Zene füleinknek

Akik ismernek, tudják, hogy katasztrófális hangom és botfülem van, akik nem ismernek, azoknak csak diplomatikusan annyit szoktam mondani, hogy a zenei képzettségem nem megfelelő szintű. És ez a szint sajnos még a gyerekdalokra sem elég! Simon születése előtt nem igazán foglalkoztam ezzel a hiányosságommal, bár valójában mindig is zavart, de hát istenem, senki sem lehet tökéletes. Aztán megszületett a kisfiunk, aki élete első hónapjaiban elég sokat sírt. Mint jó szülők, megpróbáltuk énekléssel nyugtatni.Nem, nem sírt tőle még jobban....ő még elfogult velünk szemben:). De sajnos hamar rádöbbentem, hogy a Bóbita, bóbitán kívül nagyjából semmilyen szép gyerekdalt nem tudunk. És abból is csak az első versszakot!! Bóbita, bóbita táncol, körben az angyalok ülnek....azóta állandóan, megállás nélkül itt lüktet az agyam egyik rejtett szegletében, és úgy tűnik örökre ott is fog maradni, ugyanis a mai napig ez Simon hivatalos "nyugtatódala".
Néhány hét elteltével megtanultuk a maradék három versszakot is, nagyon büszke voltam magamra, hogy egy komplett gyerekdalt tudok végre.( Peti csak hónapokkal később memorizálta a "szárnyat igéz a malacra, ráül, ígér neki csókot" sorokat, az első versszak után mindig kétségbeesve rám nézett, hogy segítsek, mert egyedül még nem megy:). Nos hát így teltek az első hetek, hónapok és én eljutottam arra a szintre, hogy ha kifognám az aranyhalat, aki teljesítené három kívánságomat, azt kérném, hogy támadjon fel Weöres Sándor és írja meg a Bóbita további tíz versszakát. Sajnos az aranyhalat nem fogtam ki. Simon viszont sírt továbbra is, úgyhogy egyik este végső elkeseredésünkben az összes magyar dalt elénekeltük neki, amit tudtunk. Odakuporodtunk mindhárman a nagyágyra, összebújtunk, és énekeltünk, Simon pedig fülelt. Kezdetben még nagyon vagányan, Petivel egymásra licitálva kezdtünk bele az "Én elmentem a vásárba", "Csigabiga gyere ki"  jellegű dalokba, aztán jöttek a népdalok (ebben meglepő módon Peti magasan nyert!) és végül hogy ne álljon be a kínos csend folytattuk Balázs Fecóval, Kispál és a borzzal, Deák Bill Gyuszi alias Körző bácsival, és aztán valahol a Tankcsapdánál elaludt Simon. Éreztem, hogy ez egy fordulópont, itt az ideje komolyra venni a gyereknevelést és elkezdeni a zenei képzésünket.
Fontos, nagyon fontos a gyerekek életében a zene! Fejleszti és szórakoztatja őket egyszerre. Manapság nagyon könnyű helyzetben vannak a szülők, még az ilyen bénák is, mint én, mert rengeteg módon lehet fejleszteni magunkat! Először is vannak zenei foglalkozások. Például a Ringató (www.ringato.hu) vagy a Kerekítő (www.kerekito.hu) vagy a Zeneovi (www.zeneovi.hu) és még lehetne a sort folytatni. Ezek már nem csak a fővárosban, hanem a legtöbb vidéki városban is elérhetőek! Nagyon jó hangulatúak, a gyerekek szeretik, sokszor élőzenei kísérettel énekelhetünk, és közben tanulunk. Merthogy ezek a foglalkozások nem is annyira a gyerekeknek, mint inkább a szülőknek szólnak! Ha nem tudunk ilyen foglalkozásokon részt venni (mert pl külföldön élünk) rengeteg jó könyv és cd kapható! Ezek közül is ajánlok párat, hátha valakinél ugyanolyan aktuális lesz, mint nálunk. Van egy oldal, a www.gyerekcd.hu, ott is lehet kedvünkre böngészni, hatalmas a választék!
A mi abszolút kedvencünk a Kerekecske, gombocska című könyv+cd lett, amelyet ezen az oldalon lehet megrendelni. A honlapon bele lehet hallgatni a cd-be, és a könyvbe is bele lehet lapozni. Simon ezt a cd-t imádja, ha az autóban nyüglődni kezd, csak bekapcsoljuk neki, és kész, boldogan hátradől és hallgatja. Szerintem azért tetszik neki annyira, mert gyerekek mondókáznak és énekelnek rajta. Amikor a járókába beteszem játszani, mindig be szoktam neki kapcsolni, hogy úgy érezze társaságban van,ő pedig rögtön elkezd nevetni a gyerekhangok hallatán.Mi már visszafele is kívülről fújjuk, de örömhír, hogy van második része, már alig várom, hogy megvegyük! A Ringató könyve is megvan, ehhez is van tanulást segítő cd, de véleményem szerint ez nem az ilyen zenei antitalentumoknak való, mint én vagyok, mert ezen csak hangszeres kíséret van, és nekünk kell énekelni hozzá. Próbálkoztam párszor, de valahol mindig elhagytam a ritmust...de ha valakinek van egy kis minimális zenei előképzettsége, nagyon jó könyv ez is! Van még néhány kiadvány, amit meg szeretnék venni, ha legközelebb hazamegyünk,mint pl ez: Csillaglepte .Illetve a Zeneovi sorozat, amely bár nevében ugyanaz, mint a korábban említett, de ez mégis egy másik kiadó, másik műve. Ha már gyerekzenéről írok, nem tudok nem említést tenni két másik kedvencemről a Kolompos, és a méltán népszerű Alma együttesről. Szerintem mindketten nagyon igényes, élvezhető zenét játszanak, és nem csak a gyermekek, hanem a felnőttek számára is. És hát azért legyünk őszinték, ez sem mindegy! Én személy szerint például világgá megyek a tinidiszkó, tuctucütemre idióta géphangon "énekelő" akármiktől, nem hinném, hogy ez pozitív irányban hat a gyerek fejlődésére. Én ebben elég régimódi vagyok, maradunk csak a jó öreg Kodály módszernél! Na meg a verhetetlen klasszikusoknál, mint pl Halász Jutka, 100 Folk Celsius..stb.
Egy szó mint száz, énekeljünk sokat a gyerekeknek, és hallgattassunk velük (igényes) magyar zenét!
Legközelebb majd a mesekönyvekről is írok pár sort!