Bük-fürdő képekben

most csak a képek-a sztorik majd utólag:)
lehet, hogy ornitológus lesz a gyerekből:)

Az első szó(tag)

Rendkívüli bejegyzés. Rendkívüli, mert Bükfürdőn vagyunk, és megígértük magunknak, hogy csak "vészhelyzetben", vagy "rendkívüli" helyzetben kapcsoljuk be a számítógépet. Elvégre is wellnesselni jöttünk, vagy hogy mondják divatosan manapság.
De már rögtön az ittlétünk első reggelén rendkívüli dolog történt. Ébredés után Petivel pakolásztunk a szobában, Simit letettük a földre a játszószőnyegére, mi tettünk-vettünk, egyszer csak Simon megszólalt. Nem gügyögött, sikongatott mint eddig, hanem kimondta az első artikulált szótagját: ba-ba. Mi annyira meglepődtünk, hirtelen lefagytunk, és ő is meglepődött a saját hangjától. Persze agyon dicsértük, és puszilgattuk, úgyhogy rögtön levágta, most valami nagyon jó dolgot tett. Aztán a nap folyamán még kb. 143.376-szor elmondta, hogy babababababa:) és egyre ügyesebben artikulál, próbálja formálni a szótagokat. Annyira édes!
Olyan mint a fogatlan taták, ahogy befele biggyed a szája beszéd közben :)
Gyorsan fel is töltöm a videót, mert a család biztos nem bír ki 2 hetet, hogy ezt lássa:).

Hintapalinta

Mama, jössz, meglököd a hintát??
Ez az, még magasabbra Mama!Jaj, a kalapomat el ne hagyjam!
Klassz ez a hinta, még dudálni is lehet vele!Hú, mi az? Megmozdultak a falevelek!
Rágcsálnék valamit...ez a kötél jó lesz.
Jön a Pappppppa!
Papa, köszi, hogy csináltál nekem egy ilyen klassz hintát, nagyon örülök neki!

A kis botanikus

Simó imádja a növényeket! Mama virágjai nehéz periódust élnek át:). A kertben lévő fákról, bokrokról nem is beszélve.....

Simon fél éves!!

Időközben Simi betöltötte a 6 hónapos kort. Istenem, hova rohan így az idő??
Íme néhány fotó erről a korszakról.

Az első falat

Elérkezett az ideje, hogy Simon felfedezzen az anyatejen kívül más ízeket is. Már egy ideje roppant mód érdekelte, hogy mi van a tányérunkon, és ha az ölembe vettem, egy villámgyors mozdulattal megpróbálta megkaparintani a tányéromon lévő falatokat. (Pár nappal ezelőtt Peti megdicsérte a jó reflexemet....hát ilyen jó edző mellett nem is csoda, hogy hova fejlődtem:).
Az evés, mint tevékenység is régóta érdekli már. Szinte születése óta törekedtünk arra, hogy a napi három étkezés ideje alatt mindannyian az asztalhoz üljünk. Ő kezdetben a pihenőszékből nézte, mostanában már az etetőszékéből asszisztálja végig az étkezéseket.
Egy hétfői nap úgy éreztük (én kevésbé, a család annál inkább:) hogy itt az almapüré ideje, vágjunk bele a felnőtt életbe! Akarom mondani ételbe:). Én picit szentimentálisra vettem a figurát, húzni-halasztani akartam volna még, hiszen ő még anya pici fia, aki csak szopizik, és nehezen akartam tudomást venni arról a tényről, hogy egy fejezet lezárult. Sőt, bevallom, hogy titokban befele meg is könnyeztem az első falatokat....na de ezt hagyjuk is inkább (fogjuk rá a szokásos hormonokra:).
Simi nagyon érdeklődve fogadta az almát. Nem volt se szájhúzás, se fintorgás, inkább komolyan ízlelgette. Nem egy habzsolós típus, szép lassan, kulturáltan eszik.
Mindet megette már első alkalommal, és azóta rengeteg másféle zöldséget/gyümölcsöt adtam neki, és ő mindent megeszik. Eddig egyetlen egyszer, egy ízetlen sütőtökös variációnál láttuk rajta a nemtetszést, konkrétan olyan arcot vágott mint én, amikor megérzem a ruccola ízét(amit rühellek), fintorgott, húzta a száját, talán még a hideg is kirázta, de azért megette mindet:).
Úgy látszik ez a genetika...az apukája is egy igazi konyhamalac, most már ketten vannak... megesznek mindent, amit eléjük rakok.
Készült egy rövid "dokumentum film" is a legelső evészetéről:).
Aztán néhány napja rájött evés közben , hogy ha azt mondja brüüüüü, akkor szépen sugárban jön ki a sárgarépa püré a szájából, amin naná hogy mi szakadtunk a röhögéstől, ebből levonta azt a hibás következtetést, hogy ez egy vicces dolog. Most próbálunk komolyan maradni (nehezen megy) és elhitetni vele, hogy ez nem is vicces....hát, nem tudom. Azért egy jó szobafestő számát nyugodtan megadhatjátok:).

Unokatesók

Végre az unokatesókkal is bármikor találkozhatunk. Nagyon szeretik egymást, Sáriban egy óvónő veszett el, hihetetlen szépen és hatalmas türelemmel bánik Simivel. Flóra is látszólag könnyen átadta a család legkisebbje posztot neki:). Olyan édesek így együtt, hárman! Igaz, még egyelőre nem tudatosodott szerintem a lányokban, hogy Simi nem fog a pónijaik csodálói közé tartozni, a babáik sincsenek veszélyben, és minden valószínűség szerint ő nem fog cincogó hangon hatalmas pillarebegtetések közepette virágfüzért fonatni velem...nem baj, amíg nem tud ellenkezni, ők kedvükre babáznak vele:).

Kertelünk:-)

Ez hiányzott legjobban az életünkből! A kert, ahova ki lehet ülni, lehet hintázni, az árnyékban jókat aludni...most bepótoljuk, ami eddig kimaradt!
Simó élete első hintázása:)Simó bekapálta Mama szép tulipánjait is:-)Miri kutya szagmintát vett az új családtagról:) És ha elfáradt, már Apa hátán is lehet jókat aludni..(amíg elő nem jön újra Apa lumbágója:)

Otthon, édes otthon

Mert mindenhol jó, de legjobb otthon:)! Végre itthon vagyunk! Mint ahogy az a bejegyzések sűrűségéből (illetve ritkaságából) is látható, a számítógép előtt töltött időm leredukálódott a kritikus, napi 10 perces szint alá...és gyanítom, hogy ez egész nyáron így lesz. A fotókat azért igyekszem mindig feltölteni, nem akarok lemaradni Simi életének dokumentálásával.
Az elmúlt 3 hetünk nagyon sűrű volt. Simonnal több minden történt ez idő alatt, mint az előtte lévő 5 hónapban! Rengeteg új emberrel találkozott, folyamatosan jövünk-megyünk.
A megérkezésünk napjára Miklós papi családi meglepetés bulit szervezett, ami nagyon jól sikerült, Simi este fél 10-ig bírta a bulit:).