Van mit pótolnom. Többek között az elmúlt 11 hónapot kellene egy bejegyzésbe sűrítenem, de ez úgysem fog menni. Úgyhogy kicsit tárgyilagosra fogom a figurát, és elég gyorsan fogok szaladni az időben. Hátha egyszer utolérem magam, és visszatérhetek az eredeti forgatókönyvhöz.
Konráddal való terhességem egy csoda volt. Tudom, közhelyes vagyok, de kit érdekel, ha egyszer tényleg így volt:-). Imádtam az elejétől a végéig. Az első hetek fáradtságát leszámítva nagyon könnyen éltem meg ezt a 9 hónapot. Néha úgy éreztem, az energiaszintem meghaladja a normális állapotomat, el is neveztem Duracell Jucusnak magam (persze azóta kimerültek már az elemeim:). Az utolsó napig jöttem-mentem, nonstop pörögtem, Simon diktálta a tempót. Mivel a harmadik emeleten lakunk, cipekedtem, lépcsőztem, néha volt egy pici lelkiismeret furdalásom is, hogy talán lassítani kellene. De Konrád úgy tűnt, élvezte ezt a tempót, mert nem volt semmi gond. Két apró nehézség volt azért a terhességem alatt, az egyik a 16. heti ultrahangon felfedezett jóindulatú daganat(=mióma) a méhemben, a másik pedig a terhességi cukorbetegség. A mióma felfedezésekor picit megijedtem, alaposan utánajártam, hogy mit kell róla tudni. A terhesség alatti hormonváltozások számlájára írható, igazából semmit nem lehet vele tenni. Én azért bevetettem a jó öreg homeopátiát, és a Flavin cég egyik termékét kezdtem el szedni, meggyőződésem, hogy ezek hatására tűnt el. Mert igen, egyszer csak eltűnt a képből! Jött, és ment...a daganat és én nem lettünk barátok:).
A terhességi cukorbetegségemet pedig szigorú diétával tartottam kordában, ez nem volt egyszerű. Konrétan szenvedtem, mint a dög :-), főleg az első 2-3 hétben. Utána "leszokott a szervezetem" a cukorról, és már nem kívántam annyira. De tény, hogy volt néhány alkalom, amikor úgy éreztem ölni tudnék egy nagy fagyi kehelyért, vagy egy habos süteményért. Egy idő után szállóigévé vált nálam a "ha én egyszer megszülök..." kezdetű mondatom, arról ábrándoztam, hogy mit és hogyan fogok bepótolni ha véget ér a szigorú diétám. Én aki soha életemben nem fogyókúráztam, most megtudtam miről szól egy diéta. Riszpekt a fitnessladyknek, és minden túlsúllyal küzdő embernek, emelem kalapom előttük! Végül a nyári gyümölcsszezon mentett meg az éhen halástól, szerencsére a gyümölcsök cukortartalmára kiválóan reagált a szervezetem, és abból szinte korlátlan mennyiségben ehettem. Életemben még ennyi görögdinnyét, barackot, málnát és cseresznyét nem ettem! Kíváncsi vagyok, vajon Konrád felnőtt korában nagy gyümölcs imádó lesz-e? Mert magzati korában irdatlan mennyiséget kapott belőle:-)!
Na szóval ezt a két nehézséget leszámítva nem volt más gondom. A diétának hála csak 12 kg-ot híztam(Simóval anno 25kg-ot), és egész biztos, hogy ezért voltam olyan fitt a végén is. Nem fájt a derekam, a csípőcsontom, se a kezem, se a lábam nem dagadt, nem vizesedtem, és ennek nagyon örültem. Amilyen könnyen megfogant Konrád, pont olyan könnyen élt a pocakomban 9 hónapot. Imádtam a mocorgásait, a várakozás minden percét. Simon rengeteget simogatta és puszilgatta a hasamat, együtt vártuk, hogy mikor fog Konrád kibújni a pocakomból. 2011. augusztus 4-ére volt tervezve az érkezése. Néhány fotót készítettem ismét magamról, így néztünk mi ki, ketten egy testben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése