2010. június 28., hétfő

Kacsaimádat

Imádjuk a kacsákat! Én sütve, párolt káposztával, Simó meg élve és hápogva:). Nem messze tőlünk, a folyóparton van egy ház, ahol kacsákat nevelnek. Legutóbb 58-at számoltam belőlük, de gondolom ez a szám mindig változik. Egy a lényeg, sok kacsa van ott. Irdatlan sok. Hápognak, fürödnek(egy kis tó is van nekik), jönnek-mennek, nyüzsögnek, Simó pedig nyitott szájjal áhítattal nézi őket, amíg én meg nem unom. Mindennapos programunkká vált a kacsanézés. Sőt, nyűgösebb napokon napi kétszer is elmegyünk....a gyerekre úgy hat a kacsanézés, mint a Seduxen! A múltkor azon gondolkodtam, hogy viszek egy kemping széket magammal, meg a könyvemet, mert ott simán olvasgathatnék egy fél órát, míg Simi kacsázik. Csak félek, hogy a tulajdonosok zaklatásnak vennék az én kis relaxáló programomat.
Különben az elmúlt hétvégénk is kacsaimádatban telt el. Pénteken vettünk három kacsát(természetesen nem élve!) egy falusi gazdától, amit Manci Mama instrukciója alapján feldaraboltam....tudjátok milyen piszok nehéz meló egy kacsa feldarabolása???Konyha kés, hentes bárd, szamuráj kard...mindent bevetettünk, még a kisbalta is előkerült:). Megszenvedtem vele rendesen, de egy jó háziasszonynak illik tudni az ilyesmit. Főleg egy olyannak, aki szereti a sült kacsát-merthogy ez volt a valós motivációm.(Arra a pár órára sikerült jó mélyre eltemetni magamban az állatvédő énemet). Aztán vasárnap ebédre Manci Mama megsütötte nekünk, párolt káposztával, jaj, de isteni volt!És hogy Simó se maradjon ki a buliból, a Víz-Zene-Virág fesztiválon a vásárban vettünk neki egy alvókacsát. Már régóta kerestem egy olyan "anyahelyettesítő" plüssállatot, amit alváshoz be lehetne vetni. Mert mindig az oldalára fekve, rám fonódva szeret elaludni, de mostanában már a kiságyában szokott elaludni, és én oda nem férek be mellé:). Aztán amikor megláttam a kacsát, tudtam hogy ő lesz a mi barátunk! Egyelőre úgy tűnik, hogy Simi is szeretni fogja, aztán majd meglátjuk, hogy hosszútávon mennyire fog beválni. Ha nem jön be, lehet hogy kicsit berakom a sütőbe, és meglocsolgatom anyatejjel, hogy szép pirosra, akarom mondani anyaszagúra süljön:).

1 megjegyzés:

  1. a tulaj tuti nem venné rossz néven. Erről egy vicc jutott eszembe: Egyik nap egy idegen kutya jelent meg a házunk előtt. Látszott rajta, hogy ápolt, jóllakott.
    - Eltévedtél, kutyus? - mondtam neki, és beengedtem a nappaliba. A kutya rögtön otthon érezte magát, lefeküdt az egyik sarokba, és aludt egy órát. Amikor felébredt, kikérezkedett, és el is ment.
    Másnap ugyanabban az időpontban ismét megjelent nálunk a kutya, megint beengedtem, aludt egyet, majd eltávozott. Így ment ez még két héten át. Egyszer a nyakörvére akasztottam egy cetlit ezzel az üzenettel: "Kedves gazda! Az önök kutyája minden nap hozzánk jár aludni."
    A következő napon a kutya egy másik cetlivel tért vissza, amin ez állt:
    "Ez a kutya öt gyerekkel lakik együtt, sosem tudja magát kialudni. Holnap én is eljöhetek? A gazda" hihi

    VálaszTörlés