Elérkezett az ideje, hogy Simon felfedezzen az anyatejen kívül más ízeket is. Már egy ideje roppant mód érdekelte, hogy mi van a tányérunkon, és ha az ölembe vettem, egy villámgyors mozdulattal megpróbálta megkaparintani a tányéromon lévő falatokat. (Pár nappal ezelőtt Peti megdicsérte a jó reflexemet....hát ilyen jó edző mellett nem is csoda, hogy hova fejlődtem:).Az evés, mint tevékenység is régóta érdekli már. Szinte születése óta törekedtünk arra, hogy a napi három étkezés ideje alatt mindannyian az asztalhoz üljünk. Ő kezdetben a pihenőszékből nézte, mostanában már az etetőszékéből asszisztálja végig az étkezéseket.
Egy hétfői nap úgy éreztük (én kevésbé, a család annál inkább:) hogy itt az almapüré ideje, vágjunk bele a felnőtt életbe! Akarom mondani ételbe:). Én picit szentimentálisra vettem a figurát, húzni-halasztani akartam volna még, hiszen ő még anya pici fia, aki csak szopizik, és nehezen akartam tudomást venni arról a tényről, hogy egy fejezet lezárult. Sőt, bevallom, hogy titokban befele meg is könnyeztem az első falatokat....na de ezt hagyjuk is inkább (fogjuk rá a szokásos hormonokra:).
Simi nagyon érdeklődve fogadta az almát. Nem volt se szájhúzás, se fintorgás, inkább komolyan ízlelgette. Nem egy habzsolós típus, szép lassan, kulturáltan eszik.
Mindet megette már első alkalommal, és azóta rengeteg másféle zöldséget/gyümölcsöt adtam neki, és ő mindent megeszik. Eddig egyetlen egyszer, egy ízetlen sütőtökös variációnál láttuk rajta a nemtetszést, konkrétan olyan arcot vágott mint én, amikor megérzem a ruccola ízét(amit rühellek), fintorgott, húzta a száját, talán még a hideg is kirázta, de azért megette mindet:).
Úgy látszik ez a genetika...az apukája is egy igazi konyhamalac, most már ketten vannak... megesznek mindent, amit eléjük rakok.
Készült egy rövid "dokumentum film" is a legelső evészetéről:).
Aztán néhány napja rájött evés közben , hogy ha azt mondja brüüüüü, akkor szépen sugárban jön ki a sárgarépa püré a szájából, amin naná hogy mi szakadtunk a röhögéstől, ebből levonta azt a hibás következtetést, hogy ez egy vicces dolog. Most próbálunk komolyan maradni (nehezen megy) és elhitetni vele, hogy ez nem is vicces....hát, nem tudom. Azért egy jó szobafestő számát nyugodtan megadhatjátok:).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése