pf_l8XeSFX8K6ciLLL3S8Ck0zrtA8Ozb6y9D4g/s320/IMG_4077_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb5iAPsdqi4bRsiTrWoK7ajFa0rmaAOO1esa693Os8uF7Vs8uJLAelP0W_6YshmYq41tzL1ZhFaHusKtSssDbw6V4rcLHkZ4kWrRqpjbEgyI5xpw4QVPcfpt7q7HV4qYFcgNbw9CRpveY/s1600/IMG_4089_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb5iAPsdqi4bRsiTrWoK7ajFa0rmaAOO1esa693Os8uF7Vs8uJLAelP0W_6YshmYq41tzL1ZhFaHusKtSssDbw6V4rcLHkZ4kWrRqpjbEgyI5xpw4QVPcfpt7q7HV4qYFcgNbw9CRpveY/s320/IMG_4089_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbY8omZ3iLdTiRZsVGbKtqE6R-0s_1FmTGfSfUIbg-Z1ch6BDNYVWerYtSh02QAYEzyXFipeIt_P6pM0UEwaT1xh7jnRFd4gX6WOTFqbow6ggDLi1PBdip3Rs8y3WTVtJyoSR0omiORPY/s1600/IMG_4097_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbY8omZ3iLdTiRZsVGbKtqE6R-0s_1FmTGfSfUIbg-Z1ch6BDNYVWerYtSh02QAYEzyXFipeIt_P6pM0UEwaT1xh7jnRFd4gX6WOTFqbow6ggDLi1PBdip3Rs8y3WTVtJyoSR0omiORPY/s320/IMG_4097_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgW3VK5dsHfhlQMgI5IHzozQ0k76cUWMaM0YlMrv2NLZg-jahvRFTUBgzVcwxVIcI7qYfG2WYK36_Zf_pjqaIZaLOsdOeC4YREQqcviYfDJuYMvJPLhoGTKndpC5pf1nvCDduTVRaUW7o0/s1600/IMG_4110e_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgW3VK5dsHfhlQMgI5IHzozQ0k76cUWMaM0YlMrv2NLZg-jahvRFTUBgzVcwxVIcI7qYfG2WYK36_Zf_pjqaIZaLOsdOeC4YREQqcviYfDJuYMvJPLhoGTKndpC5pf1nvCDduTVRaUW7o0/s320/IMG_4110e_resize.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyPCnYTwRuWFg8lC1OnffPs-BVw34p_jrzWjtJxohClOwwWZPaoJClmB93FQ67QRO3Oxzp6_Wh6VupBFT0nhGdAyo1sFi29FVWNS_s10QkP8ZwySv56f0n39B9pe6ToPzOX7FKXlCrsMk/s1600/IMG_4152.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyPCnYTwRuWFg8lC1OnffPs-BVw34p_jrzWjtJxohClOwwWZPaoJClmB93FQ67QRO3Oxzp6_Wh6VupBFT0nhGdAyo1sFi29FVWNS_s10QkP8ZwySv56f0n39B9pe6ToPzOX7FKXlCrsMk/s320/IMG_4152.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVbQhyPm1MKZ8C79UKfnN_vf_TmUz2xaSZ2AwNk-Vqk_SdOKqmkmQRq7bwbzOHBbxQdWUvy9PFH53aQn4WyUTsi9lV88jVYoJUOQYSHYz4E8S9ZCOeAgXYqn4csoiiJvWap1jTYWqRcbc/s1600/IMG_4196_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVbQhyPm1MKZ8C79UKfnN_vf_TmUz2xaSZ2AwNk-Vqk_SdOKqmkmQRq7bwbzOHBbxQdWUvy9PFH53aQn4WyUTsi9lV88jVYoJUOQYSHYz4E8S9ZCOeAgXYqn4csoiiJvWap1jTYWqRcbc/s320/IMG_4196_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiucQpF-AUWGq3BtuTja3BSRvAUMUmUU6flbBUChruw7h1c_UQ58bxI7vHoP27OOAAvrzo3e4lWQ5T5Q00wM5D44b3PqPgFUyH4iBtokihSxR26c3LsblcKAKbMHK4oGrfmM498iTo1qhQ/s1600/IMG_4203_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiucQpF-AUWGq3BtuTja3BSRvAUMUmUU6flbBUChruw7h1c_UQ58bxI7vHoP27OOAAvrzo3e4lWQ5T5Q00wM5D44b3PqPgFUyH4iBtokihSxR26c3LsblcKAKbMHK4oGrfmM498iTo1qhQ/s320/IMG_4203_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0PD8umbovY3xnomNTyHcKouIJMPXpVSKXdXNBhUq0jM2nitGkJl3CsYIvWlHGT9RFhyP9W8GQXXKl9v1YXYNkDQGmf4knzTOgzMLSmiMpMNUB_7K8RqNGDqXQ9dVsOjYY8QsjK1qMXpc/s1600/IMG_3761_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0PD8umbovY3xnomNTyHcKouIJMPXpVSKXdXNBhUq0jM2nitGkJl3CsYIvWlHGT9RFhyP9W8GQXXKl9v1YXYNkDQGmf4knzTOgzMLSmiMpMNUB_7K8RqNGDqXQ9dVsOjYY8QsjK1qMXpc/s320/IMG_3761_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhEJUEdkqhyNff01q5gRCEBLrTFcDTsjTtyjtGK1UPC-fudM_rF-5WZRfNspCdFwAeSX3A6HXuNbx7baW3znFAJpaKClbdcr8QiBpONyAgpDWjj8FbQUuZqpzGtX8GM5isSbrAvGvbcqc/s1600/IMG_4208_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhEJUEdkqhyNff01q5gRCEBLrTFcDTsjTtyjtGK1UPC-fudM_rF-5WZRfNspCdFwAeSX3A6HXuNbx7baW3znFAJpaKClbdcr8QiBpONyAgpDWjj8FbQUuZqpzGtX8GM5isSbrAvGvbcqc/s320/IMG_4208_resize.JPG" width="320" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div>Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-36467583316466233442010-10-23T10:58:00.001+02:002010-10-23T11:01:20.422+02:00A költözés lélektana<div style="text-align: justify;">Először jöjjenek a tények. 31 éves vagyok és 23-szor költöztem eddigi életem során. Összeszámoltam :).</div><div style="text-align: justify;">Költöztem 16 hetes terhesen 6000 km-ről, 32 hetesen 1000 km-re, költöztem 5 hónapos, 8 hónapos és 11 hónapos gyerekkel. És valószínűleg még folytatni fogom ezt a sort. Azt hiszem senki nem fog nagyképűnek tartani, ha azt mondom, elég sok élet tapasztalatot gyűjtöttem az utóbbi években a költözés témájában. Úgy gondoltam, érdemes lenne ezt megosztanom másokkal is, hiszen mindenkinek az életében eljön az az idő, amikor költözni kell. Hátha tudok egy-két túlélési tippet adni!</div><div style="text-align: justify;">Először is kezdjük ott, hogy költözni irtó szar egy dolog. Véget nem érő rakodás, cuccolás, pakolás, takarítás, és ez tart akár hetekig, hónapokig. Bele lehet fásulni, lehet sajnálni magunkat, el lehet szidni az egész világot közben...DE! Lehet a pozitív oldalát is nézni! Higgyétek el, hogy van! Még a 23.költözésnek is:).</div><div style="text-align: justify;">Először is minden költözés egy új fejezetet nyit az életünkben. Lezárul valami, és egy új kezdődik. Ez már önmagában remek dolog! Én amikor nekiesek a dobozolásnak, rögtön kikapcsolom az agyam, és egy belső utazásba kezdek. Jár a kezem, dolgozok mint a gép, de a fejemben elcsendesedek.</div><div style="text-align: justify;">Összegzem azt az időszakot amit az adott lakásban töltöttünk. Végig gondolom, hogy mi minden történt velünk abban az időszakban, milyen tervekkel jöttünk ide, és hogy ezt sikerült-e megvalósítani. Ha nem, elkezdek rajta gondolkodni, hogy miért nem. Ha igen, megveregetem a vállamat:). Ahogy járok szobáról, szobára, mindig az adott helységhez fűződő legjobb és legrosszabb emlékeket próbálom meg felidézni. Ugyanígy vagyok a bútorokkal, ruhadarabokkal....hogy mondjak egy példát: pl. négykézláb vaxolva a parkettát, azon mosolyogtam, hogy ez a parketta őrzi Simon élete első lépteit...vagy az üvegasztal törölgetése közben, hogy mennyire imádott Simó erről lepakolni. A ruháim csomagolása során arra gondoltam, hogy de jó, ezt a kabátot még Spanyolországban vettem...mi is volt a neve annak a bevásárló központnak? És így tovább.Kikapcsolom az agyam, és igyekszem ilyen jó dolgokra összpontosítani. Na meg a negatívumokat is átgondolom...egyszer jól bevágtam ezt az ajtót magam után:), miért is volt? Valahogy így rakok rendet a fejemben, és a múltamban, miközben szedem össze a dolgainkat. És amikor bezárom egy régi lakás ajtaját magunk mögött, úgy zárom le a múltat is! Nem szeretek sokat kotorászni a múltban. Minek? Mindenki követ el hibákat, tanulni kell belőlük, és előre nézni. Amikor egy új lakásba kerül az ember,(vagy éppen a régit újítja fel, festeti ki...egy lakásfelújítás gyakorlatilag ugyanaz, mint egy költözés!) azt érzi, hogy tiszta lappal indul. Mindent szépen a helyére tesz, kitakarít, és közben a jövőbe néz!! Az összecsomagolás a múlt lezárása, a kicsomagolás a jövő kezdete! Ha valaki képes ilyen szemszögből megélni egy költözést, akkor szerintem veszteni valója nincs, csak nyerhet...akár kisebb, akár nagyobb, akár szebb, akár csúnyább lakásba költözik. Én például őszintén nem tudom azt mondani, hogy az egyik lakásban boldogabb voltam, mint a másikban. Pedig hatalmas minőségbeli különbségekről beszélünk a mi esetünkben! Laktunk görög focistadion egy "lyukában" is, és laktunk egy vadiúj, óceánra néző, luxusapartmanban is...mindkettőben ugyanolyan boldogok voltunk. Sokszor hallom, hogy valaki azért költözik, mert nem érzi magát jól az életében, talán majd a környezetváltozás segít....sajnos ott a gond nem a lakással, hanem az ember lelkével van:(. Ha a saját lelkünkben, és életünkben nem érezzük otthon magunkat, semmilyen, még egy luxus környezetben sem fogjuk otthonosan érezni magunkat (hányan vergődnek a luxus élet börtönében...és hány szegény, de boldog ember van!).</div><div style="text-align: justify;">Nekem van néhány tárgyam, pici apróságok, amiket viszünk magunkkal mindenhova. Ezeket kirakom, szépen kitakarítok, a helyére teszek mindent, meggyújtom a gyertyát a párologtatóban, vagy berakok egy almás pitét a sütőbe hogy finom almás-fahéjas süti illat legyen, és már kész is. Otthon vagyunk.</div><div style="text-align: justify;">Fontos momentum egy költözés során a tisztaság! Ez megint két komponensű dolog...egyrészt rendet hagyok magam után, másrészt rendet teremtek az új helyen. Piszok fárasztó dolog(de lehet segítséget kérni, ha nem bírja az ember egyedül!). Akinek nincs rend a környezetében, annak a lelkében sincs-tartja egy nagyon okos mondás. Teljesen egyetértek vele! Nem vagyok rendmániás, főleg gyerek mellett néha úgy néz ki a lakásunk, mintha atombombát dobtak volna le:). De alapvetően rendszerető embernek tartom magamat. Ha kupi van, kupi van, az az én magánügyem. De ha visszaadok egy lakást a tulajdonosának, akkor azt rendben kell visszaadnom, hisz erről ítélnek meg! És ez egy nagyon fontos dolog, főleg nekünk, külföldön élőknek....mert ha én egy koszos lakást hagyok ott, azt mondhatják: na ezek a magyarok is mocskos egy népség! Nem tehetjük ezt kis hazánk amúgy is megtépázott országimázsával:). Mi, külföldön élő magyarok, egy képet adunk a hazánkról! </div><div style="text-align: justify;">Egyébként ez a takarítás dolog egy állandó konfliktus forrás Peti és én köztem, most is sikerült összevesznünk rajta:). Mert igen, én lepucolom az ablakokat, kitakarítom a wc-t, a kádat, a hűtőt, a mosógépet, vízkövetlenítek, fertőtlenítek, port törlök, porszívózok és felmosok magunk után. Komplett nagytakarítást csinálok, még akkor is, ha lassabban haladok a pocakom miatt és pár perc híján lekéssük a repülőnket :), vagy ha egy 5 hónapos gyereknek kell várnia rám az autóban egy 10 órás autóút előtt. Ezek apró kellemetlenségek, de vállalom annak érdekében, hogy ne kerüljek szégyenbe. Mert koszt magam után hagyni=hatalmas szégyen. Valaki odaadta nekem a lakását használatra (akármilyen állapotban is), ez egy bizalmi dolog, illik a magam módján viszonozni. Peti szerint Azoriban' azt sem tudják, hol van Magyarország:), és ha mi koszosan kaptunk egy lakást, nem ciki koszosan vissza adni, meg különben sem ismertük személyesen szinte egyik lakásunk tulaját se, tehát kit érdekel mit gondol rólunk...de ez nem így van. Ő férfi, ezt nem értheti. Igen is, a lakásunk, a környezetünk, és a külsőnk alapján ítélnek meg nagyon sokszor. És egy nőnek szégyen koszos lakást hagyni maga után. Egy pasinak nem. Ennyit a költözés alatti konfliktusokról:).</div><div style="text-align: justify;">Egy másik dolog, ami jó a költözésben: a fengsuizás. Ezt anyukám nevezte el így:). A fengsuizás nálunk azt jelenti, hogy megszabadulok minden felesleges tárgytól ami körbe vesz. A sok felhalmozott kacat, limlom, ezer éve nem hordott ruha, töménytelen papírhulladék...ezek mind-mind leszívják az ember életenergiáját. Egy költözés során ezektől mind meg lehet, és meg is kell szabadulni! Mert szemetet nem költöztetünk-ez az én szállóigém:). Ruhákat az alapján szoktam átnézni, hogy mi az, ami több, mint 1 éve nem volt rajtam, mert az nyilván már nem is lesz, megy a rászorulóknak. A sok költözés miatt mi amúgy is iszonyatosan minimál ruhatárral élünk, és megmondom őszintén, én ezt szeretem. Mert van egy pont a jólétben, amikor az ember eljut oda, hogy egy újabb ruhadarab nem okoz nagy örömérzetet...persze, örül amikor megveszi, talán akkor is, amikor először felveszi, és aztán totál elfelejti. Talán mindenki emlékszik még a gyerekkorára. Amikor relatív áruszegénység volt, és az emberek jóval szerényebben éltek. Ha vettünk egy új cipőt-abban aludtunk napokig, és büszkén hordtuk még hónapok múlva is. Na ez az igazi örömérzet. Most őszintén gondolja végig mindenki, hogy a múlt héten vett akárminek hány percig örült? Öt vagy tíz percig? Hát erről a különbségről beszélek. Ha kevés dolgunk van, és ritkán veszünk valami újat, annak igazán tudunk örülni. Ha halmozunk, kiapad egy örömforrásunk.</div><div style="text-align: justify;">De persze nyilván én is nő vagyok, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretek vásárolni, de amint végig gondolom, hogy ezt majd költöztetem is kell, máris elmegy tőle a kedvem:). Egy költözés remek alkalom a ruhatárunk, cipőink, kacatjaink, papírjaink rendszerezéséhez! Milyen jó érzés benyúlni az íróasztalunkba, és rögtön megtalálni azt a papírt, amit kerestünk (és nem órákat tölteni a keresésével), vagy a ruhásszekrényünkből egy mozdulattal kivenni azt a ruhadarabot, amit szeretnénk felvenni. Igen, a fengsuizás egy piszok időigényes dolog, ez a legnehezebb része a költözésnek, de mégis ezzel kell kezdeni! Rengeteg időt és energiát megspórol vele az ember már a költözés során is, és a jövőben is.</div><div style="text-align: justify;">Aztán hogy folytassam a gondolatot...a költözés egy remek önismereti terápia! Minden egyes költözésünk után azt éreztem, megint tanultam valamit a világról és az emberekről, vagy éppen önmagamról. Leírom az idei nyarunkat, hogy ezt bővebben ki tudjam egy kicsit fejteni. Apósom betegsége következtében úgy döntött, hogy "A"-ból "B"-be költözik. Ő a felhalmozás nagymestere:) azaz 2 teljes hétvégén hajnal 4-ig "fengsuiztunk" nála. Csak szemléltetésképpen annyit mondok, hogy két vállalkozás, 3 ingatlan ÖSSZES papírja kb. 1980 óta:), el sem tudjátok képzelni! A legutolsó tégla megvásárlásáról őrzött blokk 1985-ből, a két vállalkozás komplett könyvelése, de még Peti anyukájának a terhes kiskönyvét is megtaláltuk:) sok szép emléket, és még több felesleges kacatot néztünk át. Nekünk "A" ingatlanban volt egy szobánk, ahol a saját dolgaink voltak, könyvespolc több száz könyvvel, fotelek, komód, apróbb bútorok, konyhafelszerelés, régi tankönyveink, sok-sok dobozunk. Ezt is átválogattuk, és átcuccoltuk "B"-be. Hétközben Peti, apukája üzletében dolgozott 8-16-ig, majd mivel az is felújításra szorult, összepakolták, és villanyszerelés, tetőjavítás és festés után lehetett ott is takarítani és mindent a helyére visszapakolni. Gazdaboltról van szó, nagyjából 10.000 féle vetőmag, 120 féle permetszer, több tonna virágföld, kerti szerszámok kb 100 m2-en...gondolom, mindenki el tudja képzelni, hogy ez mekkora munka volt! Tovább bonyolítva a helyzetet, anyukáméknál, ahol a nyáron laktunk, is festés közelgett, azaz az ott lévő összes cuccunkat is össze kellett szednünk. Majd apósnak segíteni "B"-be kipakolni. És mindezt 2 hét alatt! Határidőhöz voltunk kötve, mert kezdődtek az edzések, após jött haza a kórházból, ki volt minden percünk számolva. Simonnal a hátamon:) aki ha éppen nem szopizni akart, akkor tele volt a pelusa, vagy játszani akart, vagy álmos volt, vagy épp unatkozott, és ha én hajnal 4-kor feküdtem le, ő akkor is kelt 8-kor, de még 4 és 8 óra között is szopizott egyszer:), nehogy összefüggően sokat tudjak aludni. </div><div style="text-align: justify;">És mikor mindennek vége lett, "kikapcsolódásképpen" költöztünk ide. </div><div style="text-align: justify;">Ezek a tények. Most nyilván sokan azt hiszik, hogy sajnáltatom magam, és együttérzésre vágyom. Hát nem:).</div><div style="text-align: justify;">Gyűlölöm ha sajnálnak:). Na jó, volt egy pont a 2. hét vége felé, amikor nagyon kimerültem. Fizikailag és lelkileg is. És akkor anyukám helyre tett, amiért nagyon hálás vagyok neki! Sírva fakadtam, és azt éreztem, hogy ami velünk történik az nem fair, túl sok egyszerre. Anyu pedig csak annyit mondott, hogy ugyan már kislányom, ti még fiatalok vagytok, nektek ezt bírni kell, mert lesz ez még ezerszer rosszabb is. És tényleg így van. Fiatalság=rugalmasság. Mint egy gumilabda úgy kell az új helyzetekhez igazodni, még ha rohadt nehéz is. És aztán a költözés hátralévő részében ezt a gondolatot boncolgattam magamban tovább.</div><div style="text-align: justify;">És megint tanultam valamit az emberi természetről. Amikor az ember rossznak érzi az életét, akkor mindenki hibás....hibás a főnökünk, a családunk, a férjünk, a bankos nő, a mindenki. Ők a hibásak, mert én boldogtalan vagyok, vagy nehéz helyzetbe kerültem. Mindenki hibás, csak én magam nem. Viszont ha jó az életem és boldog vagyok? Azt nyilván magamnak köszönhetem, mert én egy sikeres, tudatos, szuper ember vagyok. A jó helyzetekben az ember könnyen elfeledkezik, hogy kik juttatták oda...a rosszban viszont nem! A jót nem szokás megköszönni, de a rosszért harcba szállunk. Hát ilyenek vagyunk, mi emberek. Néha igazságtalanok. És ilyenkor szerencsés az, akinek van egy anyukája, egy családtagja, egy férje, egy barátja, egy akárkije, aki eszébe juttattja, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben! Aki visszahozza a földre, és nem simogatja együttérzően a fejét, és erősíti abban, hogy tényleg milyen igazságtalan az élet vele.</div><div style="text-align: justify;">Hanem tükröt tart elé, elfogulatlanul, és őszintén véleményt mond. Régóta tudom, hogy az életünk pont olyan, amilyenné mi tesszük. Ha valami nem jó, keressük magunkban a hibát, és változtassunk. Ne másoktól várjuk automatikusan, hogy minket megértsenek. Igen, mindenkinek a saját élete a legfontosabb, és a saját problémája a legnagyobb. Ez egy alap igazság, de néha meg kell próbálni saját magunkkal szemben is kritikusnak lenni.</div><div style="text-align: justify;">Úgyhogy tényleg nem azért írok a költözés nehézségeiről, mert azt akarom, hogy valaki sajnáljon érte! Ezt az életformát mi választottuk! Mi hoztunk olyan döntést, aminek egyenes következménye a sok költözés! Oké, apósom költözését, vagy a szüleim festését nem mi választottuk, de ha jobban belegondolunk, mégis...mert mi döntöttünk úgy akármilyen okból, hogy náluk tároljuk a cuccainkat, náluk éltünk pár hónapot, csinálhatnánk ezt másként is. Szóval végül is, ami velünk történt a nyáron, az nehéz volt, de magunknak köszönhettük.</div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;">Hozunk bizonyos áldozatokat, de tudjuk miért tesszük, és hova tartunk a világban. Ahogy élünk, azért mi vagyunk a felelősek és amilyen problémákkal küzdünk-azok nagy részét mi teremtjük saját magunknak! (Nyilván néha az élet is közbeszól, és tőlünk függetlenül érnek minket veszteségek, most nyilván nem az ilyen jellegű problémákról beszélek.)</div><div style="text-align: justify;">A másik dolog, amin elgondolkodtam anyukámmal való beszélgetés után..hogy miért csinálom, miért szakadtam meg abban a 2 hétben? Senki az égvilágon nem várta el tőlem, hisz ott van egy pici gyerek, akit el kell látnom. Pihennem kell, hogy legyen tejem, és megtehetném, hogy csak a saját költözésünkkel foglalkozom, ami önmagában sem egy egyszerű logisztikai feladat. Peti is ezt hajtogatta, és én mégsem tudtam megállni. Azért, mert ő a férjem. Ha neki nehézsége van, és ha az ő családjában megoldandó feladatok vannak, akkor nekem is az van. Amit ő érez, én is ugyanazt érzem. Amikor az én nagymamám házát újítottuk anno fel, ő is ott volt reggeltől estig, festett, takarított, ugyanúgy kivetette a részét a munkából, és ez nekem piszok jól esett. Most ugyanez történt fordítva. Mert mi egy család vagyunk. A házasság nekem erről (is) szól.</div><div style="text-align: justify;">És hogy ne kisregény szülessen ebből a bejegyzésemből....még egy dolog, ami fontos a költözés során: a humorérzék. Pont mint a szülés utáni nehéz időszakban...hogy tudjunk jókat röhögni a saját nyomorunkon! És ha ez sem segít, a költözés legreménytelenebb pillanatában dőljünk hátra, nyissunk ki egy üveg bor, igyunk 1-2 pohárkával, és gondoljunk arra, hogy de jó, hogy van hova és van kivel költöznünk! Ha családtagnak vagy idős nagyszülőnek segítünk, gondoljunk arra, hogy milyen jó, hogy segíthetünk (és nem temetést szervezünk éppen). </div><div style="text-align: justify;">Nos ez az én relativitás elméletem...sokan idegesítő optimizmusnak tartják,de teszek rá:-). Mert nekem így jó élni! Az önismeret számomra nem arról szól, hogy elolvasok egy könyvet, megnézek egy filmet, meghallgatok egy előadást, amiben más emberek gondolatait a számba adják....az igazi felismerés az, amikor az emberben önmagában fogalmazódik meg egy gondolat. És ehhez ki sem kell moccannunk otthonról. Persze, néha kell valaki, aki terel minket egy gondolat felé, vagy aki visszahúz minket a földre és szembesít önmagunkkal, de ez ne egy vadidegen legyen, aki semmit nem tud az én életemről, csak papolja a kliséket, ugyanazokat egy húsz évesnek, mint egy hatvan évesnek. Lehet hogy valaki most elgondolkodott az egyik gondolatomat olvasva, de biztos vagyok benne, hogy főleg az idősebb korosztály csak jót mosolyog rajtam:) mert ők már ezeket mind régóta tudják, sőt még többet is.</div><div style="text-align: justify;">A legnagyobb felismeréseket akkor szerzi az ember, amikor ÉLI az életét, amikor költözik, utazik, emberekkel találkozik, új barátságokat köt, régieket ápol, családi életet él, gyereket nevel, dolgozik, alkalmazkodik, szemet húny, megbocsát, veszekszik, öregszik és közben beszél, beszél, és beszél és meghallgatja a másikat. Olyan szomorú, hogy az emberek egyre keveset beszélgetnek egymással. Jó és rossz dolgokról egyaránt. Hogy könnyebb azt mondani, boldogtalan vagyok miattad, rossz házasságom, a szemét főnököm, a hülye családom, mindenki miatt, inkább kilépek és lelépek, ahelyett hogy elgondolkodnának azon, hogy a boldogság az ember lelkében él, és nem függ senki mástól. Ha rossz passzban vagyunk-gondolkodjunk el rajta miért kerültünk abba, és tegyünk ellene!!! Ne meneküljünk, hanem röhögjünk bele a képébe. Az élet egy hullámvasút, néha fent és néha lent. Ez így természetes, ne akarjuk örökké görcsösen magasba tartani, de ne is hagyjuk túl mélyre süllyedni. </div><div style="text-align: justify;">Mindenki kétségbe esetten keresi a helyét a világban, külön iparág épült az önismeret szó köré. Mindenki felvilágosult és nagyon tudatos akar lenni. Akivel nem történik semmi pár évig, totálisan kétségbe esik ettől, mert úgy érzi lemaradt valamiről, nem felel meg a mai felgyorsult élet elvárásainak, úgyhogy felveszi a nyúlcipőt és rohan, megy, fut, szalad a többiek után, és egyszer csak elfárad. Elfárad a magányosság érzésében.</div><div style="text-align: justify;">Nos, 23 költözés alatt én erre jutottam. Hogy nem akarok ide jutni. </div>Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-91589632046558061272010-10-22T13:35:00.000+02:002010-10-22T13:35:48.910+02:00A mozgás öröme<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzoI0RjIAFq7lNLuP5Zb4PhCe7DoloQUgHGNuKFXTnjvI76Sm-MnW-TTbpLpPcsn9iw1pPOvl1lCGDlSne0Fx5vv-UGAveAvcXJAYnY2Mjx0xvKtPD-arWIviVumhNmWImz7poYPi7I6g/s1600/IMG_4417_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzoI0RjIAFq7lNLuP5Zb4PhCe7DoloQUgHGNuKFXTnjvI76Sm-MnW-TTbpLpPcsn9iw1pPOvl1lCGDlSne0Fx5vv-UGAveAvcXJAYnY2Mjx0xvKtPD-arWIviVumhNmWImz7poYPi7I6g/s320/IMG_4417_resize.JPG" width="320" /></a></div>Most éljük talán az egyik legszórakoztatóbb időszakát Simon mozgásfejlődésének. Egy újszülöttel nagyon könnyű, mert lerakja az ember, és ott marad, csak nézelődik, esetleg fordul párat. Aztán elkezd mászni, na ez már egy kicsit nagyobb kihívás..állandóan ügyelni, hogy mit vesz a kezébe, mit tesz a szájába, mit borít magára. Na meg sokszor fejre is esnek, csak úgy koppan a fejük! Egyszer Simó a konyhaszéket rántotta magára, a szék fém lábai beleálltak a fejébe, ami szó szerint behorpadt! Iszonyatos látvány volt, egy jó nagy részen szabályszerűen behorpadt a feje....a frász jött rám, gyorsan az ölembe kaptam, megszopiztattam, Peti hozta közben a jeget, azt nyomtuk a fejére. Pár perc szopizás után elmúlt minden baja, és a feje is visszanyerte eredeti formáját, alig akartuk elhinni! <br />
Aztán a következő lépés, amikor elkezdi gyakorolni az önálló járást. Bevallom, nekem eddig ez a legszórakoztatóbb! Nehéz is, nem arról van szó, örökké figyelni kell minden mozdulatát. De annyira édes, ahogy egyensúlyoz a kis pipaszár lábain! Annyira örül egy-egy önálló lépésnek, hangosan nevet, és megtapsolja magát. Próbálgatja magát, kapaszkodik mindenbe, a fal mellett oldalaz, és gyakorlatilag egész álló nap a kis gurulós kocsijával jár fel-alá. Még mindig iszonyatosan élvezi, továbbra is ez a kedvenc játéka! Már továbbfejlesztette egy kicsit, a polcokra rápakolja a játékait, és úgy tolja maga előtt. Néha megáll, ledobál egy két-játékot, újra felveszi, és gurul tovább...és ez megy órákon át! Ha megunja, átpártol a konyhaszékre, és azt tolja maga előtt. Mindegy, csak tolni lehessen:)! Nem baj, ha elakad a szőnyegbe, vagy a küszöbbe, addig dolgozik vele, amíg sikerül tovább haladnia. Félelmetes a kitartása és az akarata:). Ma megpróbálta a kiságyát is eltolni, és teljesen kiborult tőle, hogy nehéz, és ezért nem bírja elmozdítani.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiKld7MG8emiun19Xa_MO2XrzZ8ATAf-MdReLIfcmpoLXdf175ZOwms_HJsT7jr9e1PljN4mdFIil13sVQv4qsolUgaU7s3w4zdtwPo5S5kZEZ3a99Q9wS6Z3kdchDXZDCwYSlCPsCl7o/s1600/IMG_4403_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiKld7MG8emiun19Xa_MO2XrzZ8ATAf-MdReLIfcmpoLXdf175ZOwms_HJsT7jr9e1PljN4mdFIil13sVQv4qsolUgaU7s3w4zdtwPo5S5kZEZ3a99Q9wS6Z3kdchDXZDCwYSlCPsCl7o/s320/IMG_4403_resize.JPG" width="320" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilimPHRaThnep9WidZcj9-UxQZ1ipywdg0QwKUIWw_iCo84qIIi6ig7N5ofG52WDKcn_qXX1G-XJboTZfuW4MA55NlOtWU3ZDqUIixuIF8GUXrDNJP10HBLja7cOFJzA7obhrP7jdjhVY/s1600/IMG_4423_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilimPHRaThnep9WidZcj9-UxQZ1ipywdg0QwKUIWw_iCo84qIIi6ig7N5ofG52WDKcn_qXX1G-XJboTZfuW4MA55NlOtWU3ZDqUIixuIF8GUXrDNJP10HBLja7cOFJzA7obhrP7jdjhVY/s320/IMG_4423_resize.JPG" width="320" /></a></div>Pár napja írtam a zenéről, időközben felfedeztük, hogy nagy könnyűzene rajongó is. Bekapcsolom az olasz rádiót, és simán táncra perdül. Térdből rugózva, olyan rongylábpartisan nyomja:). Ezzel sem tudok betelni.....meg a támolygó lépteivel, amiből vagy fenékre huppan, vagy meglát a közelben engem (aki egy biztos pont vagyok, mert tudja, hogy úgysem hagyom elesni) és elkezd rohanni felém. Annyira jó ez az időszak(is)!!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dxvvhkY1TJCSAuGjFOUpfxSlsDl-seuRMHta6DkWooo6STeoeHx0Jkzz92eKCis6DU5yGdAG_UDsTMoVPli-w' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dzXia4B6xJxoR34qA7Ndff3tM7igZFnlcU-n-BCTWAWBenKvRs17ZnVer6s9N_VlFoIRlcedrY7e__6Fe01jw' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-774041006462040202010-10-21T00:40:00.001+02:002010-10-21T00:41:11.247+02:00Il futuro<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvr9EPnR0zZ_AWmOFFGx5yL2DP7QpYznTocAZIpmXJ2tgf22kfxaKcyWyg25VIMmMBBNkcZqmsWK6fnfJzHAZkoScf4c4QU5Kr0bshknflEeAGHkDtf2AmgC0l1DlBmCdHWS42Lmfvbyc/s1600/IMG_4362_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvr9EPnR0zZ_AWmOFFGx5yL2DP7QpYznTocAZIpmXJ2tgf22kfxaKcyWyg25VIMmMBBNkcZqmsWK6fnfJzHAZkoScf4c4QU5Kr0bshknflEeAGHkDtf2AmgC0l1DlBmCdHWS42Lmfvbyc/s320/IMG_4362_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Azaz „A Jövő”. Mondták a minap Simire. Igen, már megint meccsen voltunk a változatosság kedvéért. A hét fénypontja nálam! Mert akkor tudom, hogy este garantáltan jól fogunk aludni. Annyira ki tudja ütni magát este 9-re a sok labdázással, hogy szó szerint beájul az ágyba, és reggelig fel sem ébred.A második félidőre szoktunk kimenni. Bár napközben fél percnél tovább nem tud egy helyben megülni, a bő fél órás félidőt egy nyikkanás nélkül végigüli az ölemben. Tapsol, kiabál, és nézelődik. Mintha pontosan értené, hogy mi zajlik a pályán! A múltkor elég későn volt a meccs, és bár szombatonként mindig elaltatom d.u.5-6 körül egy jó fél órára, hogy pihent legyen estére, aznap valahogy nem úgy jött ki a program. Ült az ölemben bágyadtan, dörgölte a szemét, huzigálta a fülét, láttam rajta, hogy álmos, hát mondom, ha már ilyen rossz anya vagyok, odaadom neki a cumiját, és azért végignézem a meccset<span style="font-family: Wingdings;">:)</span>. </div><div class="MsoNormal" style="text-align: left;">Csendben ült, laposan nézett, cumizott….mígnem pont az orrunk előtt elkövettek egy szabálytalanságot! Pont a mi csapatunk egyik tagja ellen, aki szegény feküdt a földön előttünk alig pár méterre, mint egy kiterült béka. A nézők persze felhördültek, a játékosok társuk köré gyűltek, és próbálták felsegíteni, az edző őrjöngött, a bírók pedig vakot játszottak, ahogy ez lenni szokott a sportban. Na hát kérem szépen, ezt mégsem hagyhatta Simon annyiban!! Előrehajolt, megmarkolta a cumit az egyik kezével, kirántotta, és összefüggően fél percig mondta a magáét: dedöödedetöttötetetaddddaad, majd rám nézett, (ugye, anya?)egy teátrális mozdulattal visszanyomta a cumit a szájába, hátradőlt, és nézett tovább laposan. A körülöttem ülők szakadtak a röhögéstől, én a könnyeimet törölgettem. Esküszöm, mint egy felnőtt ember, teljesen úgy nyilvánított véleményt! Holott még nincs egy éves se, nyilván fel sem fogja mi az a szabálytalanság, vagy, hogy valójában mi zajlik körülötte. Viszont pontosan le tudja utánozni a felnőttek viselkedését! Úgyhogy vigyázzunk, kérem, mit és hogyan csinálunk szülőként, mert pikk-pakk ott terem egy tükör előttünk!</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Na de vissza a meccsre. Ahogy felhangzik a meccs végét jelző sípszó, én már veszem is le Simi cipőjét, és adom rá a játszózokni. Peti odajön érte, és viszi be magával a pályára. Azt a boldogságot! Tíz percig megy megállás nélkül, megy, mint a mérgezett egér, teper négykézláb sikongatva, mert annyira élvezi, hogy bármerre megy, nem ütközik akadályba. A labdája pedig csak gurul, gurul, hajtja maga előtt veszettül. Viszünk mindig 2-3 játék labdát, de nyilván neki a nagy, jó vaxos meccslabda kell, mi más. Aztán vizsgálja nagy tudományosan a tenyerét, hogy mi a fenétől ragad. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrHrPD5fWf0tWjKZDmQOpiDDR1PyTogvOrU9pbRQ-fSpptdPv_eGfG_WVTcRpZfBpkZSm2qfF9imxpdU4eCp21ZN0wSN2BROQqBi8H1T5DUhAhVqWcdhUEfpe1gbElwsSEwYHYe8RpxyU/s1600/IMG_3996_resize.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrHrPD5fWf0tWjKZDmQOpiDDR1PyTogvOrU9pbRQ-fSpptdPv_eGfG_WVTcRpZfBpkZSm2qfF9imxpdU4eCp21ZN0wSN2BROQqBi8H1T5DUhAhVqWcdhUEfpe1gbElwsSEwYHYe8RpxyU/s320/IMG_3996_resize.JPG" width="320" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2W1kDc5SazGhTGWBWBs_a2y3ZhHyYYqd4mJdrdEM01IkazKkBAM5RKxacJYT4EZ8a0H_QSY9aOsV8HgxwZXPTaYTXbgYPDhdPlR0wjpKKX81KbdyJBcCZr1g-6rzfZHm5SyD1DqKmp6U/s1600/IMG_3994_resize.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2W1kDc5SazGhTGWBWBs_a2y3ZhHyYYqd4mJdrdEM01IkazKkBAM5RKxacJYT4EZ8a0H_QSY9aOsV8HgxwZXPTaYTXbgYPDhdPlR0wjpKKX81KbdyJBcCZr1g-6rzfZHm5SyD1DqKmp6U/s320/IMG_3994_resize.JPG" width="320" /></a></div><div></div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Már nagyon ügyesen dob, két kézzel és egy kézzel is, Peti legeslegnagyobb boldogságára egyelőre bal kézzel! Mindig ezen imádkozik az apja, hogy bárcsak balkezes lenne<span style="font-family: Wingdings;">:)</span>. De persze még túl kicsi, hogy ezt megítélhessük. És én, nővérem gondos útmutatása alapján, még véletlenül sem befolyásolom a kézválasztását, mindig középre nyújtom neki a tárgyakat! ( Köszi Tesó az agytágítást<span style="font-family: Wingdings;">:</span>). Míg Peti lezuhanyozik, átöltözik, váltunk néhány szót a csapattagokkal, ismerősökkel, ő vígan elszórakoztatja magát a pályán. Van két kislány rajongója is, akik mindig odamennek hozzá játszani. A nézők is sokszor ott maradnak, és figyelik mit művel a pályán ez a kis huncut, ők mondták rá a múltkor, hogy ő a jövő<span style="font-family: Wingdings;">:)</span>. Aztán 9 óra körül takarodót fújok, nyilván ezzel a népszerűségi indexem a béka feneke alá kerül. Apa elmegy a csapattal pizzázni, mi addig megfürdünk, pizsit húzunk, szopizás, bóbita, és végül ágyba bújunk mindannyian. Aznap este úgy alszom el, hogy két oldalról egy-egy vaxos kéz szorítja a kezemet…balról egy pici és jobbról egy nagy, de mindkettő egyformán ragad<span style="font-family: Wingdings;">:)</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dxl8GBHVShASftjaR3CIrY-h-Z24aHwciq_e_KXir7p4EssV6sVSVe3Fcfw3urxL_0XUQ_fjUmeJAshEgLsGg' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dzBt1WGn91ocxwePVC-UW_BecgWGmtjI7qfO44B9lPRcHdh3MUOeRAkQSLIbw5BkCa6xu1B-bQorep8YYVqHQ' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"></div>Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-18232667003459160712010-10-20T00:45:00.001+02:002010-10-20T00:48:02.280+02:00Simon 11 hónapos!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvjXr2LoErHJAfh68_-qzeIstBD-Y1bU4c9ozAJpxlMgZixKsb0vnM2ChNDeA1hxAJ9U2axq1Sn7omSa2peexiSuqLmdWnSTcW_5jEA_xo1bA2xHaIH7mB9rEiXdAsX09LsSK0igxa4v0/s1600/IMG_4202_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvjXr2LoErHJAfh68_-qzeIstBD-Y1bU4c9ozAJpxlMgZixKsb0vnM2ChNDeA1hxAJ9U2axq1Sn7omSa2peexiSuqLmdWnSTcW_5jEA_xo1bA2xHaIH7mB9rEiXdAsX09LsSK0igxa4v0/s320/IMG_4202_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1B7AmU9wA1ATxEOObGnrL92b9H-FTOJTHVTyG0L627QaZEOkM-3JJwJr5WHxZmiqzu0-mU_mpYyBhuorvDzHNmtu6xAzGZFlUEBp26-wQI1q1yKYig6CJ4Zl5MM6Q3rFX58WnU5TEhLM/s1600/IMG_4358_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1B7AmU9wA1ATxEOObGnrL92b9H-FTOJTHVTyG0L627QaZEOkM-3JJwJr5WHxZmiqzu0-mU_mpYyBhuorvDzHNmtu6xAzGZFlUEBp26-wQI1q1yKYig6CJ4Zl5MM6Q3rFX58WnU5TEhLM/s320/IMG_4358_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div style="text-align: justify;">Már 7 foga van. Továbbra is örökké vigyorog. Bár mostanában emberek között, vagy társaságban elég visszahúzódó, nyilván mert örökké csak velünk van, és kicsit tart az idegenektől, de rövid idő alatt feloldódik, különösen, ha neki tetsző a környezet (pl kézilabda csarnok<span style="font-family: Wingdings;">:)</span>. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeyYWWupbyQVhBI1HPhQ82oqZxM3l1rZdfJR9zVmeUo1AwEuGV_urTv8mceQOLg5CHApy-TpQIJUQ5ugdG37ThL5C20ypDK49K-ijnudRC-GUmYzvfdh2ISPQd5EYh6aIYAnKMmKCEFtQ/s1600/IMG_4280_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeyYWWupbyQVhBI1HPhQ82oqZxM3l1rZdfJR9zVmeUo1AwEuGV_urTv8mceQOLg5CHApy-TpQIJUQ5ugdG37ThL5C20ypDK49K-ijnudRC-GUmYzvfdh2ISPQd5EYh6aIYAnKMmKCEFtQ/s320/IMG_4280_resize.JPG" width="320" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfnJi3zThg3zpW8y2BG1NfGfteyfXfofF_JZ4Lzm8AlKpFZUDsn3CFudWnntQ-ifuLysyis2r8sImGeKhyphenhyphenxTEFjF5RRrJK-gJN_wTQnhXTdbAW7ftUGyXNLbigAsAw6taKRUsV3ATbyfQ/s1600/IMG_4277_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfnJi3zThg3zpW8y2BG1NfGfteyfXfofF_JZ4Lzm8AlKpFZUDsn3CFudWnntQ-ifuLysyis2r8sImGeKhyphenhyphenxTEFjF5RRrJK-gJN_wTQnhXTdbAW7ftUGyXNLbigAsAw6taKRUsV3ATbyfQ/s320/IMG_4277_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Jó ember. Mert anyukám szerint, aki a virágokat szereti, rossz ember nem lehet<span style="font-family: Wingdings;">:)</span>. Olyan büszkén tudja tartani a kezében a virágokat, imádja szagolgatni, nyújtja felém, és persze egy bizonyos idő eltelte után tömi a szájába. Két pofára. Ember legyen a talpán, aki elveszi tőle! </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgm8mcyEvZ22DQLnBpAQzRewsqbVzmSohDL1mvdiyZ8z76GsiZMn6zL1dJSUJGC5buXwgh9xvTx8UHGi0QNvdNrxkGaDOZfErSJXwOZ5t6Qcc1BQJyUgKBE_KA_M4r92AN9DQ1DETWg7tQ/s1600/IMG_4346_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgm8mcyEvZ22DQLnBpAQzRewsqbVzmSohDL1mvdiyZ8z76GsiZMn6zL1dJSUJGC5buXwgh9xvTx8UHGi0QNvdNrxkGaDOZfErSJXwOZ5t6Qcc1BQJyUgKBE_KA_M4r92AN9DQ1DETWg7tQ/s320/IMG_4346_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Imád olvasni, gyakorlatilag kizárólag kétféle játék köti le. A mesekönyvei és a labdák. Mint minden országban, itt is lelkes könyvtári tagok vagyunk. A helyi könyvtár pedig tömve szebbnél szebb mesekönyvekkel! Az ilyen piciknek szóló mesekönyvek nagyjából akkora helyet foglalnak el, mint az otthoni könyvtárban az egész ifjúsági könyvpolc. Együtt járunk könyvtárba, jön Simó is, van gyereksarok, oda leülünk, és együtt kiválasztjuk azokat a könyveket, amik neki tetszenek.(=kiteszek elé egy csomó könyvet, és a hatalmas kupacból ezekhez nyúl a legtöbbször). Az ehavi kedvence egy macis könyv, amelyben a maciknak bizonyos testrészük másfajta anyagból van. Sima, érdes, szőrös, és így tovább. Az érdes felület egy tépőzár anyaggal van megoldva, és ez lett a jegesmaci nyelve. Igen, igen egy nagy, kinyújtott nyelvű jegesmackót ábrázol a kép. Imádja. Percekig tudja bámulni ezt az oldalt, és vakarássza rajta a tépőzárat. Én meg mindig kérdezem tőle, hogy Simókám, mit csinál a jegesmaci? Ő pedig lelkes kinyújtja a nyelvét, és mutatja<span style="font-family: Wingdings;">:)</span>. Persze mi szakadunk a röhögéstől, és ő annál jobban csinálja. Most már elég csak annyit mondanunk:jegesmaci, és már nyújtja is a nyelvét<span style="font-family: Wingdings;">:)</span>. Így:</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZPnVECdxaEyClJ6Y_WodUU1e_0DKXHSo5RhiXXFDwZ5yfne6_xi6-JDVwhEqozXeNMD0oMWQ5ycBGoItrMzW_uxqsRaFZB88ym-kiaMgUXrzUBr68mnkqssnfr3Ajseyuj7RQwTDT8Vw/s1600/IMG_4264_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZPnVECdxaEyClJ6Y_WodUU1e_0DKXHSo5RhiXXFDwZ5yfne6_xi6-JDVwhEqozXeNMD0oMWQ5ycBGoItrMzW_uxqsRaFZB88ym-kiaMgUXrzUBr68mnkqssnfr3Ajseyuj7RQwTDT8Vw/s320/IMG_4264_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mondtam Petinek, később mindenféleképpen tisztáznunk kell vele ezt a félreértést, nehogy lelki válságot okozzon nála az első állatkerti látogatás. Gondoljátok el, ott állna órákig a jegesmedvék ketrece előtt kinyújtott nyelvvel, a macik meg néznének rá jeges tekintettel...ezt nem tehetjük vele! Úgyhogy azt hiszem, nálunk az első felvilágosító óra a jegesmackókról lesz. Később aztán majd ezt a témát tovább turbózhatjuk a „mire való az ember nyelve” kérdés megválaszolásával<span style="font-family: Wingdings;">:)</span>. Bár, ahogy a mai fiatalokat elnézem, lehet hogy 15 év múlva ő fog minket felvilágosítani, és nem mi őt<span style="font-family: Wingdings;">:)</span>.<br />
</div><div class="MsoNormal">Na de vissza a jelenbe! Az aki szép, az reggel is szép, még ha kicsit össze is gyűrte az ágy… </div><div class="MsoNormal"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPjBS3Sv8OqCLNod5RImwfD3RXVv8pyvdgR5gJc3l6kLOj4Iua_E9D6qwFyExE_kS_s2sAdTcsaxIi7r5PryKC9XJIgKHwciQo-D52vU4_wEbgxTf2l3zMBiARZ7WRfj-8-hJ2IqDrDA8/s1600/IMG_4157_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPjBS3Sv8OqCLNod5RImwfD3RXVv8pyvdgR5gJc3l6kLOj4Iua_E9D6qwFyExE_kS_s2sAdTcsaxIi7r5PryKC9XJIgKHwciQo-D52vU4_wEbgxTf2l3zMBiARZ7WRfj-8-hJ2IqDrDA8/s320/IMG_4157_resize.JPG" width="240" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6egsqhx98VdEUm9701hgOTs22Zt1Q6JooSiogAfIEGW6ViTyEBw8wRZNqXpIoPcwVe7kpvr1cHqLxC2E1VXONPq3hF2dvFPlt4PGPz1QiLGkdGiIFjfkWCl1wRvvRNt859Hy9DZpCS1w/s1600/IMG_4224_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6egsqhx98VdEUm9701hgOTs22Zt1Q6JooSiogAfIEGW6ViTyEBw8wRZNqXpIoPcwVe7kpvr1cHqLxC2E1VXONPq3hF2dvFPlt4PGPz1QiLGkdGiIFjfkWCl1wRvvRNt859Hy9DZpCS1w/s320/IMG_4224_resize.JPG" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Imádom az ébredés utáni pillanatokat, annyira kómás olyankor. Hol hozzám, hol Petihez bújik, adja számolatlanul a puszikat, próbál négykézlábra állni, de még olyan álmos, hogy lehúzza a feje, nem bírja még tartani…és így bukdácsol fejjel az ágyon egy jó öt percet. Aztán persze felpörög és ugrál a fejünkön, mi meg keressük rajta a szundi gombot, de valami gyártási hiba miatt ez lemaradt róla. Bár egy szavam se lehet, mert 8 óránál előbb sose ébred, sőt néha még sikerül a reggeli szopizás közben visszaaludnia és akkor csak fél 10-kor kelünk.</div><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Esti fürdetések többnyire kettesben szoktak zajlani, mert Peti akkor megy edzésre, de heti 2-3-szor azért ő is részese lehet. Olyankor nagyon örülök, mert segít kordában tartani ezt a kis vízilovat. Őrület, amit a kádban művel! Egy másodpercet nem képes a fenekén maradni, feláll, leül, kád egyik széléből a másikba rohangászik, pancsolja a vizet, rágja a tusfürdős dobozt, kergeti a szappant, közben csúszik ide-oda, nyeli be a vizet…összegezzük úgy, hogy nem egyszerű a fürdetése. Utána a tükörben bezzeg büszkén feszít, imádja nézni magát. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTsPZVZh2I684c7xn8ZwTG7QliUx9BYoF1ihUbs7wVQIvlizVSyN7caLP4dzulQE9W-Z2Z-nwJ4DN8goVSlGpwyYFtsvQa5MUhBJTi_8BDIx1BMXiVx5f5GvSmdKEQ6vDsCKjyCxCnpTk/s1600/IMG_4378_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTsPZVZh2I684c7xn8ZwTG7QliUx9BYoF1ihUbs7wVQIvlizVSyN7caLP4dzulQE9W-Z2Z-nwJ4DN8goVSlGpwyYFtsvQa5MUhBJTi_8BDIx1BMXiVx5f5GvSmdKEQ6vDsCKjyCxCnpTk/s320/IMG_4378_resize.JPG" width="240" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZyVyit7sSbt9WoL0_Yo0CJbajZAWfPUX6zLcTomTfSP6c0Wbl7Qx2a47bkpOB9cEYr1-paWfVKTOBG4HCI5OBbVnHBxQ-UuHOPhaW65nv3L6NLCY-2dbVEG9g1k_ulk-_6r_jujB_hyphenhyphenM/s1600/IMG_4379c.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZyVyit7sSbt9WoL0_Yo0CJbajZAWfPUX6zLcTomTfSP6c0Wbl7Qx2a47bkpOB9cEYr1-paWfVKTOBG4HCI5OBbVnHBxQ-UuHOPhaW65nv3L6NLCY-2dbVEG9g1k_ulk-_6r_jujB_hyphenhyphenM/s320/IMG_4379c.jpg" width="172" /></a></div><div class="MsoNormal"> Zárásképpen még néhány apás kép: </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUHDHjfCcVwtHEascLP1GuLaxu2ccLCMOOcSIXG3N7xASqVhkQSW5kOcewrwsW4hpC9ZTf-abw217mTszMjd79APuQRx6LrkbrU3Z0avFZfhtarKARMop4NLvRr7UEgHDazujii6YZ3e4/s1600/IMG_4119_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUHDHjfCcVwtHEascLP1GuLaxu2ccLCMOOcSIXG3N7xASqVhkQSW5kOcewrwsW4hpC9ZTf-abw217mTszMjd79APuQRx6LrkbrU3Z0avFZfhtarKARMop4NLvRr7UEgHDazujii6YZ3e4/s320/IMG_4119_resize.JPG" width="240" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5AiWT0k7g7tzasQRkQbLg0x9Mqs2DSIedYFFdCpq45CEvc25u7v3mQ402svxZ2blELejiNh8y5F7zcrDy-DdGTYxBN6HfSgAu_y6D9UklZyWJDFvfVa_HKc7nxOE9a0DEd4qEqyAy3kU/s1600/IMG_4229_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5AiWT0k7g7tzasQRkQbLg0x9Mqs2DSIedYFFdCpq45CEvc25u7v3mQ402svxZ2blELejiNh8y5F7zcrDy-DdGTYxBN6HfSgAu_y6D9UklZyWJDFvfVa_HKc7nxOE9a0DEd4qEqyAy3kU/s320/IMG_4229_resize.JPG" width="240" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div>Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-72521639728018936662010-10-19T11:17:00.000+02:002010-10-19T11:17:45.222+02:00A változatosság kedvéért: ismét költözünk!<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal">A hétvégén új lakásba költöztünk. Most erről nincs túl sok kedvem írni, még friss a seb<span style="font-family: Wingdings;"><span>:)</span></span>, és kellőképpen tele a búrám a véget nem érő cuccolással és a vándorcirkuszi élettel, de tapasztalatom szerint pár nap múlva már el is fogom felejteni, és akkor majd írok róla bővebben. (Mert bár ez nem annyira vág a blog témájába, de mégis úgy gondolom, hogy megér egy misét).<span style="font-family: Wingdings;"><span></span></span></div><div class="MsoNormal">Most inkább jöjjön a költözés Simom szemszögéből: Szuperbuli<span style="font-family: Wingdings;"><span>:)</span></span>!!</div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal">Anya, miért pakoltad össze ezeket a játékokat ilyen szépen? Inkább kidobálom őket újra, jó?</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3cODbnhPunvGFnahFY4W6iT0lYiC-_Si7Cf4xiy1PvV9y9lTIyFhx62Bk_QkcdWtMZdB4ZRzLdPo1BxfcXr5ltOevglIWFUJUy5rButQ_9bTZXjXXNbo1KeNH8sg6eL8pep51y8pxvxA/s1600/IMG_4217_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3cODbnhPunvGFnahFY4W6iT0lYiC-_Si7Cf4xiy1PvV9y9lTIyFhx62Bk_QkcdWtMZdB4ZRzLdPo1BxfcXr5ltOevglIWFUJUy5rButQ_9bTZXjXXNbo1KeNH8sg6eL8pep51y8pxvxA/s320/IMG_4217_resize.JPG" width="240" /></a></div><div class="MsoNormal"> Segítek neked kirámolni a ruhás szekrényből…Már kész is!<span> </span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIGD_5k_OlNughllHpzwWJr9Qtedrp-_dgaTAafYrVmrssHehdkbOJ6WyJ5V8-NDEfLb7Qp0j3RKajz0Obb_QyhRNjbncGotd0SZVT8C_7bmNar5K0kyPt6d4BXo6-sFljdGkD-nRjM1Y/s1600/IMG_4311_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIGD_5k_OlNughllHpzwWJr9Qtedrp-_dgaTAafYrVmrssHehdkbOJ6WyJ5V8-NDEfLb7Qp0j3RKajz0Obb_QyhRNjbncGotd0SZVT8C_7bmNar5K0kyPt6d4BXo6-sFljdGkD-nRjM1Y/s320/IMG_4311_resize.JPG" width="240" /></a></div><div class="MsoNormal">Nem értem, hogy miért kell a doboz legaljára dugni az érdekes tárgyakat?? Mindegy, lábujjhegyre állok, és kiszedem akkor is! Csak nehogy fejjel beleessek, mint az előbb…</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhccDxwpeT2_ZoGzSQW545z_xkCiwoAHttJyv_7vCRqBFVj5GQ82PlLn4JGOhIc58yj6gB9QO5agrf80yvXaIKz9IhQ0myowd0pfuOvx3MO3_UPOOs7MuYssaSE1zAHa_szNKYBTRgWGv4/s1600/IMG_4316_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhccDxwpeT2_ZoGzSQW545z_xkCiwoAHttJyv_7vCRqBFVj5GQ82PlLn4JGOhIc58yj6gB9QO5agrf80yvXaIKz9IhQ0myowd0pfuOvx3MO3_UPOOs7MuYssaSE1zAHa_szNKYBTRgWGv4/s320/IMG_4316_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal"> A legfontosabb össze van csomagolva, indulhatunk??</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsw9T7Yn0EoviSXnHpfIUZdgQOzlBPiWwBlJ8o4z3q82ZnH83dAr0qdZTogu0XxuQEiAF45DBVjGJRSBX2mQw1T4Hv1nJFv2rScLsUAjT4N-Vkqp7iNCZFmgueDPY2cnJyMimR6xKkVio/s1600/IMG_4372_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsw9T7Yn0EoviSXnHpfIUZdgQOzlBPiWwBlJ8o4z3q82ZnH83dAr0qdZTogu0XxuQEiAF45DBVjGJRSBX2mQw1T4Hv1nJFv2rScLsUAjT4N-Vkqp7iNCZFmgueDPY2cnJyMimR6xKkVio/s320/IMG_4372_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dzGH9a4os45JmvXxa2KWoQk3PMQpju-YJyLyDnauU1qpKekVEva6UM8jt6yt-febDmXxxlrFV0on-ncp9XCOA' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div><div class="MsoNormal"><br />
</div>Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-20647832633253753102010-10-18T12:17:00.000+02:002010-10-18T12:17:31.140+02:00De jó, hogy fiú!Ez a gondolat az utóbbi időben többször átsuhant az agyamon, gondoltam, írok róla egy kicsit. Amikor teherbe estem, sőt nem is, még jóval korábban....valahol mélyen, régesrég óta éreztem, hogy nekem lesz egy fiam. Szerintem valahol minden nőben vannak ilyen megérzések, amikre nincs igazán logikus magyarázat, csak úgy vannak..talán a tudatalattiban? Fene sem tudja. Amikor először hallottuk dobogni a szívét az ultrahangon keresztül, éreztem, hogy fiú lesz. Persze akkor még nem voltam én ebben olyan biztos, hiszen az ilyen mélyről jövő hangokban ritkán bízik az ember. Sőt, a 20.hét körül volt egy uh vizsgálat, amikor el is bizonytalanítottak, mert annyira szégyenlősen takarta magát állandóan, hogy azt mondták, inkább lány. De aztán később megmutatta, hogy mi a pálya.<br />
Nagyon boldog voltam! Ne nem mintha most nem pont ugyanezt írnám Emmának vagy Abigélnek:), hiszen a világ egyik legnagyobb bölcsessége (és nem közhelye!) hogy teljesen mindegy, hogy fiú vagy lány, csak egészséges legyen! Ezzel tényleg mindenki így van!<br />
Az utóbbi időben gondolkodtam csak el rajta, hogy tulajdonképpen miért is örültem én nagyon a ténynek, hogy fiunk lesz. Rájöttem, hogy van egy kis önzőség ebben. Annyira akartam egy "Kispetit", még egy ugyanolyat, akit én annyira szeretek! Egy fiút, aki bár egyelőre nagyon az anyjára hasonlít, de tudom, hogy tiszta apja lesz! Amilyen áhítattal néz a labdára, és rám, ez nem kérdés:). Olyan jó érzés, hogy megduplázódott számomra az imádott férfi! És hogy ő is ugyanolyan bújós, szeretgetős, gyengéd, puszilgatós, simogatós, mint az apja. Remélem ilyen is marad!<br />
Ma meccsen voltunk, és a lelátón mögöttem egy sor lány ült. Simon meccs közben egyszer csak odafordult hozzám, és legalább 10 percig az arcomat simogatta, bújt a nyakamba, puszilgatott, mögöttem a lányokat majd megette a sárga irigység, hogy milyen jó nekem. És tényleg, milyen jó nekem!<br />
Peti, bár ezt még nem mondta így ki, de tudom, hogy irtó büszke rá. A múltkor elszólta magát! Jött hozzám, és csillogó szemmel azt mondta: Képzeld, már annyira ügyesen dob Simi, szabályosan kiemeli a labdát! Látni kellett volna az arcát, és a lelkesedését, ahogy ezt mondta....Akkor egy pillanatra elérzékenyültem, és megértettem, hogy mit jelent Petinek egy fiú.<br />
Neki a labda az élete, amolyan függőség ez. Néha elege van már belőle, meg fáj mindene, meg mondogatja, hogy abbahagyja lassan, de ha hónapokig nem lesz vaxos a keze, és nem fog labdát, elvonási tünetei lesznek. Nem is függőség ez, annál "rosszabb". Egy életforma. Én tudom ezt, tiszteletben tartom és támogatom. És örülök, hogy kapott a sorstól egy fiút, akit sok mindenre megtaníthat majd amolyan férfiasan...többek között a labdázásra, a csapatszellemre és a sport szeretetére. Akivel majd focizhat a kertben, meccsre járhat vagy meccset nézhet a tv-ben, és akivel érdemben meg is tudja majd beszélni az eredményt. <br />
Mert én, (igazi nő módjára) nem annyira vagyok ebben otthon. Bár már én is megszerettem a kézilabdát(volt más választásom?:), néha viccesen kérdezgetjük is egymástól, hogy mi lesz velünk 10-20 év múlva, mit fogunk szombat esténként csinálni? Simon személyében most kaptunk egy kis reményt. Értelemszerűen nem fogjuk a sportot ráerőltetni, de hogy is fogalmazzak....ez a gyerek apatejjel szívja magába a labdaimádatot. Meg van érte veszve! Úgyhogy még az is lehet, nem kell új elfoglaltság után néznünk:-).<br />
Hát többek között ezért is örülök, hogy fiú. Ha lányunk lenne, nem szeretném, ha kézilabdázna. Nyilván sosem tiltanám tőle, de nem is terelném felé....abszolút férfias és durva sportnak tartom, egy nő inkább balettozzon! Konzervatív vagyok, ennyi az egész. De vállalom:). <br />
Viccesen mondhatnám, hogy apukám miatt is nagyon örülök, hogy fiú lett. Két lánytestvér, két lánygyermek, és két lányunoka után tényleg megérdemelt már az öreg egy fiúunokát, akivel kivonulhat a garázsba kalapálni. De ezt mégsem mondom, mert nem lenne fair szegény apósommal szemben, akinek fiútestvére, két fiúgyermeke és most már egy fiú unokája is van. Ő lányunokát szeretne, de remélem az ő vágya is valóra válik hamarosan! <br />
Fiú és lány, végül is teljesen mindegy, tiszta baromság, hogy megpróbálom megfogalmazni miért jó ez így.<br />
Simon, tökmindegy hogy miért, de én nagyon örülök, hogy fiú lettél!!!!!!Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-76223330000711110502010-10-16T22:47:00.002+02:002010-10-16T22:59:34.349+02:00Zene füleinknek<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdRkq9T-WpjQv3ojGghUyfTNq-0-gGoUba42LP6gwpo4zHpqCPAYD8W-URM4sxYsSavQmFM5fdtwXILdJMaIKt-6vIqingDo8sVkyeE2FMcSCkqMcSm1GjhYTTpdR1oc039hvwyNOX9E8/s1600/Hangjegy_2.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdRkq9T-WpjQv3ojGghUyfTNq-0-gGoUba42LP6gwpo4zHpqCPAYD8W-URM4sxYsSavQmFM5fdtwXILdJMaIKt-6vIqingDo8sVkyeE2FMcSCkqMcSm1GjhYTTpdR1oc039hvwyNOX9E8/s1600/Hangjegy_2.bmp" /></a></div>Akik ismernek, tudják, hogy katasztrófális hangom és botfülem van, akik nem ismernek, azoknak csak diplomatikusan annyit szoktam mondani, hogy a zenei képzettségem nem megfelelő szintű. És ez a szint sajnos még a gyerekdalokra sem elég! Simon születése előtt nem igazán foglalkoztam ezzel a hiányosságommal, bár valójában mindig is zavart, de hát istenem, senki sem lehet tökéletes. Aztán megszületett a kisfiunk, aki élete első hónapjaiban elég sokat sírt. Mint jó szülők, megpróbáltuk énekléssel nyugtatni.Nem, nem sírt tőle még jobban....ő még elfogult velünk szemben:). De sajnos hamar rádöbbentem, hogy a Bóbita, bóbitán kívül nagyjából semmilyen szép gyerekdalt nem tudunk. És abból is csak az első versszakot!! Bóbita, bóbita táncol, körben az angyalok ülnek....azóta állandóan, megállás nélkül itt lüktet az agyam egyik rejtett szegletében, és úgy tűnik örökre ott is fog maradni, ugyanis a mai napig ez Simon hivatalos "nyugtatódala". <br />
Néhány hét elteltével megtanultuk a maradék három versszakot is, nagyon büszke voltam magamra, hogy egy komplett gyerekdalt tudok végre.( Peti csak hónapokkal később memorizálta a "szárnyat igéz a malacra, ráül, ígér neki csókot" sorokat, az első versszak után mindig kétségbeesve rám nézett, hogy segítsek, mert egyedül még nem megy:). Nos hát így teltek az első hetek, hónapok és én eljutottam arra a szintre, hogy ha kifognám az aranyhalat, aki teljesítené három kívánságomat, azt kérném, hogy támadjon fel Weöres Sándor és írja meg a Bóbita további tíz versszakát. Sajnos az aranyhalat nem fogtam ki. Simon viszont sírt továbbra is, úgyhogy egyik este végső elkeseredésünkben az összes magyar dalt elénekeltük neki, amit tudtunk. Odakuporodtunk mindhárman a nagyágyra, összebújtunk, és énekeltünk, Simon pedig fülelt. Kezdetben még nagyon vagányan, Petivel egymásra licitálva kezdtünk bele az "Én elmentem a vásárba", "Csigabiga gyere ki" jellegű dalokba, aztán jöttek a népdalok (ebben meglepő módon Peti magasan nyert!) és végül hogy ne álljon be a kínos csend folytattuk Balázs Fecóval, Kispál és a borzzal, Deák Bill Gyuszi alias Körző bácsival, és aztán valahol a Tankcsapdánál elaludt Simon. Éreztem, hogy ez egy fordulópont, itt az ideje komolyra venni a gyereknevelést és elkezdeni a zenei képzésünket.<br />
Fontos, nagyon fontos a gyerekek életében a zene! Fejleszti és szórakoztatja őket egyszerre. Manapság nagyon könnyű helyzetben vannak a szülők, még az ilyen bénák is, mint én, mert rengeteg módon lehet fejleszteni magunkat! Először is vannak zenei foglalkozások. Például a Ringató (www.ringato.hu) vagy a Kerekítő (www.kerekito.hu) vagy a Zeneovi (www.zeneovi.hu) és még lehetne a sort folytatni. Ezek már nem csak a fővárosban, hanem a legtöbb vidéki városban is elérhetőek! Nagyon jó hangulatúak, a gyerekek szeretik, sokszor élőzenei kísérettel énekelhetünk, és közben tanulunk. Merthogy ezek a foglalkozások nem is annyira a gyerekeknek, mint inkább a szülőknek szólnak! Ha nem tudunk ilyen foglalkozásokon részt venni (mert pl külföldön élünk) rengeteg jó könyv és cd kapható! Ezek közül is ajánlok párat, hátha valakinél ugyanolyan aktuális lesz, mint nálunk. Van egy oldal, a www.gyerekcd.hu, ott is lehet kedvünkre böngészni, hatalmas a választék!<br />
A mi abszolút kedvencünk a Kerekecske, gombocska című könyv+cd lett, amelyet <a href="http://www.zeneovi.hu/">ezen</a> az oldalon lehet megrendelni. A honlapon bele lehet hallgatni a cd-be, és a könyvbe is bele lehet lapozni. Simon ezt a cd-t imádja, ha az autóban nyüglődni kezd, csak bekapcsoljuk neki, és kész, boldogan hátradől és hallgatja. Szerintem azért tetszik neki annyira, mert gyerekek mondókáznak és énekelnek rajta. Amikor a járókába beteszem játszani, mindig be szoktam neki kapcsolni, hogy úgy érezze társaságban van,ő pedig rögtön elkezd nevetni a gyerekhangok hallatán.Mi már visszafele is kívülről fújjuk, de örömhír, hogy van második része, már alig várom, hogy megvegyük! A Ringató könyve is megvan, ehhez is van tanulást segítő cd, de véleményem szerint ez nem az ilyen zenei antitalentumoknak való, mint én vagyok, mert ezen csak hangszeres kíséret van, és nekünk kell énekelni hozzá. Próbálkoztam párszor, de valahol mindig elhagytam a ritmust...de ha valakinek van egy kis minimális zenei előképzettsége, nagyon jó könyv ez is! Van még néhány kiadvány, amit meg szeretnék venni, ha legközelebb hazamegyünk,mint pl ez: <a href="http://www.zsurok.hu/csillaglepte.html">Csillaglepte</a> .Illetve a Zeneovi sorozat, amely bár nevében ugyanaz, mint a korábban említett, de ez mégis egy másik kiadó, másik műve. Ha már gyerekzenéről írok, nem tudok nem említést tenni két másik kedvencemről a Kolompos, és a méltán népszerű Alma együttesről. Szerintem mindketten nagyon igényes, élvezhető zenét játszanak, és nem csak a gyermekek, hanem a felnőttek számára is. És hát azért legyünk őszinték, ez sem mindegy! Én személy szerint például világgá megyek a tinidiszkó, tuctucütemre idióta géphangon "énekelő" akármiktől, nem hinném, hogy ez pozitív irányban hat a gyerek fejlődésére. Én ebben elég régimódi vagyok, maradunk csak a jó öreg Kodály módszernél! Na meg a verhetetlen klasszikusoknál, mint pl Halász Jutka, 100 Folk Celsius..stb.<br />
Egy szó mint száz, énekeljünk sokat a gyerekeknek, és hallgattassunk velük (igényes) magyar zenét!<br />
Legközelebb majd a mesekönyvekről is írok pár sort!Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4911604049438115153.post-76403213131011824532010-10-10T14:34:00.001+02:002010-10-10T14:37:52.000+02:00Üzenet Sárának<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoxhVFHZFMK4V4CUNFGgs2VAjMJPBCJJNu2c8NBx3q8ZYbtnMDo6pZnLR8Roq8v2iLyU5pKghbba-191CO8glGry-kUAPfHvawxlTf69j9znSsGMnuIpldteunLaLleV1Unxi8xX9dS0E/s1600/IMG_8388_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoxhVFHZFMK4V4CUNFGgs2VAjMJPBCJJNu2c8NBx3q8ZYbtnMDo6pZnLR8Roq8v2iLyU5pKghbba-191CO8glGry-kUAPfHvawxlTf69j9znSsGMnuIpldteunLaLleV1Unxi8xX9dS0E/s320/IMG_8388_resize.JPG" width="320" /></a></div>Ezt a bejegyzést az én leghűségesebb és legeslegkedvesebb olvasómnak, Sárinak küldöm!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div>Egy pár szóval bemutatnám Őt a többieknek: Sára egy nagyon szép és bátor kislány. Ő a mi keresztlányunk, és Simónak az unokatestvére. Sajnos most beteg, és ezért kórházban van már több, mint 2 hete. De nagyon bátor, szinte soha nem is sír, pedig egy nagy tű van a kezében, és sok injekciót kap. Anyuska ott van vele a kórházban, ezért nincs egyedül, sokat kártyáznak, játszanak és a számítógépen minden nap megnézik Simót. Mama is minden nap meglátogatja őket. Apuska Flórival van otthon, amikor tudnak ők is mennek látogatni. Biztos nagyon hiányzik neki Flóra is, nincs akivel veszekedjen:-). Sári nemsokára 6 éves lesz, még óvodába jár, de jövőre már iskolás lesz! Szép hosszú haja van, és mindig mosolyog. Simon nagyon szereti Sárit, amikor meglátja, mindig nevet! A telefonom képernyőjén egy közös kép van Sáriról és Simóról, és minden nap, amikor Simóka meglátja ezt a fotót, nagyot kacag, aztán odahajol a telefonhoz, és puszit ad rá Sárinak!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div>Nagyon hiányzik már nekünk Sári, annyira szeretnénk meglátogatni őt a kórházban, de sajnos nagyon messze vagyunk....ha elindulnánk, több nap lenne, mire odaérnénk, és sietnünk kellene vissza, mert Petikének dolgoznia kell. De ha minden igaz, 3 hét múlva lesz egy szabad hétvégénk, és ha tudunk, akkor hazamegyünk!!! Úgyhogy Sári figyelj most szépen Tyúkira:<b> GYORSAN MEG KELL GYÓGYULNOD!!!</b> Muszáj, hogy elmúljon már végre ez a buta betegség, és végre hazamehessetek! Simóka küldi neked az összes gyógyító pusziját, és alig várja, hogy végre találkozzatok! Tudod, Simónak is nemsokára lesz az első születésnapja, meg neked és Flórnak is nemsokára születésnapotok lesz, lesz tortátok, jön a Mikulás is, annyi minden jó fog történni!!!És aztán itt a karácsony, amikor megint megyünk haza sok időre! Akkor majd megint együtt aludhatunk, együtt fürödhettek Simivel, meg este csinálunk színházi előadást, beöltözünk hastáncosnak meg Csipkejózsikának, elvisszük Simót szánkózni, Petikével versenyt futhattok és nagyon sokat fogunk játszani, jó? <br />
Küldünk neked néhány fényképet, mert tudjuk, hogy szereted őket nézegetni, reméljük örülni fogsz neki! Puszilunk, NAGYON-NAGYON SZERETÜNK, és nagyon hiányzol!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjv8Cj4ZV4okVI7Gb4LedK6NWH3SBSJxl8lxi8ONHRjwoSbsFNiGFA5DFoXwiHW4P-5vUtC9h92RoCRGzTEO1yi6NwDiDunZpK2gZiIm1xUDv5vuPEFicjWpDSALWuGuofVFcn0acCxxKU/s1600/IMG_2670_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjv8Cj4ZV4okVI7Gb4LedK6NWH3SBSJxl8lxi8ONHRjwoSbsFNiGFA5DFoXwiHW4P-5vUtC9h92RoCRGzTEO1yi6NwDiDunZpK2gZiIm1xUDv5vuPEFicjWpDSALWuGuofVFcn0acCxxKU/s320/IMG_2670_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFSlOcFD1nByfiZvGoxB0xN9M6WFJPrVCF9rDeUSNFFGZkX8TFSgNoL2Rh85uUqaj8EdMySi4apltbo43PXqzANiFYt5UpdiDji71mOlLOX5L7wu-plya6UcI10J25E6JXY-fu09pfHI8/s1600/IMG_2697ps_resize.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFSlOcFD1nByfiZvGoxB0xN9M6WFJPrVCF9rDeUSNFFGZkX8TFSgNoL2Rh85uUqaj8EdMySi4apltbo43PXqzANiFYt5UpdiDji71mOlLOX5L7wu-plya6UcI10J25E6JXY-fu09pfHI8/s320/IMG_2697ps_resize.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNP824scUHimIaOAHYcbfGHZRiYZoS2hbi3B7DWlxQywx2U30x1M9pOtelAXiv2RP7PCQgLkIeaA0i8Xvp_CosLYk8SlTdhm2RB2jwWoqpaXdLJqm0CDdl67fBo7M-hyTZ6Y7evunSENE/s1600/IMG_2712_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNP824scUHimIaOAHYcbfGHZRiYZoS2hbi3B7DWlxQywx2U30x1M9pOtelAXiv2RP7PCQgLkIeaA0i8Xvp_CosLYk8SlTdhm2RB2jwWoqpaXdLJqm0CDdl67fBo7M-hyTZ6Y7evunSENE/s320/IMG_2712_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGO4aYMy7H9rKaUSKORQiTzHy029nBA5A-Bk63Lc2u6L3JVetmiOnKu6z5zIhFCv_iJnvsVe-6Vx18Er4KppKMTJ04jSwpDr6AYbXJLRzzyoqwWEzygwhlMHaHtsDtTaLaQHLc9StlEO4/s1600/IMG_2713_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGO4aYMy7H9rKaUSKORQiTzHy029nBA5A-Bk63Lc2u6L3JVetmiOnKu6z5zIhFCv_iJnvsVe-6Vx18Er4KppKMTJ04jSwpDr6AYbXJLRzzyoqwWEzygwhlMHaHtsDtTaLaQHLc9StlEO4/s320/IMG_2713_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpT01Q-I_gBy7lKuqyvGBfxxX6cwH-3VY1SnHRzHDwDdCnrDTEweAvRhdVwneFoIYLpSLk8SHYauHGl3Ld8Kx1VH0Kr7sS7CHU0vuX1N6UDFxCry97tYy0VveODeoraiEUZp5y9EiJL3k/s1600/IMG_2704_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpT01Q-I_gBy7lKuqyvGBfxxX6cwH-3VY1SnHRzHDwDdCnrDTEweAvRhdVwneFoIYLpSLk8SHYauHGl3Ld8Kx1VH0Kr7sS7CHU0vuX1N6UDFxCry97tYy0VveODeoraiEUZp5y9EiJL3k/s320/IMG_2704_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-aNb898zdLISgY7-PpHGM_kChpA38Lg67oEUa25Cj5REvkOd29tsIRlvD4PCSXSB4i5r-5JEbDv_vM0qZLJ_ujkouN_uiXCQ6OdsIZXTYBcxOBOm1lupMMQZs0VwK7115mjaI-IH8mNs/s1600/IMG_2684_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-aNb898zdLISgY7-PpHGM_kChpA38Lg67oEUa25Cj5REvkOd29tsIRlvD4PCSXSB4i5r-5JEbDv_vM0qZLJ_ujkouN_uiXCQ6OdsIZXTYBcxOBOm1lupMMQZs0VwK7115mjaI-IH8mNs/s320/IMG_2684_resize.JPG" width="240" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh56_VbsHTnPml6xutvJedfTTqLJAe_DkFtENXNkcEjpM7JfBreLI6iCVJkCKuFfTEjoQm5sdkJW997i_h-Wr1eIKP6c6hoPo2KA24-Cb1Et3wbvOFGbfBDr-V4s5wUZYuVn6SRvUPm8XA/s1600/IMG_2415.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh56_VbsHTnPml6xutvJedfTTqLJAe_DkFtENXNkcEjpM7JfBreLI6iCVJkCKuFfTEjoQm5sdkJW997i_h-Wr1eIKP6c6hoPo2KA24-Cb1Et3wbvOFGbfBDr-V4s5wUZYuVn6SRvUPm8XA/s320/IMG_2415.JPG" width="240" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwW9aGNN_PDv42e-tOKXpbmfwP57Emvp_QH00GvX723zFzzFXWpurqPOVwykdwDcxss7d-MCzNYLAUhpWCPcY8XPvUAI1iSY0yb8dgLNM1N9Y5BqJ14zpqtAzgyvCzhIgFUugUGc_82ZQ/s1600/IMG_2374_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwW9aGNN_PDv42e-tOKXpbmfwP57Emvp_QH00GvX723zFzzFXWpurqPOVwykdwDcxss7d-MCzNYLAUhpWCPcY8XPvUAI1iSY0yb8dgLNM1N9Y5BqJ14zpqtAzgyvCzhIgFUugUGc_82ZQ/s320/IMG_2374_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc54sJ41q7iStiGYP4q8zupyDtz4ZVtC9rEngphgSZH8yE3C0eoFEv_FL2sxsL4XiLa2xhOVxCpcJOAvA-V0GSOIxBUIN6JJOFBBKELhdrrJpTTStQVXX4CuS7qwMKh-caKGzzYTC_KXk/s1600/IMG_1632_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc54sJ41q7iStiGYP4q8zupyDtz4ZVtC9rEngphgSZH8yE3C0eoFEv_FL2sxsL4XiLa2xhOVxCpcJOAvA-V0GSOIxBUIN6JJOFBBKELhdrrJpTTStQVXX4CuS7qwMKh-caKGzzYTC_KXk/s320/IMG_1632_resize.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghOanibEZ4uH94hw7xs0aQGSpqJ76-flbExoSvlKWgJz90e_YBccNfFAi91h9AJMCn3u1OQVM1_LEssz2rPpmHDjkbhhnAMEcsq_Eau_giGCapn9ZSBm42Baw-6fELaKyeNZp3SGRCVNU/s1600/IMG_2424_resize.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghOanibEZ4uH94hw7xs0aQGSpqJ76-flbExoSvlKWgJz90e_YBccNfFAi91h9AJMCn3u1OQVM1_LEssz2rPpmHDjkbhhnAMEcsq_Eau_giGCapn9ZSBm42Baw-6fELaKyeNZp3SGRCVNU/s320/IMG_2424_resize.JPG" width="240" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div>Jucushttp://www.blogger.com/profile/16417171370519741996noreply@blogger.com3