De jó, hogy fiú!

Ez a gondolat az utóbbi időben többször átsuhant az agyamon, gondoltam, írok róla egy kicsit. Amikor teherbe estem, sőt nem is, még jóval korábban....valahol mélyen, régesrég óta éreztem, hogy nekem lesz egy fiam. Szerintem valahol minden nőben vannak ilyen megérzések, amikre nincs igazán logikus magyarázat, csak úgy vannak..talán a tudatalattiban? Fene sem tudja. Amikor először hallottuk dobogni a szívét az ultrahangon keresztül, éreztem, hogy fiú lesz. Persze akkor még nem voltam én ebben olyan biztos, hiszen az ilyen mélyről jövő hangokban ritkán bízik az ember. Sőt, a 20.hét körül volt egy uh vizsgálat, amikor el is bizonytalanítottak, mert annyira szégyenlősen takarta magát állandóan, hogy azt mondták, inkább lány. De aztán később megmutatta, hogy mi a pálya.
Nagyon boldog voltam! Ne nem mintha most nem pont ugyanezt írnám Emmának vagy Abigélnek:), hiszen a világ egyik legnagyobb bölcsessége (és nem közhelye!) hogy teljesen mindegy, hogy fiú vagy lány, csak egészséges legyen! Ezzel tényleg mindenki így van!
Az utóbbi időben gondolkodtam csak el rajta, hogy tulajdonképpen miért is örültem én nagyon a ténynek, hogy fiunk lesz. Rájöttem, hogy van egy kis önzőség ebben. Annyira akartam egy "Kispetit", még egy ugyanolyat, akit én annyira szeretek! Egy fiút, aki bár egyelőre nagyon az anyjára hasonlít, de tudom, hogy tiszta apja lesz! Amilyen áhítattal néz a labdára, és rám, ez nem kérdés:). Olyan jó érzés, hogy megduplázódott számomra az imádott férfi! És hogy ő is ugyanolyan bújós, szeretgetős, gyengéd, puszilgatós, simogatós, mint az apja. Remélem ilyen is marad!
Ma meccsen voltunk, és a lelátón mögöttem egy sor lány ült. Simon meccs közben egyszer csak odafordult hozzám, és legalább 10 percig az arcomat simogatta, bújt a nyakamba, puszilgatott, mögöttem a lányokat majd megette a sárga irigység, hogy milyen jó nekem. És tényleg, milyen jó nekem!
Peti, bár ezt még nem mondta így ki, de tudom, hogy irtó büszke rá. A múltkor elszólta magát! Jött hozzám, és csillogó szemmel azt mondta: Képzeld, már annyira ügyesen dob Simi, szabályosan kiemeli a labdát! Látni kellett volna az arcát, és a lelkesedését, ahogy ezt mondta....Akkor egy pillanatra elérzékenyültem, és megértettem, hogy mit jelent Petinek egy fiú.
Neki a labda az élete, amolyan függőség ez. Néha elege van már belőle, meg fáj mindene, meg mondogatja, hogy abbahagyja lassan, de ha hónapokig nem lesz vaxos a keze, és nem fog labdát, elvonási tünetei lesznek. Nem is függőség ez, annál "rosszabb". Egy életforma. Én tudom ezt, tiszteletben tartom és támogatom. És örülök, hogy kapott a sorstól egy fiút, akit sok mindenre megtaníthat majd amolyan férfiasan...többek között a labdázásra, a csapatszellemre és a sport szeretetére. Akivel majd focizhat a kertben, meccsre járhat vagy meccset nézhet a tv-ben, és akivel érdemben meg is tudja majd beszélni az eredményt.
Mert én, (igazi nő módjára) nem annyira vagyok ebben otthon.  Bár már én is megszerettem a kézilabdát(volt más választásom?:), néha viccesen kérdezgetjük is egymástól, hogy mi lesz velünk 10-20 év múlva, mit fogunk szombat esténként csinálni? Simon személyében most kaptunk egy kis reményt. Értelemszerűen nem fogjuk a sportot ráerőltetni, de hogy is fogalmazzak....ez a gyerek apatejjel szívja magába a labdaimádatot. Meg van érte veszve! Úgyhogy még az is lehet, nem kell új elfoglaltság után néznünk:-).
Hát többek között ezért is örülök, hogy fiú. Ha lányunk lenne, nem szeretném, ha kézilabdázna. Nyilván sosem tiltanám tőle, de nem is terelném felé....abszolút férfias és durva sportnak tartom, egy nő inkább balettozzon! Konzervatív vagyok, ennyi az egész. De vállalom:).
Viccesen mondhatnám, hogy apukám miatt is nagyon örülök, hogy fiú lett. Két lánytestvér, két lánygyermek, és két lányunoka után tényleg megérdemelt már az öreg egy fiúunokát, akivel kivonulhat a garázsba kalapálni. De ezt mégsem mondom, mert nem lenne fair szegény apósommal szemben, akinek fiútestvére, két fiúgyermeke és most már egy fiú unokája is van. Ő lányunokát szeretne, de remélem az ő vágya is valóra válik hamarosan!
Fiú és lány, végül is teljesen mindegy, tiszta baromság, hogy megpróbálom megfogalmazni miért jó ez így.
Simon, tökmindegy hogy miért, de én nagyon örülök, hogy fiú lettél!!!!!!