Labdaszünet

Peti sarokba dobta a labdáját. Múlt szombaton hivatalosan is véget ért az idei szezon. Az alapszakasz utolsó meccsét itthon játszották a fiúk. Természetesen kimentünk Simivel, egyrészt mert egész emberi időpontban volt a meccs(este fél7-kor), másrészt mert Peti azt ígérte, fergeteges hangulat lesz. A történethez hozzátartozik, hogy ezen a meccsen dőlt el, hogy bejutnak-e a rájátszásba, azaz még pár hétig küzdhetnek-e a dobogós helyért. A meccs tényleg fergeteges volt. Fergetegesen rossz. Peti nagyon stílusosan derékba törte a szereplését a meccs 10. percében. Szó szerint. Kijött a lumbágója. Akinek volt már benne része, az tudja mivel jár, akinek még nem, annak ne is legyen! Úgyhogy hajlott háttal búcsúzott a pályától, és egyúttal a csapat is a rájátszás esélyétől. Pedig csak egy hajszálon múlt...pont Peti hajszálán:).
Na de hogy legyen a sok rosszban valami jó is. Jövőre kibővítik az első osztályt, úgyhogy ezzel a helyezéssel is automatikusan feljutott a csapat. Tehát végső soron teljesen mindegy volt, hogy játszanak-e tovább, vagy nem. Szóval gond nincs. Csak lumbágó.
3 napja mozdulatlanul fekszik az ágyban, és szenved. Amikor Simon nyűglődik, akkor mindig melléfektetem, szenvedjenek csak együtt. Az egyikük az ágy egyik felében óbégat, mert fáj a dereka, a másik a másik végében óbégat mittudomén miért, én meg rohangászok a konyha-fürdőszoba-bolt-hálószoba között. Hol az egyiket etetem, hol a másikat, hol az egyik vinnyog, hol a másik. Azt hiszem most abból kapok ízelítőt, hogy milyen lesz majd az életem két gyerekkel:).
Simó nem igazán érti, hogy miért játszunk a nap nagy részében az ágyban, apa miért ott eszik, és miért nem veszi soha a vállára. Egyébként irtó viccesen mutatnak egymás mellett az ágyban.
Ugyanis Simi újabban felfedezte a lábát, az lett a kedvenc játéka, rágcsálja a nagylábujját:), néha az az érzésem, hogy gumiból van a gerince. Hihetetlen, hogy a csecsemők milyen hajlékonyak!És kontrasztnak meg mellette fekszik apa, aki olyan merev, mint a fagyott kutyaláb:). A nagylábujját 2 centire nem bírja megemelni, nem hogy a szájába venni. Édesek így együtt.
A nagy mozdulatlan óriás, és a kis gumitestű törpe:). Búcsúzok is, teljesítem a szolgálatot tovább, remélem hamarosan felépül Peti, és mehetünk haza! Hogy pontosan mikor megyünk, azt még mindig nem tudjuk, de gondolom 3 héten belül biztos. A jövőről még szintén nem tudunk semmi biztosat, most egyelőre jön a jól megérdemelt labdaszünetünk:)!
Zárásképpen pedig ha már Petinek nem sikerült stílusosan búcsúznia az idei szezontól, megteszem helyette én.
132 gólt dobott 19 meccsen, és ezzel nagy mértékben hozzájárult a csapat jó helyezéséhez. Mindeközben itthon is ugyanilyen szuperül helyt állt, sőt még a szülőszobában is :). Kivette a részét az éjjeli ébredésekből, hajnali pelenkacserékből, a házimunkából, maximálisan ellátta az itthoni feladatát is. Azt hiszem minden szempontból egy nagyon sikeres szezont tudhat a háta mögött.
Szép volt Peti, nagyon büszkék vagyunk Rád!!!