Családi hétvége

Pár héttel ezelőtt eljött minket meglátogatni Miki nagypapi és Manci dédi. Csak úgy, gondoltak egyet, szombat délelőtt elindultak, estére itt voltak, aztán hétfő reggel már mentek is. Mintha csak a szomszédba jöttek volna. Pedig 800 km-t kellett utazniuk, de ez meg sem kottyant nekik.
Mama a maga 77 évével még mindig irigylésre méltó fizikummal rendelkezik. Minket simán lekőröz:). Megérkeztek szombat este 8 órakor, ráadásul úgy, hogy 2 órát álltak egy dugóban az autópályán, szóval nem egy sima út után, koccintottunk egyet SalkiPali bácsi igazi, baji házipálinkájával a megérkezés örömére:) , és már indultunk is a meccsre. Petiék aznap itthon játszottak, és kimentünk mindannyian a meccsre este 9-kor. Vittük Simont is, naná. De ezt majd egy külön bejegyzésben bővebben kifejtem. Hisz mégiscsak ez volt élete első kézilabda meccse, adjuk meg a módját!
Este 10-ig tartott a meccs, utána hazajöttünk, Simon eszméletlenül örült a családtagoknak. Nevetgélt, sikongatott, a szégyenlősségnek nyomát sem láttuk rajta. Szerintem élvezte, hogy végre nem csak a mi unalmas fejünket látja. Aztán Simit lefektettem aludni, nem sokat kellett bóbitáznom, mint a liszteszsák, úgy dőlt ki egy ilyen mozgalmas nap után.
Mi pedig örömködtünk a családnak, beszélgettünk, vacsoráztunk, jaj, de jó volt egy kicsit együtt lenni!
Mama persze még mindig nem volt fáradt...se a 10 órás út, se az éjszakai meccs nem fogott ki rajta, éjfélkor megkérdezte, hogy "kislányom, nincs egy kis vasalnivalód?":). Őrület! Életem egyik célja, hogy rájöjjek Mama titkára! Tuti, hogy titokban valami gumibogyószörpöt iszik:). Fáradhatatlan. A lagzinkon is reggel 6-kor ő volt a legfrissebb, még a pincéreknek akart segíteni összeszedni a tányérokat:). Számunkra példaértékű , hogy milyen lendülettel éli és élvezi az életet! Én is ilyen szeretnék lenni majd 50 év múlva.Na de vissza a történethez. Másnap pihentünk egyet, beszélgettünk, finomakat ettünk: hazai szalonnát, tv paprikát, diós-mákos kalácsot, túrórudit, kocsonyát:).
Hétfő délelőtt sétáltunk egyet, kávéztunk, aztán ebéd után el is indultak haza. Olyan gyorsan eltelt a hétvége. Simon is nagyon jól érezte magát, látszott rajta mennyire örül a társaságnak. Miki papi mély hangja nagyon tetszett neki, na meg persze Manci mama kényeztető ölelése.
Néhány fotót is készítettem. Alig várjuk, hogy végre mehessünk haza!! Jó világ lesz otthon mindannyiunknak:).