Boldog Valentin napot!

Ma Valentin nap van. A szerelmesek napja, vagy mi a szösz. Bár szerelmesek vagyunk:), de mégsem tulajdonítunk ennek a napnak nagy jelentőséget. Nincs nálunk hagyománya, ezért nekem olyan mű, amerikautánzós, sokpénztvackokraköltős ünnep ez.
Idén mégis beálltunk a sorba. A férjemtől Valentin napi ajándékot kaptam! Igaz, csak a pénztárnál a sok szívecskés csomagolópapír láttán jutott eszünkbe, hogy most van Valentin nap, de mindegy.
Hogy mit kaptam? Egy szemránckrémet :). Igen, tudom, naív, szőke nő vagyok, aki elhiszi, hogy 7 nap alatt eltűnnek a ráncai, de most nem is ez a lényeg a sztoriban.
Pár napja épp hajat szárítottam, közben néztem magam a tükörben, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy legalább hat-nyolc új ránc keletkezett a szemem alatt. Ezek még 1 hónapja tutira nem voltak ott, úgyhogy totál kétségbe estem. Ha ilyen intenzíven folytatom az öregedést, elkezdhetek gyűjteni az öregek otthonára! Nem értettem a dolgot, mert még arra sem foghatom, hogy kialvatlan, fáradt vagyok. Simon szerencsére a jó alvókáját tőlem örökölte, úgyhogy a napi 10 óra alvásom garantált, és egyáltalán nem érzem magam leharcoltnak. Alapvetően nem félek én az öregedéstől, de ha így folytatom tovább, hogy 30 évesen havonta hat-nyolc új ráncom keletkezik, jövő ilyenkor már úgy fogok kinézni, mint Spéter Erzsébet. Mélységes depresszióba estem. Úgy 3 percre. Többre nem volt időm:).
A nagy gondolkodásban végül arra jutottam, hogy nem élhetek tovább egy új szemránckrém nélkül. Bár van egy, de úgy tűnik, az mégsem elég hatásos.
Hát így történt, hogy a szombati trentoi csavargásunk alkalmával betértünk egy drogériába, és választottam egy új szemránckrémet. Valentin napra.(ráfogtuk)
Hazajöttünk, persze rögtön bekentem magam vele. Petiéknek este meccsük volt, így egyedül töltöttem az estét Simóval. 2 órán keresztül feküdtünk a földön, és kacagtunk....én még ilyen nevetős gyereket soha életemben nem láttam! Ránézek, nevet. Beszélek hozzá, nevet. Énekelek neki, nevet. Bohóckodok neki, kacag. Beteszem a kiságyába, üvölt:). Bemegy hozzá, fölé hajolok, abba hagyja az üvöltést, rám néz a könnyáztatta arcával, és nevet. Bármit csinálok, ő nevet.
Én pedig nem tudom megállni, hogy ne nevessek vele együtt...hát így telt el a mai esténk is, nevetve. Fürdéshez készülődtünk, amikor utamba került ismét a tükör. Belenéztem, és még mélyebbnek láttam a szemem alatt a ráncokat.
Már épp készültem a lancome.com oldalon egy sok "f" betűs szóval tarkított üzenetet írni a gyártónak, hogy menjen a francba a méregdrága szemránckrémével, amikor rádöbbentem, hogy de hisz ezek a nevetőráncaim!!! Egész nap letörölhetetlen mosoly van az arcomon már lassan 3 hónapja, és ez az eredménye. Nevetőráncok. Mégsem öregszem, csak a kisfiam írta bele magát az arcomba:). Minden egyes nevetőráncom a vele eltöltött napok eredménye!
Így már mindjárt más a helyzet...mindegy, most már magamra kenem azt a krémet. De azt hiszem nem kérdés, hogy a Lengyel Simon kontra Lancome harcból ki fog győztesen kikerülni:).