Simon egyre többet van ébren, nagyokat játszunk vele. Letelepszünk mindhárman a nagyágyra, és megy a nevetgélés, labdázás (már megindult a korai fejlesztés:). Nagyon szeretem ezeket az együtt töltött órákat, napról napra látnom ahogy ügyesedik, fejlődik.Legutóbb annyira kimerült a sok játékban, hogy egyik pillanatról a másikra elaludt. Olyan édes volt! Kiterült mint egy kis béka, és békésen szendergett a játékai között...anya legalább tudta nyugodtan fotózni közben:).
Az utolsó képet a keresztapukájának küldjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése