Kötök

Na ez a soha ne mondd, hogy soha klasszikus esete. Tény, hogy világ életemben imádtam a gyerekeket, és tudtam hogy lesz nekem, több is. Mégis, egy pár éve még picit idegenkedve néztem azokat az "ősanyákat", akik magukra kötve hordják a gyerekeiket, bárhol és bármikor előkapják a mellüket, ha megéhezik a bébi, kívülről fújják a halászjutkaösszest, és szabadidejükben kézimunkáznak. Félreértés ne essék, én nem elítéltem őket, sőt, kifejezetten bájosnak találtam ezt a jelenséget, és talán picit irigykedtem is, hogy olyan boldognak tűnnek, mintha ezt az egészet tényleg élveznék is. Csak éppen elképzelni nem tudtam, hogy valaha én ehhez hasonló leszek. Nem fért be a kép a sok magassarkú cipőm, számolhatatlanul sok kistáskám, és a hatalmas nesszeszerem mellé, na meg a reggelig tartó bulik közé. Aztán mostanra rájöttem, hogy ezek a dolgok egyáltalán nem zárják ki egymást. Sőt, remekül megférnek egymás mellett.
Simon örökké rajtam lóg, a legcsodálatosabb érzés ilyen szoros testközelségben lenni vele! Időközben felfedeztem, hogy milyen gyönyörűséges hordozókendőket lehet venni. A szivárvány minden színében, mintájában gyártják már őket.. órákat vagyok képes eltölteni azzal, hogy kiválasszam a "következő áldozatot", ami Simon édes kis popóját fogja tartani. És hogy ne hazudtoljam meg korábbi önmagamat, természetesen az új darabnak passzolnia kell a ruhatáramhoz és a cipőim színéhez:).
Nyilvános helyen szoptatás...hát ebből se csinálok gondot, rendszerint egy kávézót szemelek ki, és rendelek egy profiterolt, esetleg egy tiramisut, vagy egy nagy fagyikelyhet mellé. Nehogy szegény Siminek egyedül kelljen ennie. Ezt hívom anyai szolidaritásnak.
Halász Jutka összes még nem megy, de kezdünk alakulni a gyerekdalok terén is. Bóbita, bóbita istenkirály Simi számára, az a kedvenc, mi már ott tartunk Petivel, hogy ha kifognánk az aranyhalat, aki teljesítené három kívánságunkat, akkor az egyik az lenne, hogy támadjon fel Weöres Sándor és írja már meg a Bóbita további tíz versszakát, mert ez a meglévő négy már piszok unalmas százezredjére.
Kézimunkázással is jó úton haladok. (Rossz az, aki rosszra gondol). Kötök. Igen, szobahőmérsékleten. Ismerem a viccet:). Peti gyakorlatilag minden nap elsüti, amikor kötőtűvel a kezemben lát. Úgy mint az "elgurult a fonalad, szivem" poént, meg "az élet nem egy sima, egy fordított" . Sőt, a múltkor elszakadt a cérna is. De tényleg! Ugye, hogy nem is gondolná az ember, hogy mennyi kötéssel kapcsolatos kifejezést használunk a mindennapokban? A kötés egyébként egy eszméletlen addiktív dolog. És nagyon nyugtat. Ajánlom kisgyerekes anyukák számára, akiknek a gyerekük nem tudja, hogy az este 8 óra a lefekvés ideje:). Peti este 10-kor szokott hazajönni edzésről, belép az ajtón és a kötötű csattogásából meg tudja állapítani, hogy a távollétében hány órán keresztül üvöltött Simon. Hát istenem, valahol le kell vezetni a feszültséget!
Ebéd után szoktunk sziesztázni, Peti szundikál vagy olvas, én kötök, Simi pedig képes fél óráig mozdulatlanul nézni, ahogy a kötőtűk mozognak a kezemben. Eszméletlen cuki, ahogy követi a szemével a kötőtű végén lévő két piros bogyó mozgását. Már el is gondolkodtam rajta, hogy egy új vállalkozást nyitok, és kreatív kötőtűk gyártásába vágok. Spéci kisgyerekes anyukák számára. Lehetne színes, villogó akármiket a kötőtűk végére szerelni. Anyuka köt, gyerek nézi. Mindenki jól jár. Aztán el ne lopja valaki az ötletemet:)!
Nos, hát ennyi változáson mentem keresztül ezalatt a röpke 4 hónap alatt. Jaj, és akkor a mosható pelenka függőségemet inkább nem is említem, mert tuti mindenki azt hiszi, hogy elment az eszem:). De hát mit tegyek, ha annyi csodaszép mintában és színben gyártják! Álmomban nem gondoltam volna, hogy ennyi mosható pelenka gyártó cég van a világon...köszönöm Simon, hogy anyukád számára biztosítod az új hóbortjaihoz szükséges dolgokat. A fázós lábacskáidat, amikre lehet gyapjúnadrágot kötni, a kis testedet, amit lehet hordozni, és a koszos popódat, amit olyan jó érzés tiszta, pihepuha pelenkába csomagolni !
Remélem majd a nyári bulikat is élvezni fogod:)!